Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-03-21 / 12. szám

m PROTESTÁNS EGYttÁZÍ ÉS ÍSKÓLAÍ LAP. §§2 fizetőknek, kikre csaknem kimaradhatlan szükségességgel számitanunk kellett. Hol keressük ennek magyarázatát? Ha a »Theo!ogiai könyvtár« megbukik részvétlenség miatt: ennek még kereshetjük és találhatjuk mentségét abban, hogy némelyeknek nem tetszett azon vállalat iránya, másoknak meg az irók személye vagy dolgozata. Ha a biblia szándékolt uj fordítása iránt oly megdöbbentőleg csekély érdeklődés mutatkozott: ezt még mindig tulajdoníthattuk részint annak, hogy igen sokan részint a biblia, részint az uj fordítás szükségét nem érzik, részint mások a fordítókban nem biznak. De itt ezen mentségek egyike sem hozható fel. Hol van az az öntudatos protestáns magyar, a ki bevallaná, hogy őt egyháza múltjának ismerete nem érdekli? Ki az, ki arcpiritónak ne Ítélné azon helyzetet, hogy még mindig hiányzik azon kútfő, melyből ezen mult alapos ismeretét merithetnők? vagy a mi még roszszabb, legfennebb két német tudós (Bauhoffer és Borbis) hiányos munkájára vagyunk szorulva ? És midőn most külföldi hitrokonaink egy oly forrást akarnának felnyitni előttünk, mely eredetét egy magyar ember törhetlen buzgóságának köszönheti; oly forrást, mely minden hozzá értők egybe hangzó vallomása szerint páratlan tisztaságú : most, ugyan bizony mivel mentegethetnők részvétlenségünket ? Vigyázzunk, nehogy a jövő kor Bod Pétere ezt jegyezze fel rólunk: »Az Úrnak azon esztendejében, melyben egy magyar protestáns ember ajánlatára az országgyűlés nagy többsége, köztük nagy számú kurátorok és püspökök egész buzgólkodác

