Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-11-22 / 47. szám

feje, mivelhogy meghalt, feltámadott és Istennek jobbja melletti szószólónk. Felette boldogok voltak a felett, hogy én hiszek. Mi is hiszünk, mert igazi katholikusok vagyunk. Akár katholikusok, akár protestánsok legyünk, ha Krisztusban, mint boldogítónkban hiszünk és parancsolatainak engede'meskedünk, az egekben viszontlátjuk egymást. Mindhárman felbuzditottuk egymást és újságról és reggeliről megfeledkeztünk. Uraim, mondám, ne Ítéljék meg vallásunkat, mielőtt azt megismerték és megvizsgálták volna, ne Ítéljék meg az evangyéliomot, mielőtt azt olvasták volna. Uraim, én a célnál vagyok, sajnálom, hrgy el kell önöket hagynom. Könyes szemekkel szorítottak velem kezet, megöleltek és mondák: addio fratello ! Láng Adolf. KÜLÖNFÉLÉK. * Farkas Geiza alsó-borsodi ev. lelkész e hó 8-án a nagyszombati ev. egyház lelkészévé választatott egyhangúlag. •— Baloghy Farkast a margonyai ev. egyházba megválasztott lelkészt a mult hó 18-án iktatta be Urbán Adolf főesperes hivatalába. — Várady Bálint, az illavai országos fegyintézet volt ref. lelkésze, közelebb ugyanily minőségben a mária nostrai fegyintézethez helyeztetett által. * A váczhartyáni reform, egyház temploma a f. évben nagy költséggel uijá alakítatván, a felavatási ünnepély ma tartatik, a melyen Szász Károly püspök is — felkéretvén a nevezett egyház által — megjelent. * sAz erdélyi ág. hitv. ev. magyar gyámintézet« folyó hó 15-én tartotta első rendes közgyűlését a brassói ág. hitv. evangelikus magyar templomban. Az ünnepélyes közgyűlést díszistenitisztelet előzte meg, melyet a magyar dalegylet gyönj'örű énekkt-1 vezetett be. Ezt követte az ünnepi szónoklat, melyet a gyámintézetről Oertl János krizbai lelkész tartott. Majd Horváth barcaujfalusi lelkész áldotta meg a jelenvoltakat, a dalegylet elénekelte a »Hymnus«-t s kezdetét vette a közgyűlés, melyen mintegy 150 tag vett részt. Mihályi Károly apácai lelkész, mint ideig, elnök megnyitván az ülést, Moór Gyűli brassói lelkész egyháza nevében s megbízásából üdvözli a közgyűlést — mint házigazda. Ezután Masznyik Gyula hosszur

alusi lelkész mint jegyző előterjeszti az i. választmány kimerítő s terjedelmes jelentését, a melyből kitűnik, hogy a gyámintézetnek eddigelé 15 fiókja van, mintegy kétszáz tagja, akik eddig körülbelül 1200 frt tagdijat írtak a'á. — A gyűlés Szterényi József indítványára az i.-választmánynak megköszönvén eddigi odaadó munkásságát, a jelentést örvendetes tudomásul veszi. Az id. tisztikar ezt követőleg beadván lemondását, a közgyűlés Koós Ferenc királyi tanácsos tanfelügyelőt választotta korelnökül s hozzáfogo't a tisztikar s választmány megválasztásához. Megvá'asztattak közfelkiáltással : elnökké Mihályi Károly apácai lelkész, alelnökké Szmik Gábor főerdész, jegyzővé Moór Gyula brassói lelkész; pénztárnokká Gödri János ügyvéd s el'enőrré Masznyik Gyula hosszufalusi lelkész. Választmányi tagokká választattak: Oert János krizbai lelkész, Sipos János jegyző a Csernátfaluban, Borcsa Mihály bácsfalusi lelkész és Rombauer Emil áll. főreáliskolai igazgató. Ezután a következő határozatokat hozták : Az alapitó tagsági dij nem fizetendő egyszerre, hanem fizethető öt év alatt tiz egyenlő fé'évi részletben ; a közgyr

