Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-12-13 / 50. szám

rék tagja, kik az áldozatkészségben nemes példát mutatnak az egyház közrendű tagjainak. Ilyen : tek. Fazekas Sándor ur, egyházmegyei tanácsbiró, ki csak 2 éve is ioo frtot adott egyházának egyházi célokra, és most — az egyház a jövő évben iskolát szándékozván épiteni, ismét ioo frtot adományozott iskolaépitési célra. Ilyen : Ambrus József állatorvos ur is, a ki szintén e célra 50 forintot ajándékozott. Midőn e két rendbeli adományt e lapok utján közölni kedves kötelességemnek ismerem, e s/ép áldozatokat, az egyház nevében, e lapok olvasói előtt kifejezett köszönetnyilvánítással nyugtatom. B. S. ev. ref. lelkész. * A váczi reform, egyház 100 éves örömünnepe. Örömmel registráljak az egyhá/ak jubiláris ünnepélyeit. Örvendünk nem a bandériumoknak, taraekdurrogatásnak, fényes lakomáknak, s/Frázó pohárköszöntőknek, melyek, kivált az előlem itettrk bátran el is maradhatnának protestáns ünnepélynél; hanem örvendünk, mert ez ákal a régi dolgok, az ősök hit buzgósága, áldozatkészsége, a régi rossz idők, Isten lelkének, a türelem szellemének az ujabb időket átlengő ereje újból és újból feleleveníttetnek, s a régi idő, a történelem tanítójává lesz a jelen kornak. Száz éve mult e hó 4-ikén annak, hogy a Váczról kiűzetett, templomától megfosztott reform, gyülekezet Kis-Váczon a mostani templomában az első isteni tiszteletet tartotta : miért ne emlékeztek volna meg e nevezetes napról a 100 évvel később élő unokák ? Oly jól esett áldást mondani a poraira a/oknak, kik azelőtt 100 évvel per tot diserimina rerum az egyház felépítésében fáradoztak 1 Oly jól esett felfohászkodnunk Istenhez : Hála legyen Uram neked, hogy megváltoztattad az idők szellemét, az emberek gondolkodásmódját. Oly jól esett látnunk felekezetünk örömünnepén minden más ott levő felekezet legkitűnőbb képviselőit (kivéve a kathol. klérus tagjait, kik érthető, ha nem siettek egy erősen zakla'ott egyháztörténelmét vázoló felolvasás hallgatására), s látnunk, majd később a közebéden elhangzott pohárköszöntőkből megértenünk, hogy a felekezeti gyűlölség válaszfalai valóban leomlottak, vagy leomló félben vannak, s őszintén résztvesz egyik felekezet a másik felekezet örömében. Az ünnepély lefolyása a következő volt: e hó 5-én a délelőtti vasúti vonat megérkeztével megérkezvén Szász Károly püspök ur is, kit a vasútnál Vácz polgármestere üdvözölt egy népes küldöttség élén, a paplakon pedig az egyház fáradha'lan lelkésze Vörös Pál, majd az ev. egyház küldöttségének nevében Tornyos Pál evang. lelkész, — megkezdődött az isten-tisztelet a csinosan kitatarozott, koszorúkkal felékesített és zsúfolásig megtelt templomban. A 74-ik dicséret pár versének eléneklése s a budapesti theolog. énekkar egyik énekének elhangzása után Szász K. püspök az Urasztala elé állva, egy •»emelkedett szellemű beszédet mondott — mint a »Váczi Közlönyt irja, de mint magunk is tanúságot tehetünk róla, — mely nem csak a főpaphoz hanem a költőhöz is minden tekintetben méltó volt, s a hallgatóság szivét lelkét egyaránt lekötötte. Az apostoli üdvözléssel köszöntve a híveket az egyház százados ünnepén, inté őket arra, hogy az elődök nyomdokain haladva, kik e templomot építették, mindig a jó békesség s isteni kegyelem lako zék nem csak a templomban, hanem a hivők sziveiben is, s kéri az istentől, hogy az az isteni kegyelem, mely megengedte száz év előtt, hogy a gyülekezet saját templomában dicsérhesse istenét, még sok századon át lengjen a hivők felett.4 Ezután Vargha László sziget-monostori lelkész lépett a szószékbe, ki