Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-02-08 / 6. szám

politikusoknak lennünk, sőt az egész dolgot is elhallgatnunk. De az udvariasságtól eltekintve, semmi vád nem illethet minket, közöltük a határozatot híven, helyeseljük. A fővárosban talán elzüllött, családi nevelésben, iskolai vallás-oktatásban egyáltalán nem részesülő, templomot nem ismerő gyermekek közt lehet célja a külföldről importá't vasárnapi iskolának, de ott sem jelen alakjában : t. i. szenteskedő, pietistikus modorral, és a theologusok tanítása alatt. Alkalmunk volt tavaly látni a magunk körében e fajta kísérletet, de nemcsak hogy barátokat nem szerzett, hanem általános visszatetszést szült. A mi egészséges józan gondolkozású népünk körében az ily külső kegyesség nem tud gyökeret verni. Aztán meg egy hittanhallgató előtt mindig csak egy feladat lebeghet : ismeretét gyarapítani, értelmét képezni iskolában és iskolán kivül, a kiszabott pensumok lelkiismeretes elsajátítása s önművelés által. Lesz még időnk oktatni, kicsinyeket és nagyokat egyaránt l De ha a vasárnapi iskolákat, mint a legújabb keletű rajongás egyik termékét nem tartjuk célhoz vezetőnek, szintén ily elhibázott, korunkba nem való kisérletnek kell tekintenünk azt a ker. biblia szövetséget is, melyért Td. Zoilus ur által annyira meghurcoltatánk, — legalább a nekünk küldött felhívásban kifejtett alakjában semmiesetre se tartjuk azt oly életképes eszköznek, mely felvilágosodott korunk vallásos kedélyét emelhetné. Azt mondja u. i. a hivatolt felhívás, — igen szépen, — hogy a bibi. szövetség egyedüli célja lelkünk épülése (tán építése ?), hitünknek naponkénti erősbitése, a Krisztussal való közösségünknek megszilárdítása, erőnknek a kísértések ellen való nagyobbitása a szent lélek ereje által. És hogyan akarja elérni ezt a nagy célt? Minden évben nyomat különböző nyelven eyy bibliai olvasási kalauzt, melyben a könyvekkönyvéből minden nap ki van jelölve az dolvasásra eqi/ néhány versből álló rész. Épített már valaki fövényből feliegekbe nyúló tornyot? No mert ez a kicsinyes eszköz olyan célt tűz maga elé, mely felette elérhetetlen magasságban van, melyet a keresztyén világ eleitől kezdve egész erejével igyekszik megvalósítani, a nagyobbak a kicsinyebbeket, az erősek a gyengéket, a felvilágosodottak a kevésbé értelmeseket, a lelkipásztorok a híveket szószékből és kint az életben, eme magasztos cél elérésére serkentgetik, mialatt maguk, a mennyire erejük engedi, példakép járnak elől. Ha mindezen küzdés fáradozás nem hozott még létre oly eredményt, minőt a nev. bibi. szövetség óhajt, ugy az ő perikopális olvisási rendszerök, mely csak egy élettelen szertartással igyekszik növelni a külsőségek számát, bizonynyal nem fog észrevehető átalakulást előidézni. Az által, ha valaki, csak azért, hogy mint a bibliai szövetség tagja kötelességének eleget tegyen, naponként, mint a kath. pap a breviáriumnak egy részét, morzsolja azt a bibliából elolvasásra kijelölt helyet, nem fog lelkileg épülni, hitben gyarapodni; — mig a látszatnak nem hódoló ember, akkor a mikor teheti, önlelke sugallatából véve elő a könyvek-könyvét, az a feletti csendes, nyugodt elmélkedés külső, nemes tettekben is látható nyomokat fog hagyni lelkében. Aztán tiltakozunk az ellen, hogy a prot. egyház kebelében létezhetnék egy olyan egyesület, mely magát a kiváltságos bibliai szövetség névvel nevezhetné. A protestantismus hit dolgában egyedül a bibliát ismerte s ismeri el tekintélynek, igy az egész protestantismus egy nagy bibliai szövetség, s ha valamely rajongó egyesület különösen követeli magának e címet, az a nézetünk, hogy egyenesen