Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-04-11 / 15. szám

4-77 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 478 Hasonlítsuk csak össze ezen undok hazugságokkal a prot. íróknak méltányos és hű előadását a kath. miszsziókról, kik a valóban jót szívesen elismerik túlnan is, sőt nagyon is objektív előadásukban annyira mennek, hogy egy kath. irónak vádját '2

) vonták magukra, miszerint a jezsuita misszió elismerésében a kelleténél tovább mennek 1 A római történészre nézve a priori kétségtelen eredményként áll az, miszerint a történetnek ki kell mutatnia, hogy a protestáns misszió terméketlen és ártalmas. »A protestántismus,* mondja a »klasszikus* Marshall »csupán földi vallás, ép azért nem adatott néki az igazi térités adománya, s csak halált hozhat.* Mig Marshall szerint a prot. misszió roppant nagy költséggel jár, 3

) úgy hogy p. o. Indiában a prot. ágens 40-szer többe kerül, mint a katholikus, és az egyedül Ceylonra fordított költség e'égséges volna az egész földkerekség kath. misszióinak eltartására egy negyed évszázadon keresztül, addig az eredmény csak nem semmi. Természetes, mert a prot. missziói eljárás főleg a biblia s a vallásos irodalom terjesztésében áll, s Marshall ki is jelenti, hogy a prot. misszionárius vkolporteur,« a kath. ellenben vértanú s mély rezignátíóval hirdeti, hogy »a bibliának a keresztyénség győzelmében semmi része sincs, sem az őskorban, sem az ujabb időben.« 4

) Kicsinylőleg itél Marshall a német s főleg az angol missziókról, mert „ebben áll Anglia missziója, hogy a pogányok megtérését lehetetlenné tegye.« Ha a kath. hittéritők, a mit néha Marshall sem tagad, eredménytelenül működnek, akkor »nem voltak igazán apostolok s egy ideig hasztalanul prédikálni látszanak;® mig ellenben, ha a prot. hittéritők egy ideig hasztalanul prédikálnak, akkor az világos bizonysága a protestántismus ismeretes terméketlenségének és halálának. Legyen elég e néhány próba Marshall tudományilag és erkölcsileg beszámitás alá nem eső művéből, melyet Janssen főforrásul használt fel. Warneck a legkézzelfoghatóbban bizonyítja, hogy Janssen csaknem összes idézeteit nem az általa megnevezett forrásokból merítette, hanem más szerzőkből, nevezetesen Marshall művéből irta ki, hogy tehát összes angol idézetei plágiumok 1 Marshall és Janssen ! par nobile, lelki rokonságukat még az idézés mesterségében is mutatják. Ha arra kerül a sor, hogy a prot. vallást eltorzítsák, úgy nyugodt lelkismerettel idézik a keresztyénség nyílt ellenségeit, mint ^intelligens és részrehajlatlan tekintélyeket«, p. o. Kotzebue és Gerstáckert; amit azonban ezek a kath. misszióról irtak, azt Janssenék természetesen elhallgatják. Ha a »Glóbus« olyas valamit állit, a mit az evangéliomi misszió gyanúsítására föl lehet használni, akkor részrehajlatlan bizonyítéknak vétetik; ha ellenben a kath. misszió elhomályositására nézve állit valamit, úgy annak ismeretes vallási gyűlöleténél fogva semmi értéke nincs. A Marshall J anssenjéle consortium attól sem riad vissza, hogy elavult előítéleten tudatlanságon és ker. gyűlöleten alapuló bizonyságokat mint forrásszerű anyagot értékesit, a nélkül, hogy meggondolná, miszerint könnyű dolog volna kath. Íróknak bizonyságait gyűjteni össze a kathol. misszió ellen. 5

