Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-03-28 / 13. szám

Huszonkilencedik évfolyam. 13. sz. Budapest, 1886. március 28. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. ker. Kinizsy-utca 29. sz. 1, em, Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. IMF Teljes szárán péld-ájajroMsa,!ria.Ind.igr szolg'állia.tu.nls-TM Azon t. előfizetőink, kiknek előfizetésük a második negyed beálltával lejár, előfizetésük megújítására kéretnek föl. Az erkölcsnemesitési mozgalomhoz. Hírlapok régen hirdetik, élclapok már ki is gúnyolták, de azért megalakult e héten az y

Országos erkölcsnemesitö egyesületAz egyházon kivül született, de célja és létjoga az egyházéval rokon; illő tehát, hogy az egyház sajtója különös figyelemre méltassa. Mi a célja az egyesületnek?... Az alapszabályok szerint az ^erkölcsiségnek és vallásosságnak, nemkülönben a hazaszeretetnek és testvériségnek előmozdítása és terjesztése ugy a magán, mint a közéletben/ Tehát ugyanaz, mi az egyháznak s különösen az evangéliumi egyházaknak. Hisz a mi egyházaink is erkölcsnemesitő és vallásterjesztő intézmények ; hisz a mi munkásságunk is arra irányul e földön, hogy az embereket megjavítsuk és megnemesitsük; hisz Krisztus az ő híveit 5

a világ világosságának* és a >

föld savának* nevezte s azt kívánta tőlük, liogv világosságuk fényljék az emberek előtt s ne legyen véka alá rejtett gyertya; arra inté őket, hogy savuk meg ne izetlenüljön, mert akkor mivel sózunk?! Mit keres hát egy laikus egyesület az anyaszentegyház szőllőskertjében, mit vágja sarlóját annak búzájában, mit tolakodnak e modern Saulok a szentegyház prófétái közé ? Talán megfeledkeztek az egyház emberei, az emberek nemesítésének köteles munkájáról? Talán megizetlenült kezeikben és kebleikben az evangéliumi só, vagy az evangéliumi világosság fogyatkozott meg fényében és melegében s kölcsönzött fényre szorul ?! Talán az erkölcsnemesités eszközei rozsdásodtak meg kezeik között s az élesztés, ébresztés, terjesztés módjai avultak el és lettek hatástalanok?! Vagy talán az ember, a nemesítés anyaga lett silányabb, ernyedni, csenevészni, zülleni indulva itt a 19. század magas kulturája közepett?! Ne kérdezd, gondolkozó olvasóm, ne fürkészd. Jól tudod magad is, panaszolod másnak is, hogy ember-nemesitő munkád most nem oly hathatós, mint lenni kellene; mert hányszor nem fakaszt szivedben keserűséget, ajkadon panaszt, hányszor nem fagyasztja meg buzgóságodat a hitközöny elharapódzása, az erkölcsiség lazulása, a jellem* nek ernyedése, a napi sajtó léhasága, az irodalom talmi morálja, a család erkölcsi satnyulása s a már nyilt arccal, emelt fővel járó társadalmi corruptio. Igen, mindnyájan jól tudjuk, hogy a jelenkori köz- és magán erkölcsiség gyökeres javításra szorult; hogy mind magán, mind közéletünkben oly erkölcsi kórtünetek mutatkoznak, melyeknek eltávolítása életszükség. Igen, igen elvitázhatatlan tény, hogy társadalmunk erkölcsileg beteg s a betegség megszüntetésére, sőt csak enyhítésére irányzott törekvés teljesen jogosult. Ennélfogva az evangeliumi ker. felfogás, sőt minden komoly ember csak örömmel üdvözölheti az oly mozgalmat, mely az erkölcsi kóros állapot javítására van irányozva. Különösen kell rokonszenveznie az erkölcsnemesitési törekvésekkel a prot. puritán felfogásnak, mely természeténél fogva ellensége az erkölcsiség bárminő lazaságának ; melynek Kálvinjai és Knoxjai, Lutherei és Spénerjei az erkölcsi rigorismusnak voltak megteremtői egyházukban és az újkori társadalomban; mely kérlelhetlen szigorral ostorozza a ledér erkölcsiséget családban és államban, irodalomban és művészetben. Hogyne üdvözölné hát rokonszenvvel a prot. puritanismus és erkölcsi komolyság az oly komoly mozgalmat, mely az atyák erkölcsi tisztaságát, komolyságát és nemességét akarja felújítani a késő unokák romlásnak indult korcs erkölcsiségében! Hogyne sorakoznék szíve, szava, tette rokonszenvével a 25