Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1886-03-14 / 11. szám
330 Előttem sem szorul bizonyításra, hogy szokottabb, fokozatosabb eljárás lenne az, ha elsőben az egyházmegyei, azután a kerületi gyűlések utján vinnénk be a convent asztalára a kérdéses ügyet. Ámde, nem tehetek róla, ha nem vagyok optimista, sőt az élet tapasztalatain okulva, az afféle retorták rendszeressége és megszokottsága, de egyúttal hosszadalmasságával szemben, az időnek mindenekfelett való értékét hangsúlyozom, s meggyőződésem sugallatából más, rövidebb utat véltem követhetőnek. Én, más utat, melyen rövidebben lehetne célhoz jutnunk, nem tudtam kitalálni, s hozá tettem: ha más jobbat tud, közölje azt velünk ! Nos, G. Gy. ur most elmondja, hogy ő e/t nem helyesli. Várakozásra int, mig az »öt kerék« mindenike megmozdul, mert íme: i>a két első kerék már mozog!« Valóban igen jó volna, ha ugy volna! De az a baj, hogy még eddig mindössze is csak egy kerék mozgását észleltük; a második, a mi tiszántúli egyházkerületünk tervbe vett minősítési szabály zatmódositásával mozgást jelez ugyan, de nem okvetlenül a kérdésben forgó iigy felé. I y körü'mények közt a kerekek együttes mozgását várni, remélni lehet ugyan ; hisz a haldoklónak is vannak reményei; de az a kérdés: e remény, e várakozás fog-e, és mikor teljesülni? Tehát újra itt van az idő kérdése! Nekem, legyen meggyőződve az igen tisztelt kartárs ur, nem esik épen valami nagyon nehezemre a várakozás; van miből és miben várakoznom ; de hányan vannak, a kiket hajt a baj, a szükség: a paizsos férfiú? Ezek is csak várjanak és várjanak tovább, éviől-évre, csendesen, panasz nélkül! Mert én nem ringatom maga mat rózsás remények közt. Ha megengedem is, hogy az egyházmegyei gyűléseken kezdve, semmi akadályba nem ütköznék az ügy (pedig ki láthat közülünk a szivek és vesék fenekére?), s felkerülne az egyházkerületre; ott is a legszebb simasággal (pedig ehhez megint jó adag idealismus kell!) keresztülmenne s talán eljutna a convent elé, legrövidebb számítással beletelnék 2—3 esztendő, mig a dologból valami lenne. De ki biztosit arról, hogy mindjárt az egyházmegyei gyü'ésen nem kerül-e elő valami ellenvetés, nem támad-e többségi és kisebbségi véle mény? s az egyházkerület nem fogja-e az ügyet annak alapján hdasztgatni, p. o. a többi egyházmegyékhez vé leményadás végett, s igy igen könnyen évekig tartó procedúrára kiadni, vagy pedig egyszerűen el is utasítani ? Mert hiszen jogában áll ezt tenni. Quid tunc ? Hol lesz az az ember, a ki aztán a megfeneklett kerekeken mozdítani bírjon ? íme, ettől féltem én az ügyet, ezért nem járhattam a taposott, s általam igen is jól ösmert uton. Azt azonban, hogy — mert ezt az utat nem ajánlottam, hanem e helyett egyenesen a conventhez kívántam fordulni — ezért »illetéktelen embereknek* nevezhesse bárki is a kérvényt aláirandott egyéneket : jogos nak el nem fogadhatom, és szerintem egy ilyen kérvény, mindaddig, mig tisztességes hangon, »épen a törvény végrehajtása érdekében szólal fel,« a »monstrMOSus* jelzőt ép ugy nem érdemli meg, mint Pilátus azt, hogy a credóban emlegessük. Nem tudom, szerző a »monstr«osus« szónak melyik jelentését akarta érteni? Előttem egyik sem jobb a másiknál; mert én uoy érzem, hogy sem természetellenes vagy csodálatos, sem különös vagy kalandos dolgot nem terveztem indítványommal. Az efféle jelzők ellenében nyugodtan hivatkozom kérdéses cikkemre. A tüntetéseknek, a nagyhangú, de üres puffogatásoknak sohasem voltam barátja, s hiszem, hogy G. Gy. sem ismer engem ilyen oldalról. Most nézzük a kérdés sarkát, lényegét / Ez, mint a »Nyilt levél«-nek fenntebb idé ett soraiból is kivehetjük, az^n fordúl meg, hogy a tervezett kérvénynek a »convent mindaddig nem adhatna helyet, a nv'g a 188 ik § érvényben áll.