Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-02-08 / 6. szám

megbotránkoztatják a szemet, a régi hires római fürdők maradványai .. . nagy fénynyel és kényelemmel berendezett óriási terjedelmű épületek egykor, Titus, Dioklécián, Karakalla stb. császárok alatt épitve ... romokban heverve s csak a régiség kedvelői által látogatva most. Ott hol a Tiberis folyó az ős várost déli irányban elhagyja, a vasúti hid szomszédságából kiindulva, mintegy óriási kigyó húzódik végig a héthalmu város közül az Aurelián császár által épített kőfal-erődítmény, egy szokatlan alakú kő-óriással az úgynevezett pyramissal (széles alapú, fokozatosan keskenyedő, felül csúcsban végződő négyoldalú kőtömeg), milyet leginkább Egyptomban láthatni. De ki tudná mindazt számba venni, a mit az idő s a barbár népek romboló keze a hajdani Róma nagyságából emlékül a mai napig még reánk hagyott. Róma talán egyetlen város az egész világon, mely legtöbbet őrzött meg régi építményeinek romjaiból s a melyek érdekesbjeit ujabban az olasz nemzeti kormány gondos jó karban taitás által igyekszik megóvni a végleges enyészettől. A hajdani Róma egyik legérdekesb emlékét azon ban még nem említettem, pedig az első helyet mindenesetre ez érdemli meg, s ez — a Pantheon. Egyetlen régi épülete Rómának, melynek falait s boltozatát az idő vasfoga leginkább megkímélte. Pedig, mint a fel'rás mutatja, még a Krisztus születése előtti (27) időből való Roppant körépület ez, 16 hatalmas gránit oszlopos előcsarnokkal, felül nyitva hagyott merész ivezetü boltozattal, melynek láttára elszörnyűködünk, nem tudva, mit csodáljunk inkább : a merészséget-e, vagy azt a bámulatos ügyességet és valódi művészetet, melylyel azt felépítették. Nagy, hatalmas és művelt lehetett az a nemzet, mely ilyen ezred évekre szóló alkotásokkal te zi magát az utóvilág előtt is emlékezetessé. Különös gyönyörrel állunk meg a roppant magas és terjedelmes boltozat alatt, s csaknem hajlandók vagyunk mi is, mint a régiek, a menny boltozatához hasonlítani azt, olyan szép s annyira eszünkbe jutt.tja a felettünk kiterjesztett erősséget. Nem csoda hát, ha a légiek itt e Pantheonban (a menny csarnokában) helyezték el pogány isteneik szobrait, s az ősök mai utódai, a nemes olasz nemzet, valóban alig adhatott méltóbb kifejezést az ő földi istenei iránt érzett határtalan tiszteletének, mint épen az által, hogy Rafaelnek s többi halhatatlan művészeinek, valamint legnagyobb fiának, Viktor Emmánuelnek, porait itt e dicső boltok alatt helyezte el végnyugalomra. Most pedig édes olvasóm! vegyünk búcsút az ókor nagyobbára romokban heverő emlékeitől s tegyünk egy sétát az egykor oly hatalmas pápaság székvárosában, a közép és újkori Rómában. Mert az örök város ez ujabb és legújabb része nem kevésbé érdekes ; sőt nagyon valószínű, hogy a Rómába zarándoklók tömege, ügyet sem vetve a romokra, lázas sietséggel először is ez ujabb városrészt s abban mindenekelőtt a világ leghíresebb templomát — a Szent-Péter templomot keresi föl. Mohó kíváncsisággal irányozzuk mi is lépteinket e sokat emlegetett hely felé, s miután a számtalan szűk utcák kanyarulatain sikerült végre a Tiberis legnevezetesebb hid. jához — az angyaliadhoz kijutnunk, ezen átmenve s a roppant erős falaival meglepő látványt nyújtó Angyalvár előtt elhaladva, egyszer csak előttünk áll egész fenségében, a római katholikusság páratlan temploma. Meglepetve állunk meg egy percre. Egy roppant tágas tér a Szent-Péter piaca, közepén egy hatalmas kőoszloppal s két szökőkúttal, két oldalt félkörben négysoros osz|Opos folyosóval tárul fel előttünk. E szép piac hátte- i rében emelkedik