Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-03-07 / 10. szám

295 PROTESTÁNS KÜLÖNFÉLÉK. * Tanfelügyelő-kinevezés. Eötvös Károly Lajos, a tolnai reform, egyházmegye tanácsbirája, s a neveléstani irodalomnak hazánkban egyik legalaposabban képzett munkása, a nevelésügynek lelkiismeretes előmozdítója — miként ezek felől lapunk mult évi számainak olvasói kellőképen meggyőződhettek — torontálmegyei másod-tanfelügyelővé neveztetett ki közelebb ; a hivatalos esküt folyó hó 4-ikén tette le, s a közelebbi napokban már Becskerekre teszi át lakását. * A debreceni ref. egyház főgondnokává nagy szótöbbséggel Szűcs István nyugalmazott törvényszéki bírót s a magyar tudományos akadémia tagját választottak meg. * Lelkészjelölés. A nagyváradi egyik ref. lelkészi allomásra a kijelölés mult hó 17-én történt Mező-Keresztesen. — Pályázó volt 24. Kijelöltettek a következők : 1. Bögös Lajos erdőgyaraki, 2. Sípos Imre belényesi, 3. Csák Máté vésztői, 4. Gulyás Laj. nagybányai, 5. Rácz K. szapárifalvai lelkész. A választás ma, márc. 7-én leend. * Egy lelkész ötvenéves jubileuma. Szép ünnepélynek volt színhelye febr. 14-én Ochtina gömörmegyei község. Az ochtinai ev. egyház meghívására itt ünnepelte Bartholomaeidesz János nyíregyházi lelkész és hegyaljai ev. esperes lelkészkedésének ötvenedik évfordulóját. A szép ünnepély délelőtt tiz órakor isteni tisztelettel vette kezdetét, melyen maga az ünnepelt lelkész tartott tót beszédet. Míg Terray Gyula gömöri ev. esperes s az ünneplőnek volt segéde szép magyar beszédben ismertette Bartholomaeidesz pályáját. A templomból a paplakra ment a jubiláló s ott fogadta az egyházi küldöttségek üdvözleteit. Az ünnepély társasebéddel végződött, mely alatt fölolvasták az ország különböző vidékeiről érkezett sürgönyöket. * Templom előtti szónoklás. T. Laukó Károly ev. lelkész ur lapunk f. évi 6-dik számában a makói ref. templomszentelés alka'mával elmondott s kiadott imákat s egyházi beszédeket ismertetvén, mint szerinte eddigelé egészen uj s dicséretre méltó dolgot tünteti fel azt, hogy a templomon kivül is tartatott egyházi beszéd. Lapunk egyik t. munkatársa közelebb a felől értesít bennünket, hogy Szathmárban egészen megszokott dolog az, hogy templomszentelés, — vagy ha ugy tetszik, nehogy megbotránkoztassak egyet is a kicsinyek közül szavaimmal — templomavatás alkalmával a templomba nem férő közönség előtt kívül, az udvaron tartatik külön istenitisztelet. Tudósítónk - mint irja — maga is vett részt több ily ünnepélyben. * Templomot a csángóknak. Bornemisza Ádám, aldunai telepítési kormánybiztos előterjesztése folytán a miniszterelnök január 15-iki rendeletével megengedte, hogy a hertelendyfalvi evangel. református templom felépítési költségei országos gyűjtés által szereztessenek be. Bornemisza kormánybiztos felhívást intéz az ország lakosaihoz, tegyék adományaik által lehetővé, hogy Hertelendyfalván a ref. vallású székely testvéreink részére templomot lehessen építeni. A kormánybiztos a felhívásban hangsúlyozza, hogy nem csak valláserkölcsi, de különösen magyar nemzeti szempontból égető szükség van, és azután igy folytatja: >Példa rá Torontálmegyében fekvő Debeliács község, hogy a magyar nemzetiségnek mily erős oszlopa a református egyház. Nevezett község a volt határőrvidéki kormányzat idejében is, körülvéve különböző nemzetiségektől, és küzdve különböző áramlattal, megtartotta nemzetiségét, és hű maradt hazafias érzületéhez, a legnehezebb körülmények