Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-12-06 / 49. szám

de miután meggyőződtem, hogy a mostaninál több helyiségre levén szüksége, habár a gymnasium kiköltöztetése után megnyerheti is azon pár termet, mely ezen épületben felszabadul, még ezáltal sem lesznek kielégítve szükségei, mert még mindig szorongania kell, és a mellett mégis többet kellend fizetnie: ezt a gondolatot feladtam. Feladtam különösen azért, mert mások azon véleményben vannak, hogy a kerületnek magának kell házat építeni, melybe intézetét elhelyezze. Most ugyan még a kerület pénztára nincs azon helyzetben, hogy építtethessen, de hét-tíz év múlva lesz, addig maradjon az intézet ott, a hol van. Nézzük meg csak, mi lenne ebből ? A kerület emeltetne egy épületet — úgy hiszem nem a külvárosban ? — s fizetne érette százezer forintot, ha ugyan akkor is lehetne még ennyiért építeni. Tegyük fel, hogy a földszinti részekért adnának kétezer lorínt évi haszonbért. Adóban fizetne, — csak a bérbe adott helyiségekért, — 660 frtot, maradna 1340 írt. Ez megfelel 26,800 forint tőkének. E szerint a theologia 73,200 forint tőkének a kamatait emésztené fel évenként. De ha még hozzá vesszük az épület fenntartására megkívántató kiadásokat is, szép kevés hasznát venné a kerület a maga nagy tőkéjének. E mellett, a mi még szomorítóbb, bele ölné minden pénzét s maradna oly szegény, mint volt egykor. Ha pedig a kerület elfogadja az egyház tervét, s ennek iskolaépületébe helyezi el theologiáját, olyan kényelmet teremthet magának, a milyet akar. Igaz, hogy itt is fizetnie kell, de meg lehet győződve a kerület, hogy az egyház nemcsak nyerészkedni nem akar, de a lehető legméltányosabban fog számitani, s meglevő tőkéjének két harmadát bizonyosan megmentheti. Ez az én véleményem. Ajánlom e tárgyat azoknak figyelmébe, kiket érdekel, szóljanak hozzá. Papp Károly. Püspöki visita. A püspöklátogatáson mi már átestünk, lezajlott mint valami szép zene, eltűnt mint egy ked ves álom, csak álmainkban jelenik meg ujraujra, halljuk a bandériumok robogását, híveink éljenriadalát, jár lelkünk a virágözönben, s a főpásztor feddő, dorgáló, buzdító igéje, mint a jelenések mennyei trombitája cseng még fülünkben, szivünkben... Volt, elmúlt! Visszaesett minden a maga sáros kerékvágásába, szedjük a lukmát, veszekszünk miatta, s népünk autonom jogainál fogva parancsolni akar, de engedelmeskedni egy cseppet se, fizetni meg annyit se!. . . hála isten, ,minden rendiben van, semmi sincs helyén/ De talán mégis! visszás állapotaink sok részben igazodtak, vagy útban vannak a megigazulás felé. Sok életbe-vágó kérdést a főpásztor bölcsessége igen practicusan oldott meg. P. o. A baranyai egyházak legrégibbek a reformált egyházak között, s itt a papi s tanitói fizetések abban az állapotban vannak vagy legalább azon alapon fejlődtek, a mely volt a reformátió előtti időben t. i. lukma, tartozás, fejenkénti fizetés minden pártól vagy fejtől közvetlenül, annak a papnak vagy tanítónak, a kit az illet; itt kiki magáért felelős, és a conventió ezen részéért — mely pedig annak legértékesebb részét képezi — a presbyterium nem szokott felelősséget vállalni; ^exequáltassa be kegyelmed\€

szokták mondani. S ez igy van itt a róm. catholicus, és görögkeleti egyházakban is mindenütt, midőn hajdan eleink külön váltak, azt és annyit fizettek a református papnak, a mit és a mennyit azelőtt a catholicus papnak, vagy tán egy kissé meg is csipkedték. Ezen fizetési módozat mellett — habár szegényesen is — megélt minden kis falucskában pap és tanitó, habár egyes emberekkel kissé civódni kellett is a ki búza helyett rostaaljával, bor helyett hordó öbledékkel akarta kifizetni belső embereit ; s még az a kellemetlenség is járt vele, hogy hordogatták esztendőn át, mikor kivált alkalmatlankodhattak is vele, s év végivel mégis fele, harmada kint maradt. A zsinat pedig kimondta, hogy ezentúl pap és tanitó a fizetését nem szedheti. Ez a végzés a legnagyobb rémülettel töltötte el az egész baranyai Izraelt, a plebánus urak, pópák, mind maguk szedik és bírálják meg a naturalék minőségét, s mi oda vagyunk utalva, hogy a nép által választott s a néppel sógor — koma presbyterium szedje be és birálja meg a mi fizetésünket, ők maguk is a népet — s épen nem a mi érdekeinket — képviselvén, sőt ők maguk is fizetni tartozván. A ki megpróbálta azonnal a törvény nevében a presbyteriumra bizni a lukmaszedést, hát kapott is ocsút és lőrét eleget, de értékesíthető valamit alig; s ha ez a dolog igy lépett volna gyakorlatilag életbe, a conventióink elolvadtak volna. Jött a főpásztor, figyelmesen körültekintett, meghallgatott minket és híveinket is, s a kérdést ugy intézte el, hogy szépen megélhetünk mellette, s a törvénynek is elég lesz téve, meghagyta, hogy ezentúl ne úgy szállingózzanak a lukmával, mint eddig egész éven át, hanem aratás után bizonyos meghatározott napokon szedessék a buza, szüret után pedig a bor és kukorica, az elöljáróság által, akár házanként, akár a paplakra hordva; megparancsolta, hogy se pap, se tanitó maga ne szedje, hanem jelen legyen, felügyeljen, és a könyvet hitelesen vezesse. Kolumbus tojás 1 elég van