Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1885-11-22 / 47. szám
Lükő Géza ezután az indítvány fölött szavazást kér. Baksay Sándor az indítvány mellett mondott beszéde folyamán kifejti, hogy a conventnek első sorban van oka, hogy tiszteletét a református egyház nagy és buzgó fia és állandó pártolója Tisza Kálmán miniszterelnök iránt ünnepélyesen nyilvánítsa. Körmendy Sándor megjegyzi, hogy Tisza Kálmánt, bár a politikai téren néha elvei elválasztották tőle, már ifjú korától fogva a ref. egyház egyik legbuzgóbb fiának ismeri és mint ilyent becsüli, a ki nagy tehetségével és hatalmi befolyásával, az egyház ügyeit tőle telhetőleg, az igazság és méltányosság határai közt állandóan támogatja. Ezért helyesnek tartja az indítványt, hogy a convent a maga részéről is a nagy férfiú jubileuma alkalmával üdvözlését kifejezze. Pártolja az indítványt. Ez utdn az indítványt a convent nagy többsége elfogadta. Csupán három tag szavazott ellene, névszerint Vállvi János, Lükő Géza és Kovács Albert. Mielőtt a convent napirendre tért volna, elnök indítványára megállapodott abban, hogy Tisza Kálmán miniszterelnöknél jövő szombaton fog tisztelegni. Elnök felhívja a convent tagjait, hogy ezen alkalommal minél nagyobb számban legyenek szívesek megjelenni. Az Alsók sarkadi lelkészválasztási ügy, melylyel lapunk, akarva nem akarva, oly hosszan foglalkozott, a konventnek is majd egy napjába került, s erős elvi vitát idézett elő. A vita folyamáról jövő számunkban (ha csak lehet) bővebben. Eredménye az érdekes vitának, mely a 19-iki ülésben ért véget, az lett, hogy határozatként, quasi döntvényként kimondatott, hogy a lelkészválasztások körül felmerülendő minden vitás, peres kérdések, felebbezések ne közgyülésileg, hanem az egyházmegyei, kerületi törvényszékeken s a konventi biróság előtt biráltassanak el. Igy azután a konventi bíróságnak adatott ki az alsók sarkadi ügy is, s az Ítélet lön, hogy mivel ezen ügy eddigelé még csak az egyházmegyei törvényszéken tárgyaltatott, letétetik a következő forumhoz, t. i. az egyházkerületi törvényszékhez. A zalátai tanitó Garzó ügyében a mult évi végzés megujíttatott, mely szerint kiadatik a kerületnek oly célból, hogy az iratok kellő felszerelése, a hiányzó okmányok beszerzése iránt intézkedjék s majdan így terjessze fel a jövő konventi biróság elé. Ugyanily forma végzés hozatott Zakariás brád.-bisztriczi hivatalából elmozdított lelkész ügyében. Becsálc Károly kazsoki tanitó ügyében hozott egyházkerületi végzés helybenhagyatott, azon módosítással, hogy a felfolyamodványában használt illetlen s a valláserkölcsi érzetet sértő kifejezés miatt a reá kiszabott pénzbüntetés 25 frttal súlyosbítatott. A 19-iki ülés vége felé megkezdődött a közalap végrehajtó bizottság jelentésének előterjesztése, mely a 20 és 2i ikén tartott üléseket egészen igénybe vette. A még hátra levő ügyek tárgyalása alkalmasint a jövő hét derekáig eltart. (Vége köv.) Szilágyi István jubileuma. Az ünnepély délelőtt 10 órakor kezdődött a ref. templomban, mely már tizedfél órakor tömve volt. A tribünön Lónyay főispán, Mihálka alispán, Várady Gábor líceumi gondnok, Szilágyi János iskolai kormányzó tanácstag, Szaplonczay főjegyző, Igyártó Sándor isk. jegyző és Szőllősy Antal polgármester foglaltak helyet. Mihálka László alispán Marmarosmegye, Várady Gábor a líceum pártfogósága és kormányzótanács nevében üdvözölte a vendégeket s megnyitja az ünnepélyt, Szőllősy Antal ezután azt indítványozta, hogy a jubiláns meghívására