Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-01-03 / 1. szám

T3 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. ÍJ TÁRCA. Az apostoli hitvallás története főbb vonásokban. Ref. anyaszentegyházunk magyar nyelvű hittani irodalma nem bővőlködik oly forrás-művekben, melyekből egyes sarkalatos kérdések megfejtése tekintetében, anyagot és véleményt meríthetnénk. Leginkább mondhatjuk ezt a kiváló értelemben vett dogmatikára és symbolikára vonatkozólag, mely két rendbeli hittudományi ág tudtommal leginkább, csakis fordítások és kéziratok által van nyelvünkön képviselve. A symbolumok irodalma mégis gazdagabb, örvendetesebb mint a dogmatikáé. Régi zsinataink articu'usai, közönségesen ismert avatott kezek által összegyűjtettek, részben lefordítva átalános használatra közrebocsáttattak. Úgyde e munkatéren is aránylag még csak a kezdetnél vágj unk. Pedig az érdeklődés és vonzalom nem hiányoznék theologusaink legnagyobb részénél ; a mi hiányzik: az a tudvágyat kielégíteni hivatott ismeretanyag és a tudomány azon eci es itala, mely szomjat olt és mindig szomjúságot gerjeszt. Távol állunk az önbizalom azon nemétől, mely szerint azt mérnők feltenni bárkiről is, hogy épen e jelen időszakban, midőn oly soknemű és sajátságos nagyvilági és hazai események foglalkoztatják a kedélyeket, mi ezen kísérletünkkel sromjat olthatni, sőt mi több — a tudvágy szomját még fokozni is fognánk. Célunk inkább az, hogy valami kis részben ezúttal is — használjunk. Használni kívánunk a tudományágnak, melyet mívelni szeretünk, és oszlatni óhajtjuk a homályt, mely az úgynevezett apostoli hitvallás — symbolum apostolicum, credo, h;

szekegy — eredetét, lényegét és fontosságát sokak szemei elől elfedve tartja. Mert ilynemű tárgy mindig időszerű lehet nálunk, hol sok tárgy csak azért tűnik aktualisnak, mert uj és még nem ismeretes. Másutt, mint p. o. német, francia, angol, sőt még a dán egyházi irodalomban is, kimerítő kutatásokat és alapos tanulmányokat találunk épen e tárgyra vonatkozólag. A dánoknál az apostoli hitvallás a rationalismus korszakaban, főleg 1828-ban szolgált nagy horderejű tények alapjául. Az angol egyházi irodalom isméi telte — mint más, ugy az e téren történt mozgalmakat is. Schweizban a hatvanas évek végén az ágendális kérdések feletti harcban és annak nyomása alatt sok hivő lélek egyedül az apostolicum igazságaiban talált vigasztalást és rrenedéket. A francia ref. egyházban még a hatvanas évek elején képezett sarkalatos kérdést a hitvallás épségben maradása ; és a német egyházi irodalom búvárai az egyházi atyák idevonatkozó iratait főleg a negyvenes és hatvanas években, kiváló szorgalommal tanu'mányozták. A sokak közül különösen megemlítjük : Hahn »Bibliothek der Symbole und Glaubensregeln der ap. Kath. Kirche 1842 ;« Zezschwitz Katechetikája 1864. II. Itt ugyanis közölve vannak Cospari ismert norvégi hittudós tárgyunkra vonatkozó buvárlatainak eredményei, melyek igen nagybecsűek és az előtte tett kutatásokat részben kiegészítik, részben helyreigazítják. Ezenkívül többen foglalkoztak e tárgygyal, kik közül Riggenbach ismert nevű bázeli hittudóst emiitjük föl, aki a Bernben megjelent Kirchenfreund 1870. évi 4. folyamában tömör vonásokban adja elő tanulmányai eredményét, melyet részemről is, a történelmi részben nyomról-nyomra szem előtt tartottam. Érdekes adatok találhatók a *Be\veis des Glaubens« 1870. évi számaiban is, valamint Herzog Realencyclopádiájában Gűdertől és ezenkívül még több más nyelvű művekben, melyekre