Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-02-28 / 9. szám

277 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 278 religionk ellen. 23 die decembris. Ádvent negyedik vasárnap levén, kit rész szerint az isteni szolgálatban mulattunk el, de minden tehetségünkkel igyekezvén azon, hogy ha lehetséges ezen dologban ezen holnapi napon alázatos instantiánkat beadhassuk ő felségének, el­sőbben még éjszaka öt órakor összvegyülvén, némely evangéliomi atyánkfiának is habozó és megtántorodó el­méjeknek helyben hozások dolgában nem kicsiny mun­kánk levén, hol haraggal, hol szép szóval elvégtére meg­egyezénk rajta, hogy elébb suplicatiónkkal találjuk meg ő felségét, hogy mivel contentusok ezen kiadott resolu­tiójával nem vagyunk, méltóztassék secundum continen: diplomatis cum satisfactione nostra plenaria ő felsége ma­gat kegyelmesebben resolválni, ezen egész napon mind ebben az suplicatióban fáradozván, im igaz páriáját an­nak is sub littera O nagyságának alázatosan megküldtük, az ő felsége determinatioja ellen való difiicultásinkat ab­ból nagyságod eszében veheti s im audientiának impet­rálására Kolonics uramot is felküldtük, ha ő felségétől megnyerheti, ezen holnapi napon beadjuk ő felségének, semmit sem késünk vele. 24 die Decembris. Ma reggeli 6 óra után jöve ho­zánk ide szállásunkra Kolonics uram, referálá, hogy teg­nap főkomornyik uram Pucham uram által sollicitálván az audientiát, ő felsége ugy resolválta magát: Ma nyolc órára behirdettetett bennünket az ország házához ott pro­ponáltatja ő felsége de provisione coníiniorum etc. Vár­juk el azt s aztán fogja magát resolválni, super danda audientia, de mi egyáltalában addiglan semmihez nem aka­rónk nyúlni, valamig ő felségét ujobban meg nem talál­juk s az után is mi csak az nagyságod kegyelmes paran­csolatjához tartjuk magunkat mindenekben. Éjjel nappal várjuk nagyságod kegyelmes tovább való dispositióit s parancsolatit mindenekben. Tartsa meg Isten nagyságto­kat stb. Dátum Posonii die 24 decembris 1646. Illustrissimae celsitudinis vestrae Principális Humillimi fideles et servitores devotissimi Georgius Chernel m. p. Paulus de Szem ere m. p. Andreas Klobusoczky m. p. (Kívül Rákóczy Gy. írásával) 5 januaris 1647. Várad. (Külcím). Celsissimo principi et domino domino Georgio Rákóczy stb. cito stb. citus stb. citissime stb. (Eredetije a magy. kir. orsz. levéltárban.) (Folyt, köv.) IRODALOM. Feleki József foktői ref. lelkész felhívja lapunk olvasóinak: a lelkészeknek, tanároknak és tanítóknak figyelmét Legouvé Ernő : t>Az olvasás művészete« című művére, mely az ő fordításában — a szerző engedélyével — most van sajtó alatt a Franklin-társulatnál. E mű a szóbeli előadás művészetének kérdését tárgyalja, érdeke­sen, vonzón és tanuságosan. Szerző előszót is irt a ma­gyar kiadáshoz, a fordítóhoz intézett nagybecsű levele alakjában, melyet bemutatóul közlünk. E hasznos és él­vezetes tankönyvet, mely szikrázó szellemmel van irva, ajánljuk olvasóink becses páltfogásába. A negyven hal­hatatlan egyikének és a nagy magyar-barátnak rokon­szenves előszava igy hangzik : »Uram! Ön magyar nyelvre szándékozik fordítani »L'art de la Vecture« című művemet és fordításához előszót kér tőlem Művem tárgyára és szellemére nézve e helyen sem mondhatok többet, mint a mennyit a he­lyes olvasás meghonosítása érdekében