között is. Hogy tehát ül ES ISKOLAI LAP. 296 azon nagy áldozatok, melyeket ugy a nemzet, mint a kormány a székelytelepesekért tett, jövőre nézve biztosíttassanak, ennek legnagyobb garantiája, a telepeken magyar jellegű egyház községeknek alakítása. A róm. kath. székely testvérek e részbeni szükségleteiről a magyar catholicus főpapság gondoskodni fog, a ref. székelytelepeseknek azonban ily támaszuk nem lévén, azok a nemzet nagylelkűségére szorulnak. * Baptista anyakönyvvezetés. A paptista felekezetnél előforduló születési eseteket Pestmegye törvényhatóságának közgyűlési végzése alapján, a község elöljárói tartoznak nyilvántartani s egyúttal két példány jegyzőkönyvet felvenni és két példány szü'etési kivonatot készíteni. A kun-?zentmiklósi jegyző közelebb azzal a kérelemmel fordult a megye alispánjához, hogy a jegyzőkönyvekért és kivonatokért, mint a melyeknek elkészítése hivatalos teendőnek nem tekinthető, hanem a szülők magánszükségletére valók, az azokat kiállító jegyzők részére a magánmunkálatokért járó díjazást végzésileg állapítsa meg. * A temetés szertartása meghalt lelkészeink koporsóinál. Ezt a címet viseli egy a napokban kezünk közé került, kézirat helyett kinyomatott kis munkácska. A munka szerzője Morvái Ferenc szaporcai lelkész, a munka felolvastatott a mult évi december 2-dikán Harkányban tartott »Harkány-környéki reform, értekezleten.* Nagyon szeretnők, ha ezen munkácska szélesebb körben is ismeretessé lenne, s ha az országban levő több lelkészértekezletek is az abban foglaló javaslatokat tanácskozásaik tárgyává tennék. Kevesen lehetnek olvasóink közt olyanok, kik egyszer-másszor elhunyt lelkésztársaik temetése alkalmával a tapasztalt rendetlenség, a kartársi részvétlenség, a karszellem hiánya s több effélék miatt meg ne botránkoztak volna. Megbotránkozott szerző is, pedig Felsőbaranyában még, hol 5—10 percnyire vannak az egyházak egymáshoz, kevesebb ok van panaszra — és éppen azért a botránkozásra okot szolgáltató eljárás és gyakorlat megszüntetésén fáradozik. Az emiitelt munkácskában elmondja, hogy tényleg miként megy végbe egy falusi prot. lelkész temetése, azután elmondja, hogy miként kellene annak történni s azután a következő javaslatokat teszi: »A lelkészi értekezlet hasson oda társadalmi uton, hogy a tisztességes temetés eszméjének, minél több hívet nyerhessen. Emelje meggyőződéssé azt az eszmét, hogy a tes tület egy tagját elhunytában megtisztelni nem puszta udvariassági tény, hanem kartársi kötelesség, melyet a ki elmulaszt, megvetést érdemel. Magállapitandó volna az is, hogy iskolai körök, vagy mondjuk testületi körök szerint bizonyos körben történt halálozásnál kik tartoznak kötelességből megjelenni. Az e körökben történendő bármely temetésen a 1-örbeli lelkészek kivétel nélkül, más körből csak a köíülményekhez képest jelennének meg. Minden körben 2 vagy 3 lelkész bízatnék meg az esperes által, ezek egyikét a haláleset után azonnal értesíteni minden gondnok eleve utasítandó volna. Ez rögtön a gyászhelyre menvén, a papi hivatalhoz tartozókat azonnal lepecsételi, s gyors küldönc által értesítené az esperest, ki az egyházmegye nevében gyászjelentést irányit az egész megyébe. A korbeli lelkészekhez intézendő express jelelentést a rendező lelkész bocsáthatná ki. Ugyan ő gondoskodik presbyteri végzéssel a temetés módjáról, a szükségesek megvásárlásáról stb. Az esperes rendeli ki a szónokokat. A család kívánságát meghallgatja, de tekintetbe venni nem köteles.