a már emiitett munkákban hivatkozás történik. A mint láthatjuk: az úgynevezett apostoli hitvallás elég fontos és érdekes tárgy a komolyabb tanulmányozásra. De nem is csoda; hiszen az egész középkoron keresztül különféle alakban imádkozták és énekelték ezt a vallásos lelkek ; a reformatió után is mint szent örökség, igen nagy becsben őriztetett, a mennyiben a gyermekek ezen hitvallásra kereszteltettek ; ezenkívül az urvacsorai liturgiában imádkozták ; a németországi és francia egyházak legtöbbjeiben minden vasárnap, az angol liturgiában pedig a mindennapi imádságokkal összefüggésben találkozunk azzal. Továbbá a heidelbergi, valamint a lutheri káté bővebb előadásban fejtegetik s a tiszta ref. typust féltékenyen őrző gyülekezetekben ugy külföldön mint hazánkban, ennek nyilvános fogadalma alapján bocsáttatnak először a felnőttek az urvacsorához. Sőt a keresztség kiszolgáltatásakor ép ugy, mint az urvacsorai agendával összefüggésben, számos hazai ref. és még számosabb lutheri gyülekezeteinkben állandó liturgicus elemet képez az apostolicum. Ugy szólván, legszorosabb kötelék a reformatió és a római rendszer egyházai s azok hívei között. Es habár a görög egyház ennek helyébe a nicáno—constantinapolitan hitvallást használja is : ez nem vezet viszálkodásra kelet és nyugot egyházai között. Ugy is igen közeli rokoneredetű mindkettő, sőt Zezschwitz szerint a nicáai hitvallást keleten apostolínak nevezik. A ki mindkét hitvallás tartalmát ismeri: összehasonlítás után azon tudatra jut, hogy a keresztyénség közhitének legrégibb kifejezését az apostoli hitvallásban bírjuk. Nem leend tehát érdektelen és céltévesztett dolog, ha mi is rövidletben összefoglalva, elmondandjuk arról a főbb tudnivalókat. E végett közlendő ismertetésünk folyamán három főbb pihenőt tartunk, szólván tárgyunkról I. történelmi, II. kritikai szempontból és III. az előadottakból néhány következtetést vonandunk le. I. A negyedik század vége felé keletkezett azon legenda, mely szerint az úgynevezett apostoli hitvallást magok az apostolok szerkesztették volna. Rufinus, Ambrosius és Hieronymus voltak ezen nézet képviselői ; sőt Ambrosius a rövidebb tartalmú régibb hitvallás tételeit a 12 apos'ol közt arányosan osztotta fel. Ezt tették később a teljesebb tartalmú hitvallással is, mindegyik apostolnak tulajdoníttatván egy-egy tétel szerkesztése. A reformatió kora előtt a legenda hitelességét megcáfolta Valla Lőrinc; majd ő utána Erasmus, később a reformátorok, különösen Kálvin, institutioja 2 könyvének XVI. fejezetében. A heidelbergi, valamint a lutheri káté szerint is mellőzve van a 12 részre való hagyományos felosztás és a keresztyéni szabadság bizonyságául három részre van az felosztva. Miként a reformátiót megelőző időszakban, ugy azután és mainapság is, legkevésbé gondolhat valaki arra, hogy e hitvallás szerkesztését az apostoloknak tulajdonítsa. De habár a szerkesztés kérdése teljesen lényegtelen dolog is előttünk, igen nagy fontosságú a tartalom, melyre nézve már Augusztinus azt mondá növendékcinek: »Ez igék, melyeket hallottatok, a szent iratokban szétszórtan előfordulnak, azonban onnan egybegyűjtettek és egybeszerkesztettek, hogy kiki megtanulhassa és megtarthassa, a mit hisz.« Némelyek, mint Lessing (1778) és Delbrück (1825) Németországban, majd 1825 óta Grundtvig és követői Dániában, egyenesen Krisztusról akarták leszármaztatni az apostolicumot. Az emiitett két német férfiú hivatkozott azon tekintélyre, mely eme, Krisztustól hátrahagyott