Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-03-28 / 13. szám

4-77 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 478 A már közlötteken kivül még eszembe jut, hogy a mult évben K. J.-né D. Julianna nevű nő azon kéréssel keresett meg, hogy ő szegény, 4 gyermekes özvegy lévén, egy kis leányát az apáca kórházban ápoltatja, minthogy pedig a kis leány felgyógyulásához semmi remény, engedjem meg, hogy ha az meghal, a zárda udvaráról kathol. szertartás szerint temettessék el, mert ez esetben a temetés minden költségeit fedezni Ígérték az apácák. Én persze az engedélyt megtagadtam, az asszonyt jól lepirongattam, szemére vetvén neki, hogy ha jó asszony, jó anya volna, maga ápolná szegény beteg gyermekét s nem bizná idegenekre, ismerek nálánál szegényebb sorsú több gyermekű anyát, másokra még sem szorul, övéinek mégis gondját viseli stb., ha a gyermek meghal — mondám — vitesse a kórházból saját lakhelyére, majd onnan eltemetjük a magunk szertartása szerint. Igy is történt, s a t

szent szüzek* ezúttal felsül* tek számításukkal! Ma aztán, hogy ennek a katholikus keresztyén humanismusnak, egyházam tagjai közötti ilyenforma gyakorlását megakadályozzam, a menynyire lehetséges, azon kéréssel fordultam urasági orvos tek. dr. Grasser József úrhoz, hogy az apáca-kórházba jövőre egyetlen egy református beteget sem legyen hajlandó felvenni, hanem a hozzá folyamodó segélyre szorultakat szíveskedjék vagy hozzám, vagy egyházunk gondnokához Szabó Istvánhoz utasítani, s mi majd az ilyen nyomorultak ellátásáról módunkhoz képest gondoskodni fogunk. A tisztelt doctor ur, ki az általam előtte felemlített dolgokat meglepetéssel hallgatá, azon elismerésre méltó, hálára kötelező szép Ígéretet tette, hogy ő a maga részéről, ha neki egy szegény beteget bejelentünk, valamint eddig megtette, ugy ezután is azokat minden díj nélkül meglátogatni, illetőleg gyógykezelni emberbaráti kötelességének ismeri. Ezen uri ember ugyan nem egyházi férfiú, de keresztyén morált, keresztyén szeretetet aligha jobbat nem ismer és gyakorol, mint a helybeli plébános ur! Székely József, ref. lelkész. TÁRCA. E g y „s z 6." — Enektörténelmi excursio. — A ref. énekes könyvben az 55-dik dicséret 4-dik verse utolján találtam egy »szót,« mely nagyon megbotránkoztatott engemet, hogy azonban ne várakoztassak senkit azon egy szó-ra vonatkozólag, im leirom a kérdéses vers-részt. De mielőtt leírnám, ki kell még jelentenem, hogy .— mint minden munkálkodásom, ugy mostani énekünk vizsgálatánál is — mindig az eredeti kútfőt iparkodám felkeresni, tehát ezt a szót is énekes könyvünk 1808-iki (tudtommal első) kiadásában találtam, s bizony mondom évekig bajmolódtam vele 1 A kérdéses vers-rész igy van : 4. Áldjuk ó égnek követe Ama szenteknek Atyját, Ki általad hirdettette Hozzánk jó akaratját. Áldunk Téged, ki biztatod A foglyot szabadsággal; És a bűnöst oldoztatod Érdeméért váltsággal ! (Karácsoni ének, irta Lengyel József). Ez az én kálvinista dogmaticus lelkiismeretemet felettébb megbotránkoztatta 1 mert: ha a Jézus engemet, bűnös embert az én érdememért oldoztat, vagy oldoz, vagy vált meg, szóval : ha nekem van, vagy lehet valami érdemem a váltság körül, akkor hogyan, micsoda lelkiismerettel énekeljem a Losonczi István eme versét ? (108. dics. 8. v.) Én tehát ez oltalomhoz, Mint kőfalhoz. Egyedül támaszkodom : Jézusomnak kegyelméhez, S érdeméhez Hit által ragaszkodom. Ez nem lehet, ez nem jól van, itt vagy az énekes könyvet átnéző Atyák (Ori Filep Gábor, Torkos Jakab, Benedek Mihály, Tormássy János, Báthori Gábor) hibáztak ; vagy szarvas sajtóhiba van 1 Kerestem más — több évrőli — kiadásokat, az 1817. Debrecen, 1823. Debrecen, 1849. Pest, 1852. Pest, 1859. Pest, 1876. Pest, 1882. Pest, 1884. Pest-i kiadásokban hasonlókép találtam 1 Még jobban megháborodtam, s már-már annyira mentem, hogy majd a konventhez voltam hajlandó fordulni : tegye zsinati tárgygyá ezt a szót, mert az idézett két ének incompatibilis! míg nem tovább keresgélvén, az: 1839. Pest, 1832. Debrecen, 1869. Pest, 1869. Debrecen, 1869. Pest-i kiadásokban ugy találtam: Áldunk Téged, ki biztatod A foglyot szabadsággal; És a bűnöst áldozatod, Erdeméért váltsággal! Igy már jól van 1 ez már helyes ! igy már megnyugodott az én kálvinista lelkiismeretem, s igy már e két ének se incompatibilis! Hanem hát itt meg az a kérdés merül fel : igy van-e hát eredetileg? ugy irta-e azt Lengyel? Nézzük Lengyel énekeit: Ur Jézus mely igen drága Tégy bölcsekké, tégy szentekké ! Uram! e szent vért tekintsd meg, Lelkem ez által tisztítsd meg, Biztatásomat halálom Óráján ebben találom. (13. dics. 7. v.) Nincs már szívem félelmére Nézni sírom fenekére. . . Mert látom Jézus példájából. . . Jézus segits engem ebben Hogy hát legyek élő személy, Lelked által én bennem élj! (19: 3, 5.)