« Ha a convent — igy folytatja tovább a levél irója — egy ily kérvény elfogadasában, a fennálló és őt is kötelező törvényt ignorálni tudná ; s ha ő a ki ehő sorban tartozik őre lenni a törvények végre hajtásának, keztyűt dobna az egyházkerületeknek : »oly veszélyes praecedenst alkotna ez eljárásában, a melynek káros következményei az egész egyházi szervezeten keresztül kiszámíthatatlanok volnának * (Lásd e lap m. é. 48. számának 15 14—15. oldalát. H. I.). »E szerint tehát a conventet köti a 188-ik íj. Ennek ellenére nem tehet semmit « Itt az ok, a miért G. Gy. nem csatlako hátik a kérvényhez. Hic Rhodus, hic salta! Mind iga/, mind ugy van. Azonban bátrak vagyunk megjegyezni, hogy Rácz Károly szavaival élve, »önként éithetőleg másik oldala is van az éremnek! Ne féljünk megfordítani azt az érmet ! Igen is, a convent a 188-ik § ille.nére nem tehet semmit; de annak érdekében nemcsak h<>gy tehet, de tartozik is tenni valamit. Maga a levéfró mondja, hogy a convent »első sorban tartozik őre lenni a törvények végrehajtásának.« Mi pedig hozzáteszszük, hogy épen a törvény 61 -ik §-ának c) pontja szerint, a melyben világosan kimondatik, hogy a convent »a zsinat határozatait végrehajtja, illetőleg végrehajtásukról intézkedik,« mondjuk épen e törvény szerint »joga, de egyúttal kötelessége a comentnek, hogy a zsinat által hozott, s a T88 ik § alá foglalt határozatnak, mint törvénynek, minden hiányosság nélkül való, az uto'só betűig érvényesülő végrehajtásáról is intézkedjék.* Ez a 188-ik § épen olyan törvény, mint a többi; ha ezt éveken keresztül csak ott a papíron hagyjuk pihenni, s az egyházkerületektől mahomedan fatalismussal várjuk »az egyöntetű eljárás e-zközlése végett« keserves vajúdások közt születő, úgynevezett » megállapodásokat* nos, akkor hol veszszük magunknak a jogot arra, hogy <örvénytiszteletet követeljünk a többi §§-ok számára? A tények ellen nem lehet vitatkozni. Tény pedig az, hogy az »egyöntetűség máig sincs meg az öt egyházkerületben, sem az egyhá/ak os tályozása. sem a lelkészek minősítésére vonatkozó szabályzatok között.* Törvényeink királyi szente.sitése 1882 október 11-én kelt, s ma már az idvesség 1886 ik esztendejének február havát írjuk. Maholnap három és fél éve lesz, hogy az a 188-ik §, a zsinati jegyzőkönyv szavai szerint »éles elvi viták után* bejutott a codexbe; de az életben, a hol hatnia, lüktetnie kellene, hasztalanul keressük : nem leljük sehol, de sehol. íme, a dunamelléki egyházkerület már megsokalta a dolgot, s levélíró szerint is »kimondotta a convent az iránti megkeresését, hogy a minősítési szabályoknak, minden kerületben lehetőleg egyöntetüleg leendő megállapít ísa iránt, tétessenek mielőbb kezdeményezések.* Igen szép törekvés ; mindenesetre becsülendő érte ez a ff. egyházkerület. De nem veszi észre levélíró, hogy 1885. junius 12 ike óta, a mikor ez a határozat kelt, már mennyi viz folyt le a Dunán, és azért a többi kerületek legalább tud'unkkal, a kérdéses irányban meg sem mozdulnak!? A ti-zántuli egyházkerület igaz, készül szabályzatát módosítani; de hol van az megirva, hogy a tervbe vett módosítás az egyöntetűséget majd okvetlenül előmozdítja ? Á dolog tehát igy áll: a 188. §-ban hangsúlyozott egyöntetűség máig sincs meg, pedig az egyházkerületek, meg vagyok róla győződve, közölték egymással megállapodásaikat. E szerint a törvény intentiójának, ne kutassuk most, hogy mi okból, csak mondjuk ki nyíltan,