két művemben: L'art de la lecture-ben és a La lecture en actíon-ban mondottam. E két műben gondosan tárgyaltam mind azon kérdést, mely tanulmányomra csak távolról ís vo­natkozhatik. »De szerencsére van egy tárgy, mélyen meghatja szívemet, mely természetszerű'eg szoros összefüggésben van az ön fordításával, és a melyről még eddig soha­sem nyilatkoztam ; ez az ön kedves hazája : Magyar­ország ! »Nézetem szerint, mindnyájunknak több hazánk van. A legelső, a legszentebb : az »Alrna> parens«, melyben születtünk, melyben atyáink nyugosznak, melyben gyermekeink napvilágot látnak, melynek története a mienkkel összeforrva van, melyért lángoló szeretetünkben életünket is készek vagyunk feláldozni, a melyhez a vér, a szív, a hit és az ész minden köteléke csatol és a melyet a mi nagy költőnk : Hugó Viktor igy jellemzett: Tombeau de nos aieux et nid de nos amours ! »De ezen haza mellett, melylyel a természet gazda­gít bennünket, vannak még más, hogy ugy mondjam szabadon választott hazáink, melyekkel magunk gazda­gítjuk magunkat. Ugy van! Vannak e világon országok, melyek képzelmünknek, előszeretetünknek, rokonszen­vünknek, ábrándjainknak és bámulatunknak kedvelt hazái! »Ilyen ország előttem Magyarország. Fiatal korom­ban nevének hallatára mindenkor megdöbbent és heve­sen vert szivem. Szerencsétlensége meghatott, küzdelme lelkesített, elnyomatása fellázitá véremet. Ujjongtam Bem sikerein és elitéltem, kárhoztattam Görgeyt. Ma­gyarország nyelvünk egyik legszebb szavát képviseli előttem ; azt a szót, mely fájdalom 1 a materialistikus tanok hatása alatt mindinkább háttérbe szorul és elho­mályosul, de a mely lelkem előtt, mint erkölcsi nap­rendszerünk fénylő csillaga a felhőkön túl is ragyog ... képviseli a lovagiasság magasztos szavát. »Barátaim ama szerencsében részesültek, hogy nagy­jelentőségű országos kiállítása alkalmából megvihették Magyarország számára Franciaország üdvözletét, és meg­hatva a tapasztalt lovagias és testvéri vendégszeretettől, tértek haza. Ha én is velük mehettem volna, bizonyára otthon éreztem volna magamat a szép Magyarországon, mert hiszen a távolból is jól ismerem horizonját. Petőfi mindig egyike volt legkedvesebb költőimnek és az is lesz mig Isten életemnek kedvez 1 »Öltöztesse tehát kedves Uram az én francia pró­zámat a zengzetes magyar nyelv díszes köntösébe át és bocsássa útra honfitársai között. Eszméi és tanulságai, uj ruhába öltözve, hassák át a lelkeket, nyerjék meg a szíveket, világosítsák az elméket, hogy a mi közös ked­venc tárgyunk: *Az olvasás művészete« legyen a szónoki képzettségeiről különben is hires magyar népnek valósá­gos vérévé és húsává! Szeresse továbbra is és szerettesse meg másokkal is a művészet ezen ágát, mely élvezetessé tesz minden magán tanulmányt, elűzi a családi élet unal­mait, sikert biztosít a hivatalos működésben, és legyen meggyőződve, hogy ennek a művészetnek egyik szerény úttörője, e műnek szerzője : öniránt és honfitársai iránt hamisítatlan honfitársi szeretetet érez.« Páris, 1885. december 4. Legouvé Ernő. A Franklin-társulat kiadásában épen most jelentek meg, az Olcsó könyvtár következő, külön is kapható fü­zetei : Bevezetés a XIX. század történetébe. Irta Gervi­nus, fordította Rózsaági Antal. Ára 50 kr. — Olasz költőkből. Fordította Radó Antal. Ára 50 kr. — Lae-18*

Next

/
Thumbnails
Contents