Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-12-20 / 51. szám

ehhez az ünnephez bármi módon járul, abban részt vesz vagy az ünnepély alatt az épület előtt csak meg is áll, az ki fog közösittetni. Az intésnek azonban ugy látszik nem volt meg a kívánt eredménye, mert a szószékről szórt kifakadásokat Merán összes értelmisége rossz néven vette. A meráni protestánsok mintegy ötszázan lehetnek. De minthogy valamennyinek nem ju'tathattak belépti jegyet, attól tartottak, hogy a felavatás napján nagy tolongás lesz és a protestáns lelkész ez okból fölkérte a tűzoltóságot, hogy rendelne ki 12 embert a rend föntartás íri. Erre a tűzolto parancsnok kijelentette, hogy a 12 embert kirendeli ugyan, ezek azonban csak rendes öltözetben, nem pedig egyenruhában fognak megjelenni, minthogy a klerikális párt ezt nem engedné meg neki. A protestáns templom felavatása után a katholikus lelkész bűnbocsátó körmenetet tartott; a menet körüljárta a katholikus templo mot imádságokkal, hogy isten ne büntesse Meránt talajának megszentségtelenitése miatt, a mi a bálványimádásnak szánt épület fölállitási által bekövetkezett. * Szontagh Bertalan, Gömörmegye alispánja szélhűdés következtében hirtelen elhunyt. Halála Gömörmegye határain tul is széles körökben kelt fájdalmas megilletődést. A megboldogult pár perccel halála előtt még viru'ó egészségével dicsekedett a rimaszombati kaszinóban; a mint a másnapra tervezett vadászatról társalgott kitűnő jó kedvvel, akkor érte a borzasztó szélütés s a következő pillanatban már halva volt. A megboldogult életéből közel fé'századot — 45 évet — töltött a közügyek szolgálatában, mialatt mint főszolgabíró, huzamos ideig megyei főjegyző, utóbb — 1872 óta — mint alispán lett általában tisztelt és becsült köztisztviselővé, 186i-ben a rimaszécsi kerületet képviselte az országgyűlésen. Halálával súlyos veszteség érte a protestáns egyházat ís. Mint a gömöri és a kishonti ág. evang. esp^rességeknek világi felügyelője, az egyházi közéletnek mindenkor tevékeny, buzgó részese volt Mint hivatalában legidősebb esperességi felügyelő, több egyházkerületi gyűlésen is elnökölt. Ugy is mint alispán, ugy is mint esperességi felügyelő erélyes üldözője volt a pánszláv törekvéseknek. Úgyszólván réme volt a gömöri és kishonti panszlávoknak s már is nyilvánul az aggodalom, hogy ugy az alispáni, mint az esperességi felügyelői székbe lesz-e méltó erélyes utódja. Szonta/h Bertalan haláláról a család a következő gyászjelentést adta ki: Ozv. Szontagh Bertalanná, szül. csopaki Thorma Anna, gyermekei: Zo'tán nejével született szentiváni Szentiványi Rózsával, Zoltán, Árpád és Rózsa gyermekeivel, Béla, Jolán férjével potoki Potóczky Kálmánnal és Dezső fiával, a nagyszámú rokonság nevében is fájda'omtól megtört, szomorodott szivvel jelentik a felejthetetlen s szeretett férjnek, a legjobb s gyöngéden szerető atyának, nagyatyának, il'etve rokonnak iglói Szontagh Bertalan, Gömörmegye alispánjának, a gömöri ágcst. evang. egyházmegye felügyelőjének e hó 13-án, délután 5 órakor, életének 63-dik, boldog házasságának 33 ik évében agyszé hüdés következtében hirtelen történt gyászos elhunytát. A boldogultnak hűlt tetemei, az e hó 16 •án, délután 2 órakor Rimaszombatban tartandó ágostai evang. egyházi gyászszertartás után, a királysirkertben fognak öröknyugalomra elhelyeztetni. Hasonló gyászjelentést adott ki Gömörvármegye tisztikara.*) * Gyászhír. Laposa Dániel vörös-berényi (Veszprémin.) reform, lelkész f. hó 10-ikén 57 éves korában elhunyt. A szelid természetű, tiszta jellemű lelkészt s a fáradhatlanul gondos családapát gyülekezetének igaz részvéte kisérte sírjába. Béke hamvaira! *) Bővebf) nekrologot kérünk. Szerk. NECROLOG. Néhai id. Szabó Károly vámos-atyai ev. ref. lelkész emléke. *) — Meghalt 1885. nov. 30-án. —• Néhai id. Szabó Károly volt v.-atyai lelkész, a beregi reform, papitestület nestora, született az 1803-ik év aug. 3 án Ungmegye Nyarád nevezetű helységében, hol azon időben atyja, István, szintén lelkész volt, ki a kegyes és vallásos érzelmű édesanyával, ns. Bacskay Máriává1

