Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-04-04 / 14. szám

4-77 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 478 a nem rég meghalt Mtésa nagy örömmel fogadta, sőt hathatósan pártfogolta a ker. vallást és civilizátiót. Halála után Mwanga örökölte trónját, egy korlátolt elméjű s a fehéreket gyűlölő fejedelem, ki e mellett erős mohamedán befolyás alatt áll. Hannington püspök, a délafrikai angol misszió erélyes és buzgó főnöke £pen Ugandába utazott püspöki vizitációra, s midőn két napi járóra volt a fővárostól, a király zsoldosai által 50 főnyi kíséretével elfogatott s néhány nap múlva a király egyenes parancsára, egész kíséretével együtt lefejeztetett. Angol és német források azt állítják, hogy e kegyetlenség oka az ugandai király azon indokolt félelme, hogy a németek és angolok egész Közép-Afrikát meg akarják hódítani. NECROLOG. Tillisch János emlékezete. E becses lapok mult számában közöltük azon mélyen leverő hirt, hogy Tillisch János, az eperjesi theol. akadémia dékánja í. hó 26-ára virradólag örökre kiszenvedett s visszaadta lelkét a Teremtőnek. Oh, e kedves vezérünknek elvesztésével mély ür támadt az eperjesi theologián, s helyét csaknem pótolhatatlannak tartjuk. Élete a boldogultnak valóban méltó arra, hogy e lapok hasábjain is terjedelmesebben meg legyen örökitve. Mert ő még azon régiek közzé tartozott, kik eszményekért, nevezetesen az evangyéliomi protestántismusnak eszményeiért tudtak lelkesülni, kik a gyakorlatot össze tudták kötni az elmélettel ugy, hogy egyik a másikat kölcsönösen kiegészíti és áthatja, miáltal épen Tillisch is maradandó nyomokat hagyott hátra ezerre meg ezerre menő tanítványaiban! A boldogultat utóbbi időben nagy csapás érte. Még csak február 7 én vesztette el szerető nejét, mely leverő veszteség elvette tőle azon örök if jú kedvet, mely nemes életének egyik legfőbb vonása volt. Ezen nagy megpróbáltatása óta föltűnően elkomolyodott, gyengélkedni kezdett, s csakis szerető tanártársai körében lelt vigaszt és balzsamot szenvedésektől sajgó szívére, mig nem mult hó 26-án örökre búcsút vett tőlünk. A halála alkalmából kiadott gyászjelentés igy hangzik : »Az á. h. e. Tisza-kerület és az eperjesi ev. ker. collegium pártfogósága és tanári kara mélyen megszomorodott szívvel jelenti theologiai dékánjának, jogakad. tanárának, illetőleg szeretve tisztelt kartársának nagyt. Tillisch János urnák tanári működése 35-ik, élete 64 ik évében tüdőhüdés folytán mai nap beállott hirtelen halálát. A boldogultnak hűlt tetemei folyó évi március hó 28-ikán d. u. 4 órakor fognak ág. hitv. evang. szertartás szerint az örök nyugalom helyére szállíttatni stb. S végtisztessége valóban hozzá méltó volt. Hült tetemei a collég, épület főkapuja előtt letétetvén, a szép számmal egybegyűlt díszes gyászközönség előtt Hörk József igazgatótanár, a boldogultnak volt jeles tanítványa, ecsetelte a theologia nesztorának az egyháztörténet, ó-szövetségi írásmagyarázat és bölcsészettörténet terén kifejtett áldásos munkásságát s ezzel kapcsolatban azon pótolhatlan veszteséget, mely a 4 évi tanfolyammal még csak legközelebb berendezett eperjesi theolog. akadémiát Tillisch János dékántanár elvesztésével sújtotta. Utána Schulze Ottó IV. éves theologus a collegiumi, s közelebbről a theol. ifjúság nevében búcsúzott el a derék tanártól, s a hálás tanítványnak szivéből eredő tartalmas beszéde az összes jelenlevőket, főleg azonban az akad. ifjúságot mélyen meghatotta. S most megindult a gyászmenet arra felé, honnan