sal megszavazták a Pázmán Péter munkáinak országos költségen való kiadását: ugyanazon esztendőben egy külföldi tudós egész protestáns Európára és Amerikára kiható mozgalmat indított volt Bod Péter monumentális magyar protestáns egyháztörténelmének kiadására és ezen felhívásra a közel három millió lelket számláló magyar protestánsok közül nem találtatott ioo előfizető, holott csak a nagyobb testületek, egyházmegyék és tanintézetek száma túlhaladta a százat 1« Ha a kicsiny, alig háromezer protestáns lelket számláló és a forradalom romlásait most is sinlő Nagyenyedről kikerülhetett 10 előfizető: bizony méltán megvárhatnók, hogy az ezerszeresen nagyobb magyar protestáns közönség kiadja ennek legalább tízszeresét. En nem kétlem, hogy ez könnyű szerrel kieszközölhető volna, csakhogy ne aludnának azok, kikre a gondviselés az ébresztés szerepét bízta! En felteszem róluk, hogy már ébredeznek és készülődnek is, csakhogy a szokott lassúsággal. Esdve kérem az illetőket, siessenek, mert jelen esetben a késedelem helyrehozhatatlan lesz. Ha a kikötött időre nem tudósíthatjuk az illető hollandus kiadót, hogy a tőlünk kivánt előfizető meg van, akkor a Bod Péter munkájának kiadása mostanra és ezzel valószínűleg örökre levétetik napirendről. Ismételten és sürgetve kérem a még késedelmes egyházmegyéket, tanintézeteket, könyvtárakat és olvasóegyleteket, ne halogassák a megrendelést. — Dr. Kovács Ödön. * Kiadói tudósítás. Dobos János egyházi beszédeinek sajtó alatt levő, s ápril havában megjelenendő 3-ik kötetéről. Közel 30 évi gyakorlati lelkészi pályám alatt azon meggyőződésre jutottam, hogy nekünk különösen kisebb helyeken szolgáló lelkészeknek, kik segédet nem tarthatnak, s egész éven át magok végzik csak nem minden vasárnap az istenitiszteletet; legnagyobb szükségünk van jó, használható, s egyszerű hallgatóink által is megérthető népszerű közönséges vasárnapi tanításokra. Ilyenekül merem már ajánlani tulajdon hosszas tapasztalásom után apám Dobos Jánosnak azon beszédeit, melyeket a 30-as és 40-es években részint eredetileg, részint különféle kútforrások után irt és dolgozott ki, és a melyekből ígéretem szerint egy kötetnyit, körülbelül 30 beszédet fogok a 3-ik kötetben közrebocsátani. Hogy micsoda vezéreszmék és gondolatok közt Írattak ezen beszédek; erre nézve szabad legyen nekem apám naplójára hivatkoznom. 1842. év február 16, midőn az azon napon tartott tanítását önmaga szigorúan megbírálja, a bírálat után ezeket jegyzi be szórói-szóra: »Minél bellebb megyek hivatalom nagy titkaiba, minél inkább ismergetem a vallás lehető viszonyait az emberekhez, annyival tisztábban áll előttem az eredmény, hogy a reform, vallás, mívelt s igen világos szellemű e nbernek való. Most kivált, mikor a polémia vívó kakasai leröpültek szónok székeinkből, mikor anyagi nyomást, anyagi ü'dözést, sértést nem kell tűrnünk, és igy a panasz és elkeserités korbácsát csóválnunk nem lehet; a szívnek egyedül szelidebb érzéseire hathatunk, melyek hallgatóinknál még igen ritkák. Nekünk nem a legkönnyebb korszaka jutott a magyar egyházi szónoklatnak. Az úgynevezett dogmás tanítások, melyekbe valami élénkséget csak az egyházi véleményharc öntött; többé nem lőn elég a népnek. A nép változatosságot kezde óhajtani. A dogmák legázolt terén uj nyomot nem tapodhattunk, mert symbolikus könyveink még igen magas sáricolatok. Az ész már ezekkel eltelt, a szívhez kellett visszamennünk. Szerencsétlenségre fiatal lelkészeink a német érzelgéshez, vagy mystikához nyúltak szorultságokban, s a nép szeme felfogása elől köd-régiókba vonultak fel, mint Mózes hajdan a Sinai hegy füstje közé. Kevesen szóltak közülünk a magyar nép egészséges, el nem érzékenyült lekületéhez, s a nép azalatt itt a hegy a'att játszott; vagy aranyborjukat csinált. Mig népünk nem okosodik, mig gondolkozása néhány lépcsővel fellebb nem lép ; nekünk a szívhez kell inkább szólanunk még jó ideig. Majd igy az érzések utján, ha eszébe felhatunk; jövend a kor, hol vallásunk kielégítő leend, mint a kijelentett lélek és igazság cerimóniátlan vallása, addig a pálya nehéz.« Ezen idézet után, azt hiszem többet mondanom felesleges. Mutassa meg a következés, hogy váljon nem tévedtem-e, midőn ezen prédikációkat ugy ajánlót1

am tiszt, lelkésztársaim figyelmébe, mint a melyek nem csak kellemes olvasmányul szolgálnak: hanem egyszersmind a hivek lelki épületére a szószékekben is nagy sikerrel használhatók. Ezen kiadandó beszédeket szándékozom főkép egyszerű hallgatókból álló kisebb gyülekezetbeli lelkésztársaim között terjeszteni oly módon, hogy kivételesen ezen egy kötetre előfizetést hirdetek, a többi három kötetre való előfizetés kötelezettsége nélkül. Előfizetési ár, mint eddigi tisztelt előfizetőim részére 1 frt 50 kr., mely összegnek postai utalványon való előleges beküldése után a 3-ik kötetet díjmentesen küldendem. Megrendelés esetén utánvéttel a megrendelő költségeire. Egyszersmind tudatom, hogy a már megjelent 2 kötetet az előfizetési ár 3 frtnak előleges beküldése után azonnal díjmentesen küldöm bárkinek.