, nagyon szerény és korlátolt anyagi helyzete dacára is fia;

t a papi pályára akarta kiképeztetni. Szándéka teljesedésbe is ment, mert a szülei nemes intentiót megértett kiváló tehetségű fiuk közül három később csakugyan, az ország különböző vidékein széles körben jó hirnek örvendett papokká lőnek. Károly elemi tanulmányait szüleinek gondos felügyelete alatt Agteleken kezdette meg, hova atyja Nyárádról költözött; az 1814-ik évben ő is, miként testvérei S.-Patakra ment, hol a 2-ik elemi osztálytól kezdve, a gymn. osztályokat folyvást kitűnően végezve, midőn subscribált: 175 társa között a 7-ik, a legközelebbi vizsga után pedig a 2-ik helyet nyerte el, levén az első a később oly szép hirre szert tett n. körösi jeles tanár Varga János, kivel míg élt, a lakóhelyeiket elválasztó nagy távolság dacára is szellemileg jó ideig közlekedésben állott s reá mindig édesen és a büszkeség némi érzetével emlékezett .. Iskolai pályáján, kivált már mint theologus, a társainak aprólékos bajaiban való szives részvéte, tapintatos tanácsadása és különösen — mivel az önkénykedést a zsarnoki eljárást már akkor sem állhatta szó nélkül — bátor fellépései által, az összes diákság között nagy kedvesség- és becsültetésre tőn szert. S.-Patakon, 16 évre terjedett iskolai pályáját — miután az u. n. primáriusi censurát is kitűnően letette — bevégezvén, a beregi egyházmegyébe kebelezett, azon időben nagy fizetésű tarpai egyházba nagyobb űtanitónak ment ki, hol 3 évi sikeres működés után még 2 évig részint segéd, részint hely. lelkészi minőségben szolgált, a mikor is t. i. 1835-ben a balazséri kisded egyhá ba rendeltetvén lelkésztanitónak, innen egy év múlva — a mi ritkán történt — a hetei népesebb és jobb jövedelmű egyházba helyeztetett át lelkészül. Hetében, mint maga irja — az egyház békés és rendtartó tagjai részéről tapasztalt közszeretet és becsii'tetés mellett, igazán paradicsomi boldogsággal 3 évig lakott, midőn a szép tehetségei folytán megyeszerte ismeretessé lett ifju lelkész a népes és nagy jövede'mű v.-atyai egyház hívására, az egyházmegyei elöljáróság által ide rendeltetett s 1839 óta, tehát 46 éven keresztül itt folytatta mindig a legszigorúbb lelkiismeretességgel és a haladó kor igényeihez képest folyvást tanulva, lelkészi hivatalát. Azt ugyancsak maga hagyta emlékezetben és pedig részletes okfejtő leírásával, hogy V.-Atyában való lakozása bármily sok évre terjedt is az, nem volt egyéb mint örökös harc az ott már évtizedek óta lábra kapott vallásos közöny nyel, az egyház anyagi ügyével való nem gondolással és hiányos erkölcsi érzéssel, a melyek ellen vívott küzdelmei a legnagyobb lelki bátorság *) Sajnáljuk, hogy a vokrni szeretet meleg hangján irt, sok, többé kevésbé érdekes részletet tartalmazó nekrologot, terünk szűk voltára tekintetből, csak jelentékeny rövidítésekkel s kihagyásokkal közölhetjük. Szerk.