a Péter apostol nevéről nevezett, mert állítólag az ő sírja fölé épült nagyszerű, de egyszersmind szomorú emlékű temploma a keresztyénségnek. Erre kellett tehát az a tömérdek pénz, a minek beszerzésére a bűnbocsánattal való vétkes kereskedést gondolták ki a 16-ik század elején! Valóban ennél szebb emléket nem állíthattak volna a római katholikusok, az evangeliomi reformációnak. Ezzel a gondolattal lépünk a roppant költséggel emelt óriási épület remek bolt ivei alá És aztán azonnal feledünk mindent ... a szemet káprázat fogja el, le'künk elámul, látva, hogy mit tehet az emberi kéz és emberi szellem gazdagsággal és hatalommal párosulva. Tündöklő márványfalak, roppant vastagságú, s aranytól csillogó oszlopok, drága festvényekkel ékesített boltozat, pazar fényű oltárok, remek szobrok és síremlékek, szóval minden de minden nagyszerű itt és bámulatra ragad. Legmeglepőbb mégis a templom óriás nagyságú kupolája, alatta a fényes aranyozású menyezettel és ezalatt a főoltár, mely közvetlen a Péter apostol állítólagos sirja fölött van, hova kettős márványlépcső vezet. A főoltárt és a lejáratot művészi kiállítású márványkorlát veszi körül, 89 örökké égő lámpával, melyek halvány fénye bús hangulatot ébreszt. A templom hátterében egy másik oltárnál a Péter apostol érc-kathedrája áll, az apostol állítólagos püspöki fa-székével. És itt található alig pár lépésnyire a főoltártól az apostolnak márványszéken ülő roppant nagyságú ércszobra is, mint az ájtatos hívek tiszteletének e szent helyen talán legfőbb tárgya. Órákba kerül, mig e dicső alkotmány minden zege-zugát s érdekességeit megtekinthetjük, s alig tudunk megválni innen még azután is. Valóban jól volt kigondolva a pápaságtól, hogy mivel bilincselheti leginkább magához a lelkeket, s hogy mi által mutathatta ki a népek előtt világra szóló hatalmát és dicsőségét. Ime, ilyen — egy pár sorban le!

rva — a nagyszerű Péter-templom, melynek láthatása leginkább érdekel, ha Rómába megyünk. Kár volna azonban, ha látogatásunkat a többi templomokra is ki nem terjesztenők. legalább a nevezetesebbekre, milyenek a Szt. Pál és Szt. János nevéről nevezet'ek és a nagy számú Mária-templomok legnagyobbika (Maria Maggiore). Ezek megtekintése már csak a Péter-templommal való összehasonlítás kedvéért is nagyon kifizeti a fáradságot. Igaz, hogy p. o. a Pál-templ >m jó messzire, a város falain kivül fekszik s külseje épen semmit sem mutat, de belseje annál meglepőbb és fényesebb, s talán legszebb a római templomok közt, magát a Peter-templomot sem véve ki, mi abban leli magyarázatát, hogy a régi még a 4-ik századból való Pál-templom 1823-ban leégvén, helyébe ez ujabb templom, mint a mesebeli fénix-madár, annál szebben és fényesebben kelt ki hamvaiból. Ez öt hajóju remek alkotmány (80) gránit oszlop erdejével, tükörként csillogó márvány lapjaival a falakon és padozaton, s általában pazarfényű díszítésével valóban megragadó hatást gyakorol az ember lelkére ; de majd lehűl ismét a benyomás, ha meggondoljuk, hogy ennek tulajdonképen templomnak kellene lenni, és voltaképen nem más, mint egy nagy diszterem, hajléKa a nagy apostol Pál, még mindig kérdéses sírjának, kinek állítólag itt az Ízléstelen arany menyezet alatt volna végnyughelye. A harmadik nevezetes templom, mely ker. János nevéről neveztetik, szintén távol a középponttól ; Célius hegy keleti lábánál, közvetlen a város kőfala mellett épült. Ennek helyén Nagy-Konstantin császár idejében a gazdag Lateráni család palotája állt, s innen a templom, lateráni templomnak is neveztetett és neveztetik, s régebben kiváló nevezetességű volt, ez lévén Róma s a ker.