) Különösen kedvelt valamely prot. Anonymus-nak gyakran idézett alakja, ki mint teljesen megbizható bizonyiték ") Huber Warneck ellen. 3) Akarata ellenére is bizonyságot tesz M. a prot. misszió fáradhatatlan áldozatkészségéről. 4) E fanatikus jezsuitának állítás a a keresztyénellenes irányok megszokott nyilatkozataival. 5) Janssen az ismeretes Iíalin-Hahn Ida grófnőt is, mint prot. Írónőt idézi. említtetik föl, s nem győzik eléggé kiemelni, mint »intelligens férfiút 1. »hírneves írót« s »igazi protestánst, * holott alkalmasint a Gerstácker-féle táborhoz tartozik. Ha prot. szerzők állítanak valamit a prot. misszió rovására, akkor teljesen megbizható tekintélyek : »kitűnő lelkészek,« »lelkiismeretes irók« stb.; ha ellenben annak javára céloznak, akkor » állásuknak szokásos phraseológiájával élnek s a legkisebb hite're sem érdemesek,* s ha pláne a katholikus missziói dicsőséget mernék kétségbe vonni, akkor »nyelvezetök féktelen szenvedélyüknek vad kitörése * Azon nyelvezet pedig, melylyel Marshall és Janssen ír, az összes kath. sajtóban és miszsziói irodalomban fellelhető, s állandó szabályai: nálunk a jót s önmagánál a kedvezőtlent elhallgatni, mely elhallgatás és szépítés egyrészt s a gyanúsítás és elferdités, másrészt valóságos rendszerré fejlődött a római egyházban. A »kath. missziók« ekképen irnak : »hol csak üldözés, börtön, nélkülözés, kínzás és végül halál van jutalomként kilátásba helyezve, ott csakis kath. hittéritőkre akadhatunk, ott prot. »lopók* számára nincsen hely.* »Pusztán tagadó tendentiájávai a protestántismus csakis a romlást mozdítja elő.i »A kath. egyház a legelső kínálkozó férfit nem fogadja be azonnal misszionáriusnak, hogy gyarló előképzése alapján nagy jövedelemmel ellátva a pogányokhoz küldessék ki, ilyen misszionáriusokat s ilyen kiképzést a prot. missziói társulatoknak enged át.« »A protestánsok és pogányok érintkezése mindig a keresztyénség megvetésére vezet; a protestantismusnak egyik legvészteljesebb műve az, hogy a pogányok megtérését lehetetlenné teszi. * S ezen nyelvben megy az tovább. Hogy a prot. misszió eredménytelen, a római táborban megdönthetetlen axiómának vétetik; az evangéliomi misszió ^terméketlensége* a protestántismus lényegében fekszik, s ha az evangy. hittéritési munkálatoknak eredménye már nem vonható kétségbe, akkor bensőleg értéktelen az s meg nem engedett eszközök által éretett el. Egészen a »Gartenlaube« nyelvezetében a borzasztóságig túlozva találjuk a prot. hittéritők rendelkezésére álló összeget, vagy pedig azt találjuk kifejezve, hogy a prot. hittérítés munkája sem művelődési sem erkölcsi értékkel nem bir, sőt a pogányok roszabbakká lettek, mint előbb. »A muhamedanismus a polygamio megengedése alapján korántsem fejlesztette annyira a testi szabadságot, mint a protestántismus. * »Nekünk protestánsoknak,* jegyzi meg helyesen Warneck, »vérünkben fekszik az önbírálat.« >Jogunkhoz tartozik azon körü'mény, hogy nem vagyunk csalhatatlanok, hogy tehát megtérhetünk, a mire a római egyház nem képes, s hogy elkövetett hibáinkért a helyreigazítást elfogadhatjuk. Ennek a túlsó táborban semmi nyoma; ott minden dicsőséges és csalhatatlan, s amint a jót a protestántismusnál elhallgatja, ép ugy önmagánál a rosszat. A szépítésnek és elhallgatásnak formai rendszere fejlődött ott ki, s a római misszionáriusok tudósításai kétségtelenül még szigorúbb censurának vannak alávetve, mint a hazai klerikusoké. Annak képessége, hogy a dolgok ugy adassanak elő, a mint azok valóban történnek, teljesen hiányzik a jezsuita romanismusnál, s főleg a római missziói irodalom a maga határtalan Önmagasztalásával, üres deklamátióival és regényes jellemzéseivel teljesen képtelen a történetírásra. Itt minden »csudálatraméltó«: a misszió vezetése épugy, mint az utazás, munkálkodás és eredmény. A következő kivonatok valóban felkiáltó jelekkel látandók el. Azon pogányok, kik a kath. keresztyénséget fölvették, az erénynek mintaképei, kik inkább az angyalok, mint az emberek tulajdonságaival birnak, sőt az