Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-12-20 / 51. szám

krisztusi irányú s szégyen és önvád nélkül ünnepelheti a szeretet ünnepét, Krisztus Urunk áldott születése napját, melyen hangzott az angyali szózat: „az emberekhez jóakarat." Nekünk magyar protestánsoknak annyival jobban esik ez, mert érezzük, hogy a krisztusi munkás szeretet közöttünk is napról-napra erősödik, s hogy ma már egyháztársadalmi életünk terén keresztyénies tevékenység uralkodik. Egyházak ébrednek uj életre, templomokat emelnek a régiek romjain, sok esetben jótékony alapítványokat tesznek, a nagy lelkesedéssel, de másrészt nem csekély küzdelemmel megalkotott evang. gyámintézet s református közalap siet a vész helyére, hogy uj életet adjon a haldokló tagoknak s megmentse a veszni készülőket. Bármit beszélnek némelyek, a szeretet hatalmas munkáit találjuk egyházi életünk terén, s bár sok a hiány, sok a baj, de azért, midőn felhangzik ajkainkról a karácsoni ének: >Krisztus Urunknak áldott születésén*... érezzük, hogy az, ki ez e'őtt 19 száz évvel Bethlehenben született, újra és újra életre kél milliók lelkében. Csaby Mildós. A theologiai akadémia és a budapesti egyház. 11. Forduljunk most már a kérdés gyakorlati oldalához. Előttünk van a budapesti egyház ajánlata egy közös collegium terve és költségvetése alakjában. Van benne tervezve egy két emeletes iskola, melynek első és második emeletjén a gymnasium, földszintjén és souterainjében a theologia foglalna helyet. Az építési költség circa 100 ezer forint, miből 37—38 ezeret a theologia fizetne. A theologiának szánt épületrészben van: 4 tanterem, tanári gyülésterem, igazgatói iroda, ifjúsági olvasó-szoba, továbbá 2 nagy hálóterem, egy beteg-szoba és a souterainben ebédlő, konyha és cseléd-szoba. Kérdés : célszerű s tehát elfogadható-e ez a tervezet a theol. akadémia elhelyezésére? Előre kimondom rá a véleményemet, hogy semmiképen nem. Lássuk az okokat. Nincs a tervezetbe felvéve az intézet nagy könyvtára, a Ráday-féle, már pedig tudvalevő, hogy annak helyiségei mily szűkek és célszerűtlenek ; hogy nincs mellette olvasó-szoba s igy az értékes könyvtár teljesen hozzáférhetetlen a nagy közönségre nézve. Tehát az maradna tovább is eldugva, szorongva, hozzáférhetlenül s még a tulajdonos intézet által is elhagyatva, gazdátlanul. Valóban különös egy dolog volna, hogy intézetünknek ez egyik főbüszkesége és kincse az intézet testétől elszakítva tovább is ott zsellérkedjék, még nagyobb elhagyatottságban, a parókhia udvarán! Nincs az uj épületben a theologia számára semmi nemű oratorium vagy ezt pótló nagyobb terem, melyben iskolai ünnepélyekre, és évmegnyitásra és bezárásra ifjúság és tanárikar, közönség és vizsgálóbizottság összegyűlhessen, avagy csak maga az ifjúság is házi istenitiszteletre és homiletikai gyakorlatokra beférhessen. Nincs a bennlakásban a y

felügyelő' tanár*-nak, sőt még csak seniornak szánt lakó-helyiség se tervezve, mert azt nem vagyok hajlandó semmi szín alatt elhinni, hogy a theologiai felügyelő-tanár helyét a gymnasiumi igazgató tanárral akarják pótolni, kinek az uj collegiumban kényelmes lakás van szánva. Végre nincs helyiség juttatva a főzést s az egész háztartást vezető gazdaszszonynak, már pedig takarékos és megbízható gazdasszonyi felügyelet nélkül a benníőzés és étkezés bizonyosan az iljuság kezelte korábbi convictus sorsára jut, melynek pár év alatt mind a pénze, mind a konyha- és ebédlő-készlete szépségesen elfogyott s az egész intézmény önmagától szétmállott. Probatum est! Azért vagy convictus, de szakértő és szigorú felügyelettel, vagy semmi bennfőzetés; mert ebédlő és konyha mellett (a tervezet a kamarát is kifeledte) nagyon hamar étlen maradnak convictusba járó ifjaink... Nincs tehát a tervezetben se könyvtár, se oratorium, se felügyelő-tanár, se gazdasszony számára semminemű helyiség contemplálva. Ellenben tervezve van két nagy (mondhatnók: kaszárnya) hálóterem, hogy azokban háljon, dolgozzék és lakjék vagy ötven eleven vérű fiatal ember, minden felügyelet nélkül. Szent Isten, minő munkásság, minő rend, minő tisztaság, minő levegő lesz majd abban az új collegiumban ?! Miféle gondolat az: 20 — 25 fiatal embert otthon nélkül, dolgozó hely nélkül ugy zsúfolni össze egy szobában, hogy a közös lakásnak csak a kellemetlenségeit élvezzék ? Hát nem többet érnek ennél még a mostani szegényes diák-szobáink is, melyekben 2 — 3 jó barát szerényen megvonul, egyetértőleg dolgozik, sőt ha fumigál és duhajkodik is valamelyike, legalább csak egy-két társat boszant és terhel?! Célszerűtlen rendszer. Tervezve van bennfőzés és bennétkezés, felvigyázat és gazdasszonyi lakóhely nélkül. Hát ki főz majd ötven embernek s ha főzőnőt tart az intézet, ki fogja majd ellenőrizni, vezetni és megszámoltatni azt a kitanult budapesti szakácsnét, a milyenfélékkel magánház-tartásban is alig bir még a legszemesebb háziasszony is? Valóban halva született eszme. Ilyen ez az új theologicum a maga valóságában : csonka és célszerűtlen ; mert a szükséges IOI*