Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-01-04 / 1. szám

az állami mindenhatóság elméletét egyházunkkal és iskolánkkal szemben is valósitani. Mi egyházunk ősi jogainak hő tiszteletében növekedtünk fel, s azon drága áron szerzett jogokat drága kincseiként tekintjük ezentúl is egyházunknak. De uralkodni, hóditani szeretnek ám nem csak a világi kormányok csillogó székeiben ülők; de igen gyakran a szerény papi palástba burkolódzók is. Azok nagyban, emezek kicsinyben. S egyházi életünk egészséges fejlődésére ártalmasok nem csak azok, de emezek is ; az egyéneknek pedig, kiket a kegyes arcú zsarnokok lábaik alá igyekeznek görnyeszteni, ez utóbbi neme a zsarnokságnak sokszor még fájdalmasabb, mint a nagyobb szabású törvényellenes terjeszkedése a hatalomnak. Az ily benszülött zsarnokok ellenében már kinek a hivatása első sorban felszólalni, egyházunk alkotmányának, törvényeinek védelmére kelni, egyházunk egyes szerény állású szolgáit a jogtalanság, a lealáztatás, sokszor egész életjövőjük kockáztatása, megzavarása ellen védelmezni, a piszkos érdekek által indított harcban az ártatlannak, a törvényes téren állónak ügyét felfogni? Legelső sorban az egyházi sajtónak ! Ez köteles az egyház alkotmánya felett nem csupán a felülről, de az oldalról jövő nyomás ellenében is őrködni. Miért is a mily szigorúan óvakodunk az alap talan rágalmak, a személyes bosszú, sértett hiúság sugalta cikkek, epés kifakadások és személyes piszkolódások tárházává tenni ezen lapot : ép oly készséggel helyet engedünk minden oly munkálatnak s tudósításnak, mely eszmék, elvek, s az egyház törvényei mellett száll sikra, tekintet nélkül arra, hogy egyházunk egyik-másik önkénykedni szerető oszlopemberének tetszésével találkozand-e avagy nem. Nem feledjük azt sem, hogy ezen lap, mint már közel három évtizeden keresztül, ugy a jövőben is hivatva van szolgálni az iskola érdekeit is. Iskoláinkra vonatkozó törvény, szervezet, rendezet, szabályzat, tanterv és ilyenféle készült az ujabb időben elég ugy az állami, mint az egyházi törvényhozás konyháján. Annyi a mennyi hatásuk ezeknek is van; de utoljára is mind ez csak keret, mind ez csak lehetővé teszi iskolaügyünknek felvirágozását, de a lényeg, a megelevenítő szellem egyebütt keresendő. Ezen szellem élesztése azt hiszszük e lapnak egyik állandó kötelessége. De kötelessége az is, hogy protest. egyházunknak az utóbbi időkben kívülről oly gyakorta megtámadott iskoláit tehetsége szerint védelmezze, az igazságtalan rágalmakat visszautasítsa ; de más íelől, hogy a hol kell támadólag, a hibára reá mutatólag lépjen fel; ne a palástolgatás, szembehunyás, de a hiányok feltárása, a hibák ostorozása által igyekezzék iskolaügyünk iránti valódi érdekeltségét, meleg szeretetét kitüntetni. De egyszersmind mutassa fel azon hiányokat és hibákat is melyek az iskolán kívül is, az iskola, a tanügy irányában, a tanintézeteket fenntartó testületek ál tal okoztatnak. Mert hiszen igen sokszor élitől is fokától is függ. Nem csak tanügyünknek, tanárainknak kell az uj idők szelleméhez képest átalakulniok, de az iskolákat fenntartó testületek is kell, hogy az uj idők szellemétől, korunk szükségeinek, követelményeinek szellemétől legyenek áthatva. Protestáns iskoláinknak ma napság hatalmas versenytársakkal kell megküzdeniök, így ha diadalmaskodni akarunk, hatalmas támaszra is, az eddiginél jóval jelentékenyebb áldozatokra van szükség. Mi tudjuk, hogy széles alapokon nyugvó egyházi kormányzó hatóságaink lassan mozoghatnak ; tudjuk, hogy nálunk nem elég egy-két vezérembernek tágas látköre s őszinte jóakarata, de ugy szólván tömegeket kell előbb megnyernünk, ha reform-eszméket és kivált anyagi áldozatokkal járókat óhajtunk megvalósitani; de azt is tudjuk, hogy protestáns közönségünknek alsóbb és felsőbb rétegei legkönnyebben lelkesülnek s legszívesebben áldoznak iskoláinkért. Reményijük, hogy a kor intő szavát — ha nem is oly gyorsan, mint a ministeri bureauk eg v-két európai magas műveltségű vezérembere, de megértendi protestáns egyházunk is; és miként egykor az apák, ugy a jövőben az unokák megteendik erejükhöz képest kötelességüket. Rajta leszünk, hogy ezen kötelességérzet prot. közönségünkben lehetőleg ápoltassék. Ezen meggyőződés s ezen lap hivatásának ily értelemben való felfogása késztetett arra, hogy egyházunk ezen közlönyével, azzal — melynek különben is 24 év óta soha nem szűntem meg gyenge erőmhöz képest szellemi támogatója lenni, közelebbi viszonyba lépjek, hogy hivatalos elfoglaltatásomból fennmaradó időmnek jelentékeny részét erre szenteljem, s ez uton is igyekezzem egyházam nemzetem javát munkálni. Farkas József. TÁRCA. I. Zsoltár. — Dallam: Kálmán Farkastól. — 1. Hitetlenek rossz tanácsit Boldog, a ki megveté ; Boldog, a kit bűn se csábit, Bármi élvet tár e!é ; Bűnös utat elkerül, Csúfolókkal sort nem űl,