Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-02-14 / 7. szám

217 PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. 14 2 nyit kellett erőlködnöm, míg házaikba beléphettem. Nem célom önnek itt leirni a munka kezdetét, ehhez sok tér kellene, csak azt akarom mondani, hogy türelem és munkálkodás által Jézusnak sok lelket nyertem meg, a kik eljönnek isten igéjét és az evang. praedikáltatását hallgatni az istenitiszteletre, melyet a Pernarelos utcában tartok, lOO-nál több gyermeket is tudtam gyűjteni iskolámba, oly gyermekeket, kik előbb elhagyatottan, neveletlenül félig mesztelenül a városrészben kódorogtak. Fliedner pastor ur és más idegenek megnézték az én munkálkodásomat, és látták az emberek tömegét az istenitiszteleten és a gyermekek nagyszámát az iskolában. De a sátán nem nézte egykedvüleg, hogy Isten országa talajt nyerjen sok lélekben, mely bűnbe és vétekbe volt elmerülve, és már régen az övé volt. Megkezdődött a makacs harc. A római egyház minden követ megmozdított az én ev. i. missióm ellen. A San-Ildefonso egyház papjai ennek lakóit kezdték látogatni, az ev. missiót rágalmazni, az embereket ellenem lázítani, és azokat fenyegetni, kik irántam és munkálko dásom iránt hajlammal viseltettek. Mi mindent nem tettek üldöztetésemre ! Ha az utcán mentem, csúfoltak, kővel dobáltak, és olyan vakmerők voltak, hogy utánam szaladtak tőrökkel és botokkal, és nem egyszer életemet veszélyeztették. Ezen zaklatás később annyira ment, hogy a hatóságnak kellett magát közbevetnie, egyszer 24 egyént fogott el, kik 2 napig maradtak zárva. Ezenkívül a helytartó kérte az érsektől a san-ildefonsoi egyház segédlelkészének elhelyeztetését, és pénzbírságot vetett ki rája. Iskolám elé a tanítás és istenitisztelet ideje alatt rendőrök álltak, és a rendőrtiszt parancsot kapott hogy személyemet őrizze. De mind ezen óvrendszabályok nem tudták a papok és a fanatikusok gyü'öletét visszatartani; sőt ellenkezőleg az üldözések a római egyház részéről szaporodtak. A papoknak nem fért fejükbe, hogy meg lesznek büntetve a protestánsok üldözése miatt, ezért az ellenem való gyűlölet mindig növekedett. De végre meggyőződtek, hogy ezen az uton semmit sem tehetnek munkálkodásom megsemmisitéi e, tehát máshoz kezdtek: katholikus iskolát alapítottak. Az én iskolámmal szemben béreltek egy házat, felkeresték ezen negyed lakóit és kényszeritették őket, hogy gyermekeiketaz ő iskolájukba küldjék, Ígértek lábbelit, ruhát az ezeket nélkülözőknek. Kerüljön bármibe — gondolák — nekik egy csapat gyereket kell maguk köré gyűjteni és azokat megnyerni az ügy számára. E célból ígéreteket, ajándékokat, mindenféle eszközt igénybe vettek. Az újonnan alapult római kath. iskola nagy pompával nyílt meg, meghivták reá a vidék fanatikusait, el is jöttek számosan az ünnepélyre, sok beszédet tartottak sok éneket énekeltek, sok imát intéztek a sz. Máriához. Az ő védnöksége alatt alapíttatott az iskola. Az ünnepély végeztével mindnyájan azon hittel távoztak, hogy rövid idő alatt el fog enyészni az ev. missió ezen város negyedből. Ezen pillanattól kezdődött munkám s feladatom legsúlyosabb része. Mindennap összeütköztek a két iskolából levő gyermekek, naponként összegyülekeztek az iskola előtt a kamaszok, kik tanitóiktól felbiztatva, a mi nyugalmunkat zavarták. Gúnyolódások, civó elások, skandalumok nem hiányoztak. A mi házunkat gyakran megdobálták kővel, szükséges lett, hogy a rendőrség megkorlátozza a fanatikusokat. Nem lévén megelégedve a papok az én velem szemben emelt iskolával, a közelben kerestek egy nagyobb és tágasabb házat, melynek fehér falán levő párkányzatára eme feliratot vésték, mely a járókelőknek szembetűnik: Ingyenes