ugyanazon textusról, melyről ezelőtt száz évvel Takács Ádám akkori lelkész prédikált (Máté 8, 23—27) tartott az ünnepély magasztosságához s a jelenlevő u űvelt közönséghez mé tó egyházi beszédet. Majd Vörös Pál lelkész felolvasta a váczi egyház érdekes történelmi vázlatát, melyből töredéket jövő számunkban közlendünk; ezután Szánthó János kosdi lelkész s helyettes esperes három kisdedet keresztelt, végül Sípos Pál esperes egy pár házasulandót esketett össze. Az ünnepélynek templomon kivül való folytatását: a társas dísz- vak ban díszebédet, a derült hangulatot, az érdekes s főként a felekezetek közötti jó békét, testvéries viszonyt tolmácsoló pohárköszöntőket felesleges említenem. •— F. J. * Templomavatás Batonyán. A mult hó 29-ikén magasztos örömünnepet ült a batonyai egyesült protest. egyház, e napon adatván át ünnepélyesen díszes uj temploma magasztos rendeltetésének. Jól esett az ünneplő közönségnek, hogy Révész Hdlint püspök ur, bár a conventi 10 napi fáradság után csak épen egy napot pihenhetett otthonában, a kellemetlen őszi idő dacára megjelent az ünneplő közönség körében s emelte az ünnepély fényét, s fokozta az ünnep ők örömét. Megjelentek püspök uron kivül az evang. egyház részéről Szeberényi Andor n.-laki Csermák Kálmán komlósi és Frindt Lajos n. váradi lelkészek. Az ünnepély reggel V, 10 órakor vette kezdetét; püspök ur tartotta a felavató imát, az Istenhez való könyörgés bensőségével s az ékesszólás erejével magával ragadván a felekezeti különbség nélkül megjelent nagyszamu templomi közönséget. Utána Csécsi Miklós makói ev. ref. lelkész tartott egy, az alkalomnak teljesen megfelelő s a hitéletre vonatkozóan korszerűnek is méltán nevezhető, nagyhatású egyházi beszédet, Hagg. II. 7. 8. alapján: ^betöltöm e házat dicsőséggel s ezen a helyen adok békességet.« A keresztelést Ambruzs István batonyai lelkész végezte. Az uri szent vacsora kiosztásával Garzó Gyula gyomai ev. ref. le kész mondott, az úrvacsora jelentőségét megható képekben és szavakban meggyőzően feltüntető beszédet. Az ág. hitv. ev. hívek részére a jelenvolt ág. hitv. ev. lelkészek osztották ki az uri szent vacsorát. Az ünneyélyt berekesztő imát Szabó János békés-bánáti ev. ref. esperes tartotta. Istenitisztelet után a polgári és egyházi hatóságok küldöttei tisztelegtek főt. püspök urnái, ezek között a róm. kath. egyház plébánosa, a gör kel. egyház lelkészei, a különböző felekezetbeli tanítók, az ev. ref. egyházak küldöttei. Délután 2 órakor közebéd volt a nagyvendéglőben mintegy 150 teritékre, hol méltán fejezte be az ünnepélyt a batonyai és vidéki minden rendű és felekezetű lakosok testvériességének nyilvánulása, mely testvéri munkás egyetértés sok tekintetben hozzájárult ahoz, hogy a batonyai egyes. prot. egyház valósulva lássa évek óta táplált óhajtását : nagy áldozatokkal fölépített templomának befejezését. Itt, a mellett, hogy a csekély számú egyháztagok, csaknem erejüket felülmúló mérvben megadóztatták magukat e nemes célra, a más felekezethez tartozó lakostársak is részint anyagi, részint erkölcsi támogatással segítették, nehéz akadályokkal küzdő híveinket s most a templom felavatása, a cél szerencsés elérése, közös örömévé vált mindenkinek. * A budapesti ref. vallású vasárnapi iskolások számára a vasárnapi iskolák buzgó pártfogói és pártfogónői — kik között különösen ki kell emelnünk Szilágyi Aladár urat és nejét Vizsolyi Mária úrnőt, továbbá dr. Bihary Pétemé, Szőts Farkasné úrnőket, ez évben is rendeztek karácsonyi ünnepélyt; és pedig minthogy ezen iskolák vezetői, a theologus ifjak karácsonykor a fővá-