Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-12-20 / 51. szám

kölcsönöz erőt a feleknek, ha érdekeik nem csak nem sértetnek, hanem a lehető legteljesebben kielégíttetnek. A theologiának, mint bizonyára a gymnasiumnak is, az a két íőérdeke van, hogy az uj collegiumban lehetőleg célszerű és aránylag olcsó helyiségeket nyerjen. Nyilatkoztassa tehát ki a budapesti egyház-tanács, hogy mekkora területet, illetve az épületből mennyi részt bocsáthat a theologia rendelkezésére; aztán a berendezést s annak megítélését: vájjon megfér-e abban a thelogia a maga szükségletével s hogy milyen termeket, milyen lakószobákat stb. építtessen, bízza az intézet igazgató választmányára; tegye iskoláját oly méretűvé, hogy keretében a theologia is kényelmes és jó helyiségeket kaphasson. Ekkor bizonyára senki sem fog az épités tervezetje ellen szólani. A mi a financialis oldalt illeti, erre nézve, azt hiszem, mindkét intézetnek érdeke, hogy minél jutányosabban kapja meg a maga részét, mert sok pénze egyik félnek sincs; de különösen főérdeke ez a theologiának, melynek, a dolog természeténél fogva, se ötven se semmi ezeres államsegélyekre nem lehet kilátása. Gondolatom szerint a kerület csak ugy foghat az építéshez, ha a mostani jogi és pénzügyi alap a theologia s a budapesti egyház között az uj szerződésnek is alapjául tétetik. Tehát méressék fel pontosan a mostani helyiségek térfogata s ez az uj épületben is természetben ugyanazon nagyságban adassék ki. Igy kívánja ezt nemcsak a jogi igazság, hanem a méltányosság is; mert a mit ráfizet az egyház az uj épület hely-egyenlegére, azt talán még fokozottan megkapja az ó épületben felszabaduló és bérháznak szépen értékesíthető helyiségeken. Ellenben ha az uj építésnél a theologia pl. részarányos fizető lesz, akkor a kiköltözéssel tényleg felbontott előnyös helyzetéért de facto semmi kártalanitást nem nyerend, mig az egyház nagyon olcsón jutna igen értékes helyiségekhez. Ismétlem tehát: helyért helyet a réginek méretében. Minthogy pedig a theologiának az uj collegiumban a mostaninál sokkal több és tágasabb helyiségekre van szüksége: viszont mind az osztó igazság mind a méltányosság azt kívánja, hogy a nyerendő hely-többletért a theologia az uj épület épitési árának részarányos hányadát fizesse ki, még pedig tőkében. Meglehet, hogy az ily alapon kiszámitott járulmány is tesz 35—40 ezer frtot, de oly papnöveldéért, minőt én szeretnék ennyi semmiképpen nem volna sok. Magától értetik, hogy az egész ügyletbe mind a két fél csak részletesen és világosan formulázott irott szerződés alapján mehet bele. Ha ilyen forma alapokon létrehozható, én ugy is mint gyűlési tag,, ugy is mint a Theol. Választmány tagja szívesen megszavazom a budapesti egyházzal való közös építést. De ha akár az épület tervezetében, akár a pénzbeli hozzájárulás módozatjaiban a theol. akadémiára nézve célszerűtlenséget és hátrányt látandók: szavazatom az lesz, hogy nem kell az új palota, maradjunk az ócska fészekben. Azt ki lehet tatarozni, azt (ha a gymnasiumot elviszik) lehet egy kissé bővíteni ; a jövő 10—15 esztendő alatt pedig pénzt gyűjtögetve, a meglevővel takarékosan bánva, majd építhetünk saját önálló papnöveldét. Szöts Farkas. A szent-család. Van-e dogmatikai ész ? Szerény nézetem szerint van. Pl nélkül az egész óriási és bámulatos dogma-épület következetes kiépítése nem sikerült volna soha! Igenis, van dogmatikai ész, mert különben a dogma örei nem fáradoznának oly sietséggel és töprenkedő gonddal azon rések kijavítása körül, melyeket az általuk őrzendő dogma épületen más felfogású halandó nyilatkozataival vagy tetteivel tört. Az egész dogmatörténet a jelzett őrök ezen buzgó fáradozása mellett tanúskodik. Igy volt az mindig és ugy van az ma is a róm. kath. egyház kebelében, ámbár a pápa legújabb encyclicája haladást jelez egyháza részéről. Ime e napokban Ganglbauer bibornok és Stroszmayer püspök a sorompóba léptek Wereschaginnak a szentcsaládot ábrázoló képe ellen. E hó 8-án Bécsben a Szt.-István templomban közös engesztelő gyónás tartatott, hogy a mint előre köztudomásra volt adva, az isteni megváltó és szűz anyiától bocsánat kéressék azon meggyaláztatásért, melyet Wereschagin képei által szenvedtek és igy Bécs katholikus lakossága hithűségéről tanúbizonyságot tehessen. A misénél és a gyónásnál jelen voltak Károly Lajos főherceg, fiaival Ferenc Nándor és Nándor főhercegekkel, Pejacsevíts gróf főudvarmester és Wurmbrand gróf kamaraelnök, valamint Bécsnek összes férfi, és nőegyletei. Stroszmaver püspök meg Ganglbauer bíbornoknak azon erélyes felszólalásáért, melylyel Wereschagin képei ellen tiltakozott, hosszú elismerő levelet irt, melyből figyelemreméltó egy hely a következő : »A művész szláv és a szlávok kétségtelenül nagy jövőnek mennek eleihe; de ha a gondviseléstől szabta rendeltetésüknek saját dicsőségükre és az egész emberiség javára megfelelni akarnak, akkor ily könnyelmű és veszedelmes doctrinák előtt valóhódolástól nagyon kell óvakodniok. Régi népekre nézve az ily tanok biztos hátramenés és kikerülhetetlen pusztulás ; fiatal és még tapasztalatlan népekre nézve pedig e tanok hosszú sinlődés után biztos halált képeznek. A szláv népek természetük és kedély-hangulatuknál fogva arra hivatvák, hogy bensőbben, mint ez mai napság történni szokott a világban, mind magán mind nyilvános életükben ragaszkodjanak a keresztyénség nagy elveihez, és e mellett azon istenadta egységre gondoljanak, mely a különféle népeket és nemzeteket egyetlen egy szövetséggé és szent egyesületté összeköti, hogy azok természetfölötti eszköz által megszentelve s a büszkeség- és önzéstől megszabadítva, annál eredményesebben a közös mivelődés munkáját teljesíthessék s ugy földi, mind örökkévaló hivatásukat, a testvéri szeretet és a békés együttélés törvénye alatt elér-