néhány tagból álló bízottság kéressék föl. Ez megtörténvén, a küldöttség feladatához képest meghívta az ünnepeltet s a templomba vezette. Mikor Szilágyi István belépett, a szigeti dalkör, a kir. állami tanitóképezdei dalárda, a lyceumi és jogakadémiai dalárdák egyesülten rázendítettek Kölcsey-hymnuszára. A magasztos ének elhangzása után Vékony Antal gymnásiumi tanár elszavalta Szilágyi István jubileumára irt alkalmi ódáját, mely élénk ha tást tett. Most Lónyay János főispán emelkedett föl s a következő rövid, de magvas, Szilágyi István érdemeit méltató beszéd kíséretében adta át az ő felsége által adományozott Ferencz József-rend lovagkeresztjét. Mélyen tisztelt igazgató úr! A mostan elhangzott, fennkölt eszmékben, hű kifejezést talált az az érzület, melylyel mi mélyen tisztelt igazgató ur 40 éves tanári jubileumának megünneplésére itten összegyültünk ; és ha mint minden ünnepély alkalmával, ugy jelenleg is, az első gondolatunk és szavunk, most a nemzeti hymnus elzengése által imádott magyar hazánk üdvének volt szentelve — épen ugy, midőn a megye, e város, e lyceum és számos nagy tekintélyű testület nevében nyilvánulást fog nyerni a mélyen tisztelt igazgató ur kiváló érdemeinek elismerése, az első, a legfőbb elismerés csak ő felségétől, urunktól, királyunktól jöhet. Egyrészt ő felsége iránt való hódolatom, másrészt az az őszinte tisztelet és nagyrabecsülés folytán, melylyel igazgató ur iránt viseltetem, valóban igen szerencsésnek érzem magamat és nagy értékkel bir az reám nézve, hogy én bízattam meg a vallás és közoktatásügyi miniszter .úr ő nagyméltósága részéről, az ő felsége által igazgató urnák legkegyelmesebben adományozott magas rendjel átadásával. Negyven éven át, egész lényének feláldozásával nevelt igazgató ur a hazának, királynak, hű, hasznos, minden jóért, magasztosért lelkesülő polgárokat — és midőn ő felsége a király legkegyelmesebb elismerésének látható jeléül, a rendjelt az igazgató ur mellére tűzöm, szivem mélyéből kívánom: hogy még számos éven át folytathassa mélyen tisztelt igazgató úr, oly kiválóan hasznos és eredményes működését! Szilágyi István meghatva köszönte meg királya elismerését. Hódoló tisztelettel fogadja azt, ígérvén, hogy hazánknak ezután is lelkes fiakat fog nevelni. Következett az ünnepélyen résztvevő küldöttségek üdvözlése. És pedig a következő sorrendben : Schönherr Ágost róm. kath. főesperes Márm.-megye törvényhatósága nevében, utána Márm.-Sziget város nevében Szőllőssy Antal polgármester, a m. tud. akadémia nevében György Endre mondott nagyhatású gyönyörű beszédet, a Kisfaludytársaság nevében P. Szathmáry Károly, a Petőfi-társaság nevében Várady Gábor, az írók és művészek társasága nevében dr. Vály Béla, a történelmi és régészeti társulat nevében Lehoczky Tivadar a munkácsi görög kath. egyházmegyei káptalan és püspökség küldöttsége nevében Fankovich Sándor. A tiszántúli ref. egyházkerület nevében Bencsik István esperes, a szamosujvári görög kath. püspökség nevében Kökönyösdy Mihály mármarosi vikárius mondott szép beszédet. »A román klérus nevében jöttünk — igy szól — megköszönni jóságodat, hogy mikor mi hajléktalanok voltunk, apai szívvel fogadtál hajlékodba, nem nézvén fajra, vallásra. Fogadd a román klérus és a román értelmiségnek általam küldött elismerését, hogy a te munkáddal lettünk részeseivé az egyetértésnek, hogy általad tanultunk becsületes honpolgárok lenni.« A nagybányai, beregi, máramarosi, ugocsaí ref. egyházmegyék nevében Csernák István esperes üd-