Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-03-14 / 11. szám

253 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 323 aztán az izlam uralma alatt megállapodás és halál következett! Ma ugyan a keresztyénség az elveszett területeknek visszaszerzésén fáradozik, s a keresztyén misszió, nemes hivatását fölfogva, a legnagyobb önodaadással és buzgósággal működik a török vidékeken is, mindamellett azonban be kell vallanunk : a milyen tövises a talaj az evangéliomra nézve Spanyolországban, épen annyira tövises a török birodalomban áltahíban az egész keresztyénségre nézve. Gundert a calwi misszió felügyelője közelebb nagy feltűnést keltő beszédet tartott a muhamedánismusról, mint a keresztyén külmisszió egyik óriási akadályáról, melyben visszautasítja azon nézetet, mintha a muhamedánismus túlélte volna magát, megcsontosodott és erőtlenné vált volna, sőt szerinte a hamis prophéta évről-évre jobban terjeszkedik Afrika belsejében. Hogyan Ítéljük meg keresztyén szempontból az izlamot? Igaza van Pfleiderer vallásbölcsésznek, a midőn a muhamedánismust ^nemzeti particularismus által éltetett törvényvallásnak* nevezi; s valóban a vallási eredetiséget mellőzve, nem egyébb az, mint merev abstract monotheismuson alapuló s a prophétiai elemet még az eschatologiában is nélkülöző zsidóság, mely azon igénynyel lépett ugyan fel, hogy világvallássá legyen, mindamellett alig vehető egyébbnek, mint a pogány néptömegek előkészítésének a törvény és monotheismus utján a keresztyénségre. E vallásban semmi sem uj, mert Isten egysége, igazságossága, a paradicsom és pokol képzete már ismeretes volt a héber és keresztyén vallásból. A mi a keresztyénséghezi viszonyát illeti, megtámadja a politeismus színe alatt a háromságot és Istennek testtélétét, hirdeti a szigorúan előirt imának s a hitetlenek elleni harcnak, tehát a jó cselekedeteknek érdemetszerző jellegét, tagadja a kereszthalált, a kiengesztelés és megigazító kegyelem keresztyén tanát s a messiási eszmét. Merev monotheismusa egyhangú és élettelen viszonyt vesz föl Isten s a világ között, mely aztán a muhamedán fatalismusban nyerte szentesítését, a mennyiben Isten fogalma teljesen physikailag (s nem erkölcsileg) van gondolva, a melyből a szentség és szeretet hiányzik, a mit különben az érzékies eschatalógia is mutat. Erkölcsi tarthatatlansága továbbá belső universalismusának hiányából is kitűnik, bár fanatismus és külső hatalom által egyetemességre törekszik, s az államhatalomnak öszszeköttetéséből a vallással, a mennyiben maga a sultán, mint kalifa, felelős a kórán fenntartásáért. Azáltal, hogy a vallásos és erkölcsi elemet öszszezavarja' az állami és társadalmi renddel, erkölcstana külső érzékies színezetűvé válik, mely a törökök politikai életében termi a keresztyén ügyre^ nézve keserű gyümölcsét. Általában véve képtelen e vallás belső terméketlenségénél fogva a tovább képzésre és fejlődésre, s igy a mennyiben nélkülözi az eredeti szellemi tartalmat, az élő istenfogalmat stb., szóval mindazt, a mi a vallásos erkölcsi mozzanatnak lelkét képezi, nem vehetjük azt egyébbnek, mint a hitetlen zsidóság torzszülöttének. Mohamedben jelent meg azon világuralomra törekvő Messiás, melyet a Krisztust megtagadó zsidóság v'irt. Világtörténeti hivatása és missziója csakis abban állhat, hogy a pogányscigot előkészíti a keresztyénségre, azaz a fetisismus és bálványimádástól elvezeti a monotheismusra és törvényre, s ennyiben bár tökéletlenebb alakban, átvette a Krisztus előtti zsidók szerepét a pogányok megtérítésében. Röviden : a muhatnedánismus akarata ellenére is a történeti fejlődésben levő keresztyénségnek ügyét munkálja s annak érdekét mozdítja elő. mint minden tagadó elem, >mely mindig roszra tör, és mégis jót idéz elől* Dr. Szlávik Mátyás. Zárszó. *> Az egyhdzlceridelek lelkészminősitési szabályzatainak egyöntetűséget érdekében tett indítványokhoz. — Együttes válasz többeknek. — Jól emlékezhetnek reá a t. olvasók, hogy e lap mult évi 46-ik számában »Az egyházkerületek lelkészminősitési szabályzatának egyöntetűséget cím alatt közölt felszólalásomban, egyúttal indítványt is tettem arra nézve, hogyan kellene ez egyöntetűség megvalósitását a Conventnél megkísértenünk. Hivatkoztam arra, hogy az egyházkerületeknek egymástól elütő minősítési szabályzatai által teremtett mai állapot további fenntartása, naprólnapra veszélyesebbé válhatik egyházi közéletünk belső békességére ; s azt, hogy az egyházkerületek mindegyike egyszerre, már a közel jövőben lemondjon a törvény 188. §-ában foglalt, az egyházak osztályozása -és a lelkészek minősítése iránti eljárás megállapítására vonatkozó jogáról, s annak érvényesítésével a conventet bizza meg, az eddigi tapasztalatok után legkevésbbé sem tartottam valószínűnek. Minthogy pedig az idővel nem szabad könnyelműen bánnunk s a bajon minél előbb segítenünk kellene, nem láttam más utat és módot, mint a kérvényezett a convent előtt. Elmondtam, sőt tervet is adtam hozzá, miként gondolnám én ezt a legegyszerűbben, de mégis némi rendszerességgel eszközölhetni. A kérvény szerkesztőjéül első helyen Garzó Gyula, második helyen Rácz Károly lelkész urakat hoztam ajánlatba s felkértem őket : nyilatkozzanak minél előbb. Végül, mert magamat csalhatatlannak sohasem tartottam, nyíltan felhívtam tervem bírálatára az érdekletteket, mondván: * Ha más jobbat tud, kérem, közölje e lap utján h Kevés hiján három hónapja már t. olvasó, a mióta kérdéses indítványom napvilágot látott. Minek tagadnám : bizonyos feszült kíváncsisággal vártam e lapnak azóta megjelent számait, lesve, jön-e arra valamerről és minő accordból kezdve, válasz, vélemény, nyilatkozat, vagy más efféle. Kezdetben ugy látszott, eleven mozgás fogja követni a vizbe dobott kő esését.