Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-02-14 / 7. szám

115 PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. 14 2 és haladásra való egészséges ambitiót, melynek, ha nagyobb körben elterjed, ember és haza hasznát látja és mely a nemzeti megmaradásnak fő biztositéka. És teszem a végett, hogy ezen collegium (ugy tudom, hogy most is ez a neve) tanerőinek s az erre szükséges pénzerejének gyarapodása által, az újkor követeléseinek s a magyar állam által megkívánt föltételeknek — a nemzeti haladás igényeinek ezzel is jobban megfelelhessen. Teszem végre : más nálamnál vagyonosabb honfiaknak buzditó példaadás végett. — Ez alapitvány-tőkén kivül ugyancsak ezen eperjesi protestáns tanintézetnek (collegiumnak) hagyományozom föntemlitett bronzmellszobromat. Budapest, 1886. Ezernyolcszáznyolcvanhatodik évi január hó 18. tizt nyolcadik napján Rochlitz Gyula s. k. Szilágyi Dávid mint tanú s. k. Alloy Ferenc s. k. Görgei István kir. közjegyző s. k. (P. H.) Ezen végrendelet a mai napon, a budapesti kir. törvényszéknél szabályszerűen kihirdcttetftt. Budapesten, 1886. január hó 21-kén Szántay kir. törvényszéki biró s. k. Kridl Adolf törvényszéki jegyző s. k. * Német unitárius superintendentia Budapesten. Ausztria-Magyarország német unitárius egyházközségének presbyteriuma f. hó 9-ikén tartott ülésében elfogadta Berger Gusztáv Adolf előadó indítványára azon kérvény szövegét, mely a magyar kormányhoz egy német unitárius superintendent'ának Budapesten való felállítása tárgyában intéztetni fog. A »P. Lloyd« szerint e kérvén)'ben különösen hangsulyoztatik, hogy a német unitáriások hitágazali és erkölcstani elveikben teljesen egyetértenek az erdélyi unitáriusokkal, a mi abból is kitűnik, hogy a vallásoktatásnál csakis a Ferencz József unitárius püspök chatechismusának német fordítása fog használtatni. Csakis liturgiái tekintetben térnek el némikép a német unitáriusok erdélyi hitsorsosaiktól, amenynyiben az istenitiszteletnél és a szentségek kiszolgáltatásánál az osztrák ev. ref. egyház szokásait vették át s hogy egyházi functiók alkalmával a német unit. papok a német ref. predicatorok öltönyét veszik fel. A kérvényt Trefort miniszternek küldöttség fogja átadni, a melynek tagjai Schwarcz Gyula lelkész, Ruf Ödön, Heinrich Károly, Molnár Antal gondnok és Baumann Rudolf. * A képviselőházban a héten a vallásügyi tárca tárgyalása alkalmával a párbér ügy s a kath. plebánusok szegényes díjazása is szóba jött. Javítani ke'l a fizetést, hangoztatta több szónok. Fe'szólalt Pulszlcy Ferenc is, mondván: persze hogy javítani kell, hanem úgy, hogy mindenki fizesse a maga papját. Magyarországon a nemesség a mint lerázta magáról a katonaság terhét, ugy lerázta azt a terhet is, hogy papját fizesse. Szeretné tudni, vájjon Bekésmegyében a nagy urak fizetik-e? Mert ugy tudja, hogy az ország legnagyobb részében nem igen fizetik. Azonban a katholikus ember életében rendesen csak háromszor fizeti papját. Először, mikor születik — ekkor az atya fizet: másodszor mikor házasodik — ekkor ő fizet: harmadszor, mikor meghal — ekkor azonban az örökösök fizetnek. Fizessen mindenki, a ki a vallás jótéteményeiben részesül, tegyenek a katholikusok ugy, mint a protestánsok s ne akarjanak ingyen üdvözülni. Ha egyszer az »ingyen üdvözülni akarás* elmúlik, ez lesz a legjobb mód arra, hogy a kormány a papok nyomorúságos ellátását tisztességessé tegye. * Katholikus lelencház. Nagyszerű alapítványt tett 1 écsey János budapesti lakos, kinek végrendeletét a napokban hirdették ki a budapesti kir. törvényszék hagyatéki osztályánál. A hagyaték két akácía-utcai ház, melynek évi jövedelme 