perhorrescálja a protestantismust. A mi az ifjuságunk köréből eredő, szembeszökő ellenmondást illeti, arra nézve kijelentjük, hogy a szénior ur nem elnöke, nem megbízottja az ifjúságnak ; ő a felhívást kapván s néhány barátjával közölvén, ezeknek helyeslő véleménye után küldötte, a különben magánjellegű üdvözletet. Később az ifjúsági értekezlet öszejövén, komoly megbeszélések tárgyát képezte a felhívás s mi arra nézve hiven, bár nem az udvariasság mezébe öltöztetve, közöltük az ifjúság véleményét. Td. Zoilus urnák azon gúnyos megjegyzésére, melylyel a sárospataki ifjúság körében támadt mozgalmakat kegyes volt kisérni, rövid feleletet adhatunk. — A becsületbíróság, mint megvalósítandó eszme felmerült egyik gyűlésünkben, — hogy helyes alakot nem nyert, az ért bizony nem érdemeljük szélnek ereszteni azon törekvésünket, mely az ifjú legdrágább kincsének, becsületének megóvása érdekében tett lépéseket. Ezt a törekvést talán csak Td. Zoilus urnák a pataki ifjúság iránt érzett elfogultsága nem méltányolja. Tornaingről és tricóról is volt szó, mert a korral lépést tartva, nemcsak lelkünket, hanem testünket is edzeni akarjuk, s torna-egyletünkben az egyenruha érdekében tett eme mozgalom hija ki Zoilus ur kritikáját. Ezt különben kár volt felemlíteni, mert mint maga is idézi, ennek a nagy többség ellene nyilatkozott. — Bált is tartunk az igaz, s ha kegyeskedett Td. ur ily módon reklámot szerezni annak, kiírván azt is, hogy mikor tartatódilt, bizony nem ártott volna a bál céljával is megismertetni e becses lap olvasó közönségét, a mely cél: a tanári nyugdíjintézet alaptőkéjének gyarapítása ; meit hiszen ez esetben mindenki igen természetesnek sőt, hogy ugy mondjuk, »nemes«-nek fogja találni mozgalmunkat. Mi szives örömmel veszszük, ha továbbra is figyelemmel kiséri Td. Zoilus ur szerény törekvéseinket, de kérjük használjon máskor objectivabb szemüveget 1 Egy ifjúságnak esetleges tévedése (?) sem jogosíthatja talán fel arra, hogy azt pellengérre állítsa. Egyébb iránt az ősz hajszálaknak sokat — meg lehet bocsátani. A »Sárospataki ifj. Közlönyc szerkesztősége. Hogy a fent nevezett ifjúsági közlöny őszintén megírta a közgyűlési határozatokat, s csupa udvariasságból nem elferdítve, elsimítva közölte az ifjúság határozatait, azt szerintünk igen helyesen cselekedte. Alig van bűn, mely annyi más bűnnek lenne a szülőanyja mint a hazugság ; de meg az ifjúság nyilt jelleméhez ez a legkevé-bbé is illő. Ebből a szempontból csak helyeselhetjük a fentebbi nyilatkozatot is, mely nyíltan őszin'én elmondja, hogy az ifjúsági lapok szerkesztősége mit tart a theologus ifjúság feladatáról, a vasárnapi iskolákról, bibliaegyletekről, a külső kegyeskedésről ; sőt hozzá tehetjük, hogy helyeseljük azt is, a mit mond a kegyeskedésről és szenteskedésről. Mi is sokkal inkább becsüljük még a nyilt homlokú istentagadót is, mint a szenteskedőt, már t. i. ha a szenteskedő alatt álszenteskedőt értünk, a legalja s tbb jellemtelenségnek tekintvén mi is a midőn valaki az istenséggel s emben hazudozik, s a legszentebbet, a vallásos érzelmet használja fel palástul. Utáljuk mi is a bemeszelt sírboltokat. Hanem azt azután már nem helyeseljük, ha valaki mindjárt álszenteskedést lát a vallásos kedély nyilatkozásában, ha valaki már akár egy, akár más irányban a türelmetlenség lelkétől van áthatva, kárhoztatást,j mond a vallási s szellemi életnek minden oly nyilatkozására, mely az ő egyéni nézetével s érzelem-világával nincs öszhangban. Á türelmetlenség kárhoztatandó, jöjjön az a dominikánus inquisitorok, avagy a s. pataki ref. theologu ok részéről. Ki tette önöket a lelkek vizsgálóivá?