Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-04-04 / 14. szám

4-77 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 478 13. Futkározó gyerekből lettem ime aggá, De nem láttam az igazt az Úr hogy elhagyná, Sőt annak még maradéki is áldásban élnek, Ki mindennap gyakorolja részvétét szivének. 14. Távozzál el a rosztól s cselekedjél jót hát, S örök lakod lesz, mert O az igaznak jót ád; Szentjét az Úr, a kit kedvel, soha el nem hagyja, De ki leszen vágva a rosz és a rosznak magva. 15. Örökre az igazé e föld birtoklása, Kinek ajka nyílik csak igaz s bölcs szólásra ; Ki szivében meg van irva törvénye Istennek, S léptei az igaz útról el nem tévelyednek. 16. A gonosz az igazat gyilkos szemmel mérve, Bár halálra keresi, vadúl tör vesztére : Őt a gonosz kezeiből kiragadja menten, S kárhozatra sem itéli az itélő Isten. 17. Várd az Urat és vigyázz az O igéjére, Felmagasztal tégedet úgy is O végtére. Hogy örökül bírd a földet, O mind azt akarja, 'S meglátandod ki lesz vágva a gonoszok sarja. 18. Láttam rettentő gonoszt — mint a zöld borostyán Terjedett az szerte szét, ágat ágra hozván; De elmúlt, hogy rátekinték — mintegy tova fújva ; Kerestem de nem találtam soha többé újra. 19. Vigyázd meg a fedtelent és a jót becsüld meg, Mert joliétben végtére azok részesülnek, S megrontatik egyetemben, ki tisztét feledte, 'S kivágatik a gonosznak sarja végezetre. 20. Mentsége az igaznak az Úrtól jövend meg, Ki a vészben ereje minden erőtlennek; Gonosztól 0 szabadit, O segit diadalra, Ki megváltja azt, a kinek Benne volt bizalma ! Kolosy Elvira. BELFÖLD. Lehet-e evangelikus lelkészeknek böjtben házasulandókat hirdetni? — Ajánlva nt. Sárkány Sámuel ur figyelmébe. — Azon nagy tisztelet, a melylyel nagytiszteletűséged irányában viseltetem, birt arra, hogy egy köztem és Róth Károly ó-verbászi lelkész és alesperes ur között mostanában előfordult, •— de nem valami mérges — viszály ügyében nagytiszt, urat, mintegy itélőbirönak felkérjem ; miután nagytiszteletűségedet, mint az igazságnak hajlithatlan bajnokát van szerencsém ismerni, a ki legjobb barátjának is, ha nincs igaza, bátran szemébe meri mondani: barátom neked nincs igazad. Viszály kifejlődhetik nem csak róm. kath. és protest. papok között, hanem némely esetekben két protest. lelkész között is ; s ha ily viszály előfordul, nem árt azt a nyilvánosság elé terjeszteni, azon oknál fogva, hogy győzzön az igazság, s ha az igazság kiderül, az ily viszályok, a menynyire lehetséges, kerültessenek. A viszály a mely köztem és R. K. kollegám között van, e következő : Egyházamban néha megesik, hogy böjtben jelentkeznek házasulandók ; én fel is szoktam az ily házasulandókat venni, meg is esketem, mert nézetem szerint a protestánsoknak nincs bőjtjök, s igy a protestánsoknak nincs tiltva böjtben a házasság. Azonban az ily böjtben történő házasságok esetében mindig figyelmeztetni szoktam a házaspárt, hogy csak csendben, zene nélkül történjék a lakodalom, főkép azért, hogy más felekezetű lakosok a böjti vigalom miatt meg ne botránkozzanak, s ha ezelőtt ily böjtben hébe-hóba esketésem volt is, a lakodalom alkalmával zene soha sem fordult elő, a lakodalom meglehetős csendben folyt le. S ezelőtt, ha valamelyik hivem ágostai hitvallású nőt jegyzett el, a régibb szomszéd ágost. lelkészek, a melyek közt egy főesperes is volt, a kihirdetést és a kihirdetési bizonyítványt soha sem tagadták meg, sőt azok is hirdettek és eskettek böjtben is. A mostani bojt kezdetén két oly eset adta magát elő, hogy református vőlegény ó-verbászi ágostai nőt szándékozik elvenni; s miután nálunk régóta az a szokás dívik, hogy rendesen a házasulandó férfi lelkészénél történik a kézfogás és az esketés is, ennél fogva mind a két házasulandó hozzám folyamodott kézfogás tartása végett; én az egyik házasulandónak azt mondám, várjon egy két napig, mig én nagytiszt. R. úrral beszélek, minthogy akkép értesültem, hogy ő ujabb időben nem csak hogy nem esket böjti időben, de nem is hirdet. Azért óhajtottam pedig vele beszélni, minthogy nem voltam tisztában azzal, hogy vájjon, ha én tartom a kézfogást, és a házasulandó felek általam óhajtják magokat megeskettetni, hogy ez esetben is megtagadja-e a kihirdetést vagy nem ? Az egyik házasulandó azonban nem várt addig, mig én R. úrral összejöttem, hanem maga ment el mindjárt másnap hozzá, megtudandó tőle, hogy ha alólirt a kézfogást megtartja, ez esetben ő a házasulandókat ki fogja-e hirdetni? amely tudakozódásra azonban ő azt feleié neki, hogy böjtben még kihirdetni sem fogja őket. Én csak harmad napra jöhettem össze R. K. úrral, s ő az én kérdésemre ugyanazt feleié, a mit a házasulandó ifjúnak mondott; s ez alkalomkor történt köztünk egy böjti vita. S miután tudtommal Magyarországban R. uron kivül sok oly prot. lelkész van, a ki böjtben a házasulandóktól nem csak az esketést, de a hirdetést is megtagadja, jónak találtam a böjtben történő esketési s hirdetési kérdést vita alá bocsátani; s e tekintetből szeretném mindenek felett nagytiszteletű ur nézeteit ismerni, miután én nagytiszteletűségedet az egyházi téren auctoritásnak tekintem. Tudtommal az utasítások az esketést illetőleg ekkép szólnak: A lelkészek a mennyire lehetséges, akadályozzák a vasárnap délutáni esketést; de egyébb esketési vagy hirdetési akadaly-nyilvánitás azokban nem fordul elő, s igy egy szóval sincs megtiltva, hogy böjti időben esketés, annyival inkább hirdetés ne történjék. S nem különös e az, hogy R. úr azt, a mit az utasítások akadályozni tanácsolnak, nem akadályozza, ellenben a mit megengednek, azt akadályozza. Igy például ő vasárnap délutánokon esket. Ily előforduló eseteknél fogva azért is bátor vagyok nagytiszt, urat ezen ügynek felvilágosítása és az igazságnak kiderítése tekintetéből felkérni; lenne szives felvilágosítani: váljon van e joga egy magyarországi ágostai lelkésznek, ha az egyházi törvények a böjtben az esketést meg nem tiltják, az esketést akadályozni, de nem csak az esketést hanem a kihirdetést is megtagadni; s ha csak ugyan van joga, mily egyházi törvénynél fogva lehetséges az neld ? Ez alkalommal előhozom többek közt azon okokat, a melyeknél fogva némely prot. lelkészek és az én szomszéd R. kollegám is megtagadandónak véli a böjtben történő házasságot, sőt még a kihirdetést is. Szerintök ugyan is ily böjti időben történő esketés által előmozdittatik az erkölcstelenség; továbbá, hogy egy kis disci-