17 ezer forint. E jövedelemből az elhunyt Özvegye Szatmáry Borbála évenkint 4000 frt özvegyi tartást kap s halá'áig szabad lakást. A kisdedmenedékbe fölvehető mindenféle vallásfelekezet kisdede; de valamennyit a keresztény róm. kath. vallásban kell nevelni. A végrehajtással a hagyományzó négy előkelő budapesti polgárt bizott meg, egy ötödiket gondozóul neve/ett ki; a megüresedhető helyet a bizottság választással tölti be. Főfelügyelő Budapest főváros tanácsa. A végrendelet összes intézkedései azonnal érvényesek. A 17,000 fitos házbérjövedelem, mely az intézet fentartására szolgál, 5 százalékkal számítva, 340,000 forint tőkének felel meg.*) * A hercegprímás legutóbb kiadott főpásztori körlevelében egyházmegyéje papságának a következőket irja : »Ugy véltem, nem szólhatok hozzátok méltóbban, s mind a magam, mind a ti lelki épüléstekre üdvösebben és hasznosabban, mint ha magamnak és nektek felettébb szivetekre kötöm, liogy Isten iránt ne legyünk fukarok. Vannak ugyanis a papság tagjai közt is férfiik, kik Isten iránt, hogy ugy mondjam, fösvények és túltakarékosak. Kimondhatlan szőrszálhasogatással számolnak az Úristennel. Nagy pontossággal kutatják, meddig terjed a kötelezettség. Szigorúan vizsgálják, mit és mennyivel tartoznak. Vájjon az igazság kedveért, vagy hivatalos kötelmemnél fogva, vagy a kánonjog szabványa folytán tartozom-e ezzel ? Vájjon nehéz bün-e ezt amazt elmulasztani ?« Tanulhatnak belőle mások is. * Ellenszer a vallástalanság ellen. A Trefort miniszter tárcáját illető költségvetés tárgyalása alkalmával e hó 11-én Lesho István képviselő s plébános erősen kikelt a »Néptanítók lapjának« egyik száma ellen, a miért ez th'eologiaval is foglalkozik s egyik cikkével (1884 dec. 17.) 15 ezer kath. néptánitót s az összes katholikus iskolaszékeket megbotránkoztatta, ezt irván az incriminált cikkben: »Káromkodás nélkül elfogadjuk hogy nincs, sőt józan észszel nem is lehet pokol, és a ki e tant először feltálalta és feltálalta, maga volt a pokol.« Abban egyetértünk mi is a felszólalóval, hogy egy oly lapnak nem hivatása egyik vagy másik egyház dogmáinak a boncolgatása vagy épen ost/omlása, hanem ha már megtörtént, s ha ennek folytán a 15,000 katholikus tanitó vallásos hitén csorba ejtetett, ellenszerül ide igtatjuk az Egerben szerkesztett igaz hitű katholikus lap a »Népiskolai tanügy« folyó hó 6-án megjelent számának egyik tanulságos cikkecskéjét, mely is így hangzik: »Három főrangú katonatiszt kártyaasztalhoz ült, ide menekülve a tikkasztó hőség s közeledő eső elől. Oda künn csakúgy rengett-zengett az ég. Sötét lett, csak az egymásutáni villámlás világitá meg fé'elmetesen a s'obát. A köztök legnagyobb rangú, bár legfiatalabb, nem akarta folytatni a kártyázást: két más társa gúnyolódott, felemlítve a szentelt gyertyát is. »Uraim, mondá most a legfiatalabb, engedjék meg, hogy egy szentelt gyertyát meggyújtsak!* S azzal a szomszéd szobába távozott. E pillanatban rémítő villámcsapás rázkódtatja meg az egész épületet. A katonatiszt két társához siet. Mindakettő halva fekszik a földön !« Valóban megdöbbentő esemény, s nagyon sajnáljuk azt a két katonatiszt urat; de sajnáljuk azon tanitó urakat is, kikben a vallásos hitet ily anno 1200 — 1300-ból eredő igaz történetekkel erősitik. * Az iskolásgyermekek közellátása. Schermann Adolf dr. orvos igen szép feladatot tűzött maga elé; azt tudniillik, hogy az iskolásgyermekek közt rohamosan terjedő szembajok, különösen a közellátóságnak okait kifürkészi s kideríti, hogy mely tanító-eszközöktől kell óvakodni, ha a tudományos pályára készülő ifjú nemze* Közelebb még e hagyatéki ügyre visszatérünk. Szeri'.