Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-12-13 / 50. szám

hogy azokat olvasás végett megvéteti. Az asketikus könyveken kivül ugy is igen kevés könyvünk van még, melyet vallás-erkölcsi önképzés céljából hiveink kezébe adhatnánk. E könyv ez általános célon kivül arra is képes tartalmánál fogva hatni, hogy a lelkészi hivatal és tekintély iránt a tiszteletet, azokban, a kikben megvan, erősitendi, s azokban, a kikben enyésző félben vagy épen nincs meg, felköltendi. Terjeszszük azért e könyvet! Ára ugy se nagy. 163 lapra terjedőleg 21 beszédet foglal magában s Bierbrunner Gusztávtól, e lapok egyik tartalomdús cikkírójától, mint az ó-kéri (Bácsmegyei) egyház ez időszerinti lelkészétől megrendelhető. A beszédek következő címek alatt fordulnak elő. I. A lustákhoz. E cím, igy kitűzve, a szószékre ke vésbbé illik ; de a keresztyén ember munkásságának erényéről magasztalólag szólva, ennek az ellentét általi kiemelésére, az e cím alatt mondottak teljesen felhasználhatók. E beszéd akkint kezdődik: A lustáknak jó tanácscsal szo'gálni annyi, mint a szitába vizet önteni. A ki javítani akarná őket, akár csak agár hizlalásba fogna. A lustákat pirongatva nagy és kemény földet szántunk s abból csak szűk termést várhatunk: ámde hacsak a jó föld volna mívelendő, nem maradnának-e kenyér nélkül a szántóvetők?! Ekénket azért bizvást beeresztjük a barázdába ; mert henye emberek mindenütt vannak, észrevétlenül növekednek s egy tunya bölcsebbnek tartja magát, mint két erkölcsoktató, pedig esztelensége minden más ember előtt oly világos, mint a nap déltájban. Ha én beszédeimmel kissé erősen nyúlok a lustákhoz, ezt azért teszem, mert tudom, hogy jókora odaldöfést elviselhetnek. Ime igy tér át a tárgyalásra. S most már a felosztást kellene feltüntetnem. Ilyen ugyan van minden beszédben; de sem számokkal nincs jelezve, sem pedig a szokott szabályoknak meg nem felel. De épen azért meglepő, mert például a címzett beszéd első része igy kezdődik: Legelső véleményem — úgymond — az, hogy a henye emberek elé egy nagy tükör függesztendő, melyben magokat meg-megnézni kénytelenitessenek. A világon a legocsmányabb látványt egy ilyen keményre főzött csavargó nyújtja, ki alig tartaná oda tálát, ha a köleskása eső alakjában hullanék is. Azonban lehet, hogy kissé fürgébb lenne, ha az eső borrá változnék, ámbár azután annal több időt venne igénybe a pihenésre. Ez ama rest, a melyről a példabeszédek könyvében az mondatik, hogy »elrejti kezét a fazékba és nehezére esik azt ismét szájához emelni.® Oly tunyák, »mint Irudham ebe, mely fejét a falhoz támasztá, ha ugatni akart.« Ha önmagukat láthatnák, valószinűleg nagyon jó hatással lenne reájok; de mégis nehezükre esnék szemeiket felnyitni, még ha orruk elébe tartatnék is a tükör Az első rész kivonatozva ime igy hangzik. A többi részekből hadd álljanak ismertetésül a következő kikapott helyek. »Mindennek e világon megvan a maga jó oldala; de egy theologiai tudort, egy bölcsészt, sőt tornyunk legbölcsebb baglyát zavarba hozná az a feladat, ha meg kellene fejteniök a henyeség hasznát.« »Hallottam embereket, a kik azt mondták: jobb semmitsem tenni, mint rosszat tenni. E kifejezés szépen csillog, de nem hiszem, hogy aranyból való.« »Ti lusták! már hiába! kell, hogy önmagatokat dicsérjétek, mert rajtatok ugyan nem fedez fel senki semmi jót, dicsérnivalót. Részemről legörömestebb látcsővel néznélek titeket, igy legalább messze távollevőknek látszanátok.