iilés mindenkor vagy tavaszszal, vagy őszszel tartandó, de nyáron soha; s végül, hogy segélyt az intézet most nem ad ki, hanem befolyó összes jövedelmeit legalább egyr évig tőkésiti. Miután még Moór Gyula bejelentette, hogy Magyari János alsó-tömösi molnár 100 frttal, mineddig legnagyobb alapitványnyal, az alapitók sorába lép, a gyü'és az uj a'apitó éltetésével fe'o-zlott. * Trefort Ágoston miniszter közelebb a tudományos akadémiában Guizot felett emlékbeszédet tartott, melynek bevezetésében a többek közt ezen figyelemreméltó szavakat mondja: »A természettudomány igazságai rögtön hódítanak, s kihatnak az életre ; nem igy az eikölcsi, társadalmi, politikai tudományok igazságai: eze£ lassan haladnak, s a >gutta cavat lapidem* módjára las -san foglalnak tért, s azért kell azokat folyvást ismételni, mert csak azon áron lehet nekik érvényt szerezni. Hoszszu élet, sok tanulmány s tapasztalás után abstraháltam magamnak azon három nagy igazságot: hogy a forradalom kultuszával szakitani kell, ha egészséges fejlődést óhajtunk ; hogy az alkotmányosságot az abszolút hatalommal szemben erősen kell védeni; végre, hogy az állami alakulásoknál a vallás és egyház mozzanatait számításból nem szabad kihagyni*. - Rövid megjegyzés a Homolya ur indítványára, i T. Homolya nrnak e becses lapok mult számában közzé tett azon indítványára, mely szerint a lelkés/.-minősitési szabályzatok egyöntetűsége érdekében a magyar református lelkészi kar kérvény utján tenne lépéseket a convent előtt, röviden csak annyit jegyzek meg, hogy ezen indítvány aligha fölös'egessé nem vált a dunamelléki egyházkerületnek f. é. junius 12-én (88. pont alatt) hozott azon határozata által, mely egész terjedelmében igy hangzik: ». . . . kitűnvén, hogy a lelkészi minősitvényre nézve a különböző kerületekben megállapított szabályok különbözősége miatt mily bonyodalmak keletkeznek: elhatároztatott az egyetemes conventnek az iránti megkeresése, miszerint a lelkészvalasztási minősítési szabályoknak minden kerületben lehetőleg egyöntetiileg leendő megállapítása iránt tétessenek mielőbb kezdeményezések. -< E határozat tehát ellene szól Homolya ur azon föltevésének, hogy »az egyházkerületektől e részben csakugyan nincs mit várni.« És semmi kétség, hogy e határozat alapján az épen most összeült ft. convent intézkedni ís fog, s mire e sorok megjelennek, talán már intézkedett is az annyira égetőnek je'zett s mindenesetre nagyfontosságú ügyben. De még ha ez nem történnék is meg ezúttal, részemről akkor sem látnám indokolva a Homolya ur által indítványozott szokatlan eljárást; nem pedig azért, mert egyszerűbb és természetesebb utja is van annak, hogy akárminő óhajtásainkat a ft. convent színe elé ju'tassuk, nevezetesen ott vannak az egyházmegyei s kerületi gyűlések, melyeknek részben már ki is fejezett élénk óhajtása mindenesetre bir annyi nyomatékkal, mint pár száz lelkésznek fáradságos úton összegyüjtendő aláírása. — Lévay Lajos. * >Jámborok fészke*. Ez a neve egy orosz vallásfelekezetnek, mely körülbelül 15 év óta áll fenn. Fő elterjedési helye Bender, Beszarábiában, s nevét onnan vette, mert tagjai, kik mindnyájan a parasztosztályba tartoznak, sírt ásnak lakásukban vagy kertjükben s abban fekszenek, s éhezve istennel társalognak, bűneiket neki megvallják s lefolyt életüket vizsgálják, hogy ezeket annál nyugodtabban tehessék, a sírt egy faajtóval zárják el. Ugy fekiisznek aztán a gödörben, mint valami koporsóban, s a megfuladástól csak egy keskeny hasadék védi meg őket. Ha sírjuk vagy »fészkük* a kertben van, bokrokkal ültetik körül s egy nagy kutyát láncolnak oda, mely távol tartsa a kíváncsiakat vagy gúnyt űzőket. A felekezet hívei azt állítják, hogy elragadtatásukban és midőn már nagyon éhesek, szenteket és dámonokat látnak. A felekezetnek másik tulajdonsága, hogy