Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-12-13 / 50. szám

nek, mindenben szem előtt tartani igyekezvén nemcsak a theoretikus helyességet, hanem a praktikus kivihetőséget is. 1. A tudományos cél eszközeiül minden papnöveldében mulhatlanul szükség van alkalmas tantermekre, ifjúsági olvasó- és tanárgyülési és könyvtári helyiségekre. Szükség van három kissebb, egy nagyobb tanteremre és egy legnagyobb oratorium-félére. A négy tanterem közül egyet azért kell nagyobbra épiteni, hogy két vagy három osztály hallgatóit is befogadhassa, mert vannak tárgyak, melyeket két s néha három osztály is együtt hallgat. Oratóriumra, melyben az egész ifjúság és még legalább félakkora közönség megférjen, azért van szükség, hogy az évi vizsgálatok, megnyitó és bezáró valamint más intézeti ünnepélyek, valamint a collegiumi istenitiszteletek tisztességes helyiségben legyenek megtarthatók. Egy ifjúsági olvasó terem, melyben az ifjúsági könyvtár is elhelyezhető legyen, egyáltalában nem nélkülözhető, szintúgy szükséges, egy tanári gyülésterem is, melybe be lehetne tenni az intézet levéltárát, meg a tanári kézikönyvtárt is, Végre igen óhajtandó volna, hogy az intézet nagy könyvtára, az úgynevezett Ráday-könyvtár is alkalmas helyiségeket (olvasó szobával) nyerjen az uj épületben. 2. A bennlakás céljára szükség van először is 16—17 jó tágas és világos szobára, melyekben az ifjak hármanként elhelyezve háljanak, dolgozzanak és lakjanak. Feltétlenül szükséges továbbá egy beteg-szoba a könnyebb betegek számára, hogy a beteg tanuló ne alkalmatlankodjék lak-társainak s ezek ne legyenek terhére a betegnek. Nem lehet nélkülözni a convictus szempontjából egy tágas (az egész ifjúságot befogadó) ebédlőt, jó konyhát, kamarát s végre a főzést és egész háztartást vezető gazdasszony lakását. 3. A bennlakási felügyelet s az intézet nevelési ügyének vezetése céljából mulhatlanul szükségesnek tartom, hogy a senioron kivül még egy tanár (ha lehet, maga az igazgató) bennlakjék az intézetben a fiatalság között. E pontra én nagy súlyt fektetek. Mindazon egyházias, vallás-erkölcsi és társadalmi műveltségi mozzanatok, melyekről fennebb szólottam; valamint az intézeti élet színvonalának oly nagyon kívánatos emelése és az iskolai életnek otthonossá tétele, erős meggyőződésem szerint, csak az által érhetők el, ha egy családos, ügybuzgó és erélyes professor állandóan az ifjak között tartózkodnék. Ennek kezébe legyen összpontosítva az intézeti élet minden szála, ő legyen az intézeti családatya, étkezzék az ifjakkal és érintkezzék velők a lehető leggyakrabban. Egy ilyen jHausvater* fogja megóvni a bennlakást a rendetlenségektől, leszoktatni az ifjakat félszegségeikről és nyersebb szokásaikról, ez tudná az intézet közszellemét és életmódját az oly nagyon szükséges színvonalra emelni. A felügyelő tanárnak e nehéz, kényes, de rendkívül fontos munkájában állandó segédje volna a senior. Mindkettőjüknek alkalmas lakóhelyiségről gondoskodni az uj épületben, elengedhetlen kötelességünk. (Folyt, köv) Szőts Farkas. A magyar orsz. ref. lelkészi és tanári nyugdíjintézet alapszabályai.*) 1. §. A magyarországi ref. egyház, az elaggott, vagy egyéb ok miatt, de önhíbájokon kivül s2olgálatképtelenné vált lelkészei, akadémiai-, középiskolai-, és tanitóképezdei tanárai végleges nyugdíjazására nyugdíjintézetet alapít, oly célból, hogy állomásaik ne segédekkel és helyettesekkel, hanem véglegesen és szabályszerűen megválasztott lelkészekkel, illetőleg tanárokkal töltessenek be. 2. §. Ezen nyugdíjintézetnek bevételi forrásai lesznek : o) Az egyházi kölcsönös tűzkárbíztositóintézet tartalék tőkéjének a tűzkárok által igénybe nem vett kamatja; mely az intézet tényleges működésének megkezdése után mindig kiosztható lesz, addig pedig ezen nyugdíjintézet nevére tőké.-íttetik. bj Az egyházi közalap által évenként nyújtandó segély, mely az intézet tényleges működésének megkezdése után mindig kiosztható lesz, addig pedig ezen nyugdíjintézet nevére tőkésittetik. c) E célra nyerendő alapítványok, adományok és végrendeleti hagyományok; melyeknek azonban csak a kamatja osztható ki. d) A lelkészek és tanárok által osztály szerint 10, 8, 6, 4 forintban évenként fizetendő dijak, melyek a hivatalba 1887. január i-seje után lépők által, hivataloskodások i-ső évében kétszeres összegben lesznek fizetendők. Az e forrásból származó jövedelmek a működés megkezdéséig egészben tőkésíttetnek; azontúl pedig csak a hivatalba lépés első évében fizetendő kétszeres őszszegnek hason fele fog tőkésittetni. 3. §. Minthogy az egyházi tűzkárbiztositó intézetnél, a biztosításból befolyó jövedelmek fölöslege, bár első sorban a tűzkárbiztositó intézet tartalék tőkéjének növelésére van rendelve; de másod sorban a nyugdíjintézet részére is tőke szaporítási eszközül szolgál; s minthogy e forrásból a tőkének évenként való tetemes szaporodása minden kétségen kivül áll: tehát e nyugdíjintézetnél, tényleges működésének megkezdése után, feleslegessé válik a rendes folyó jövedelmek 2 5°/0

-ának tőkésítése. 4. §. Ezen nyugdíjintézet központi vezetése az orsz. gyámintézet igazgatóságára bizatilc, mely ezen ügy intézésében a közalap kezelésére nézve fennálló vagy hozandó szabályok szerint jár el. Eljárásáról minden évben részletes és kimerítő jelentést tesz az egyetemes konventnek. 5. §. Midőn az egyetemes konvent, vagy a zsinat *) E két rendbeli nagyfontosságú tervezetet, melyek az erre kiküldött bizottság által a közelebbi egyetemes ref. konvent elé beterjesztettek s ettől véleményezésre az egyházkerületeknek kiadattak, ajánljuk a lelkész és tanár urak figyelmébe. Mondanunk sem kell, hogy ezen tervezetek egyes pontjainak megvitatására lapunk az illetők rendelkezésére álland, Szerk.