iskolák sz. Mária védnöksége alatt. Ezen iskolában van 4 tanító, több segédtanító, 2 pap és mások, kik a gyermekeket tanitják és őket könyvekkel, tollal, papírral, ruhával, lábbelivel stb. ellátják. Egy vagyonos társulat, Vicente Pál egylete tartja fenn ezen iskolát, sok szeretetadományt közöl, és sokat tesz ezen városrész lakói közt. Az érsek múltkor az iskolába jött és beszédet tartott a protestánsok tanai ellen, fenyegette a gyermekeket és szülőiket elbocsátással és egyházi átokkal, a kik az ev. iskolába menni merészeltek. Nagyon sok munkába kerülne ama jeleneteket elmesélni, a melyek történtek ellenem és törekvéseim ellen 18 hónap lefolyása alatt; így p. o. iskolám előtt 3-szor vitték el az ostyát haldoklók számára, dacára annak, hogy ez nem volt az egyenes ut; egyszer a kiséret fellázadt ellenem, mert én és a gyermekek nem jöttünk gyertyákkal az ajtó elé, hogy az ostyát megvilágítsuk. A kerületi rendőrfőnök, ki az evangéliom nagy barátja, megparancsolta, hogy az ajtókat zárjam be, és ha azt nem tettem volna meg, a tömeg bejött volna iskolánkba mindenféle kárt tenni, a mint később elmesélték. Hanem az ő gonosz szándékuk és gondolatuk ez alkalommal semmivé lett. A papok is megkísértették az iskolaépület tulajdonosát maguk számára megnyerni, kényszeritették őt, hogy engem küldjön el és 125 forintot adtak neki házbérül, mert ők akarták a házat kibérelni. En nem tudtam róla semmit sem. Egy napon arról értesülök, hogy két nap múlva el kell a házat hagynom. A közelben nem volt más helyiség iskola számára, ha pedig a házat elhagyom, győznek ellenségeim. Ezen helyzetben az Úrhoz kiáltottam s egész éjen át virrasztottam előtte és kértem, hogy ne engedje megszégyenülésemet. A következő napon beszéltem a tulajdonossal és az ég nevére kértem, hogy ne engedjen meg ily igazságtalanságot. Két napon át aggasztó helyzetben tartott, mindenféle mentséggel védte magát, minden pillanatban a legrosszabtól féltem. Végre sok könyörgés után megígérte nekem, hogy nem fog elbocsátani, azon feltétellel azonban, hogy kétszeres házbért fogok fizetni és egy évet előre. Nem tehettem egyebet, mint hogy belenyugodtam. Azonnal siettem pénzt keresni; egy baratom adott egy bizonyos összeget kölcsön és igy szerződést kötöttem a házbérre nézve. Két nappal később a városnegyed minden lakója fel volt izgatva. A papok ezen helyiség megnyerését biztosra vették és már sokakat meghivták és sok az uj beszentelésre, mert az ördögöt akarták kiűzni, és azt mondták, hogy a protestánsok az én iskolámban a sátánnak szolgáltak. Az emberek hoztak gyertyát, szentelt vizet és izsópot Ekkor látták, hogy én még nem hagytam el a házat : minő botrány. A há tulajdonosnak meg kellett a bíróságnál jelennie, és a bíróságnak kellett magát az ügybe ártani. En azonban ellenségeim dacára a házban maradtam. A katonák közt is hathatósan működtem, hogy Jézus számára lelkeket nyerjek meg, és az evangéliom oly jó befolyással volt rájuk, hogy a La-Mareed kaszárnyában a n°p evangélikus könyvet — Pepa y la Virgen több mint 60 katona olvasta s köztük 200-nál több értekezést, 11 bibliát osztottam szét. Az én istenitiszteletemre 13 közkatona, s néhány tiszt járt el. A katonák részvétele az istenitiszteletben oka lett néhány el fogatásnak és egy kaszárnyai nyomozásnak, hogy lássák, mennyi evangelikus könyvet lehet találni ; oka lett a gyanúsok üldöztetésének, a kaszárnyában létrehozott vallástanitásnak és egy templomban levő missiónak, a hol kényszerítve lettek a katonak gyónni és köztük római kath. könyvek, szent pénzek és iratok osztattak ki. Azon város rész lakói közt is a hol az és missióm van rémítő sok könyvet és róm. kath. értekezén os tot-