nincs többé visszatérés ! A theol. testület fáklyákkal vette körül azon halottas kocsit, mely pótolhatlan mesteröknek porladozó testét vitte az örök nyugalom felé, s a főtanodai ifjúság kettős sorozata között vonult a menet a temetőbe, hol a boldogultnak sírjánál Sztehló János főesperes-lelkész mondott szívből fakadó imát s Materny Imre Ill-ad éves theologus megható búcsúbeszédet. A főesperes segédlete Noválc Mihály, dr. Szlávik M. eperjesi s Ujjág Károly mertinyi lelkészekből állott. Tillisch János szül. Szepes-Remetén 1822. május 24-én. Középiskolai tanulmányait 1840/1-ben Eperjesen végezte s ugyancsak ott hallgatta a jogtudományokat s végezte az akkor kötelezett 2 évi theologiai folyamot. Hiljelölti vizsgát 1844. aug. havában tett Tiszolcon Jozeffy superintendens elnöklete alatt, még pedig »cum praeclaro« eredménynyel. 1848-ig mint nevelő működött Schönberg Adolf, akkori alezredes, későbben táborszernagy házánál, kinek gazdagon fölszerelt könyvtárából — mint maga mondja — sok jó történet-birálati olvasmányokat és ismereteket merített. 1849—185 I. aug. végéig a jénai és halle-witt embergi egyetemen folytatta theol. és bölcsészeti tanulmányait. A superint. egyházlátogatási jegyzőkönyvben megtalálható életrajzi adatokból megtudjuk, hogy Hase Károlynál hallgatott hittant, egybekötve dogmatörténettel és egyháztörténetet, Rückertnél erkölcstant és bibliai theologiát, Grimm tanárnál uj szövetségi írásmagyarázatot. Hilgenfeldnél apologétikát és Reinholdnál metaphysikát. Ezen főtárgyak mellett a jénai egyetemen még német irodalommal, költészettannal és anthropologiával is foglalkozott. A halle-wittembergi egyetemen hallgatta Müllernél János evangéliomát, Schwartznál a symbolikát s az ujabb theologia történetét, Ródipernél az ó-szövetségi bevezetést és Írásmagyarázatot, Schallemél a vallás-bölcsészetet, Erdmann Edénél a bölcsészettörténetet s végül Dunkernél az ujabbkori egyetemes történetet. Ugy a jénai mint a halle-wittenbergi egyetemen a nyilvános előadások hallgatásán kívül nagy kedvvel foglalkozott Hegel bölcsészeti rendszerével, főleg azonban a tübingai kritikai iskolával, nevezetesen Baur, Zeller, Schwegler, Hilgenfeld és Strauss munkáival. S maga emlití föl, hogy nagy örömet érzett, midőn a hallei Müllert és Tholuckot egybehasonlitotta a tübingai kritika theologusaival. 1851. okt. havában, tehát a lehető legroszabb viszonyok között lett az eperjesi hittanintézet ny. rk. tanára, a midőn Eperjesre jővén, körültekintett, hogy mennyiben lesz lehetséges összeegyeztetni a protestántismus szellemi szabadságát s egyházunknak autonómiáját az absolutismussal. Majd rendes tanára, végül Hlavacsek nyugalomba lépése után dékánja lett azon intézetnek, melyhez egész életén keresztül oly hű maradt. Ujabban az egyház- és bölcsészettörténetet adta elő a jogászokkal combinált első folyamban, s ezenfelül az ó-szövetségi tudományokat. A különféle időszakokban tanított ezenfelül encyclopádiát, uj szövetségi Írásmagyarázatot, egyházjogot, homiletikát, katechétikát, egy-egy éven át a 7. és 8-dik osztályban görög nyelvet és vallástant. Gazdag könyvtárát a theol. akadémiának hagyományozta. Mint tanárt, ugy tanártársai, mint tanítványai egyaránt szerették és tisztelték őt. A közbecsülést a legnagyobb mértékben meg is érdemiette, ugy kiváló tehetségeinél, mint igazságszereteténél, alaposságánál és szeretetreméltó modoránál fogva, ugy hogy ő, mint Hórk helyesen emelte ki emlékbeszédében, életében soha senkit \ sem sértett meg.