« Annak felemlitésével, hogy a renyheségből sok bűnt származtat és sorol elő: legyen e 10 lapra terjedő beszédből elég. 10 lapon, mennyi vágás a restekre, mennyi óvás a tétlenség ellen, mennyi tanulság az okulásra! A 60 krt maga a beszéd megéri. II. A vallás gáncsolóiról. Ezekre az első sorban ily dorongot emel: »ha valakinek feltűnően üres a feje, akkor legtöbbnyire feltűnően magas itélőszékre ül, különösen val'ási kérdések tárgyalásánál. Senki sem oly bölcs, mint az, ki semmit sem tud. Jóllehet az x-et az u-tó! megkülönböztetni nem tudja, minden dolog felett még is oly fontos arccal itél, mintha a bölcsességet kanállal ette volna; maga a pápa sem oly csalhatatian mint ő. Csak hallani kell őt, ha templomban volt és jó prédikációt hallott; ha még sohasem tudtuk, mikép lehet egy derék embert széttépni, most megtudhatjuk. O hibákat lát ott is, a hol azok nem léteznek. Ha némely dolgok nem voltak teljes rendben, ugy minden egérből elefántot csinál. Jóllehet égés/, bölcsessége egy tojáshéjba beférne, ő a prédikáció megítélésére jogosítottnak hiszi magát s képzeletének mérőserpenyőjén mérlegeli azt, mint egy született Sámson. Ha az ő mértékének megfelel, akkor lapáttal halmozza rá dicséretét; de ha nem volt az ő inye szerinti, akkor morog, ugat, kapkod utána, mint az eb a sündisznó után... Nagyon valószínű, hogy sem a prédikátorok, sem azoknak prédikációi nem tökéletesek: de ezen tudákosok mindent gáncsolnak és gúnyolnak, hogy képzelt magas tudományukkal tüntethessenek. Semhogy nyelvöket pihentetnék, készek a felett panaszkodni, hogy a fűnek miért nincsen kék szine? s állítják, hogy az égboltozat sokkal szebben nézne ki, ha fehérre lenne festve. Ez után előadja, hogy a prédikált tant mikép fitymáljak s továbbá a pap előadási modora ellen mi megjegyzéseket tesznek. Álljon ezekre vonatkozólag egy két idézés. »Ezen emberek reggeltől estig nem tesznek egyebet, mint szitkozódnak azok el'en, kik az ő szemüvegükön át látni nem tudnak. S ily emberektől, a kik tudományosság tekintetében annyira tökéletesek mint ők, nem lehet elvárni, hogy még va'aminek megtanulására alkalmasak legyenek; ők a szellem őrei, kiknek őrizniök kell az Úr hajlékát az egészségtelen tant prédikáló tolvajok és rablók ellen; ők az Úrnak drága népét képezik s a tan tisztasága feletti őrködés elég gondot ad nekik. Ha e mellett életök itt-ott fogyatkozást mutat, ki csodálkozhatnék azon? Mindent egyszerre tenni senki sem képes. Ezek ama vakandokok, melyeket réteinken össze kellene fogni, nem ő miattuk, mert hisz rajtok jó falat nincsen, hanem a rétek miatt, melyeket rongálnak. .. Ha Istennek lényei, mind oly módon ítéltetnének meg (mint a prédikátorok), akkor kénytelenek volnánk a galambok nyakát kitekerni azért, mert nagyon szelídek, a vörös legyeket agyon lőni, mert pókokat pusztítanak, a tyúkokat megsemmisíteni, mert tejet nem adnak. Ha kutyát akarunk verni, akkor arra könnyen lehet botot találni. Hol egyéni szeszély s önkény ül a bírói széken, ott az egyes ember ítélete ép oly nyomatékkal bír, mint a szél; azért te se végy több tudomást róla, mint a szelecskéről, mely a kulcslyukon át fú.« »Én a miatt is hallottam gáncsoltatni prédikációkat, a mi bennök nem volt. Ha az elmélkedés alá vett tárgy még oly jól volt is kidolgozva, úgy — szerintök — más tárgyról is lehetett volna szólani s miután erről említés nem történt, ennélfogva az egész semmit sem ért. Ez ép oly okoskodás, mintha szántásom azért gáncsoltatnék, mert a bab számára nem csinál gödröket.* »Mindenki képesnek tartja magát egy prédikáció