Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-11-22 / 47. szám

ben, dr. Székács József műhelyében, melyben a gyámintézet nagy eszméje forrt, forrongott — de egyszersmind végül a samaritánus áltál orvosságul használt segítő, mentő itallá vált — 25 év alatt! Jelen volt teljes lelkesedéssel a szent ügy iránt, teljes átérzésével a jövőnek, a jövő nehéz teendőinek — teljes reményével az elnyerendő diadalnak. Ezen igéző és megkapó lelkesedés vonul végig az egész művön, megmutatva, miként tűnik fel a világosság, miként halad ennek fénye a semmittevés sötétségének sokak által áthatlannak képzelt rétegén, miként sokasodnak felette a vészjelek, a fellegek, miként bontakozik az ki, miként űzi el a fény a sötétséget, — s miként gyújtatott világosság ezrek és ezrek keblében — 18 év ernyedetlen munkája és küzdelme után. Az Isten segedelméből minap kegyeletesen megünnepelt reformátió vívmánya azon vallásos meggyőződés uralta 300 évig az egyházat, hogy az ember hite által igazul meg. Csodás eszménye volt és maradt ez az egyháznak. Egyik század hittel tette ezen hitet sajátjává, a másik az épen ebből folyó szabadság és kötelesség tudata által vezéreltetve teszi azt szabad bírálata tárgyává — örök alapjával a szent Írással, s megkezdődik a véget hoszszat nem ismerő theoretismus, megszilárdítandó s minden lehető támadás ellen megvédendő és biztosítandó a hitet, mig ennek nyilvánulása, gyümölcsözése atyafiságos kegyes tettekben inkább facultativ maradt, úgy hogy Jakab levele 2. r. 18. versének intentiója az egyházban ketté vált — s sokáig kettő maradt. E század 4-ik évtizedében uj mozgalom indult meg azon jelszóval, azon célzattal, hogy a keresztyén élet a gyakorlati életben minél közelebb hozassék a keresztyén vallásnak Megváltónk ál' al kifejezett azon magasztos követelményéhez: Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat! S ezen uj mozzanat a vallásos erkölcsi életben, ezen uj elv, hogy ugy fejezzem ki magamat az isteni gondviselés ezen megfordított üdvrendje t. i. atyafiságos jó cselekedet kíséretében tartani meg, éleszteni a hitet, szülemlett meg a gazdag mezejű misszióban. Ennek jutott most feladatul felkeresni, felismerni a véiző sebeket s az irgalmas samaritanushoz méltó képen gyógyítani is. S a munkamező nagy volt — derekas munka várakozott az úttörőkre — s bár Németország ma miszsziói intézményekkel egészen be van hálózva — a munkatér nagy még ma is, munkásokra szükség van ma is. Menynyire vonatkoztatható ezen tény egyházi életünk még csak fél század előtti korára, ha ez jelenleg is méltán allitható 1 Németotszágban az íidvös mozgalom megindult, 1832-ben alakult a Gusztáv-Adol'-egylet, életre híván név- és célrokon intézményeket. Ezen üdvös egyházi áramlatnak gyümölcse a magyarhoni gyámintézet is melynek 25 éves történetéről szó van. Egyházunk ezen közszükséget pótló s eredményeiben áldott intézetének alapitója, harcosa, munkása, apostola dr. Székács József volt. O mondotta ki azon nagy szót, mely ezen intézetnek jelszava talismánja lett, a mely jelszóval ma ís küzd az, hogy t. i : »a ggámíntézet segít szegénységünkön s fejleszti a közszellemet. Székács résztvett 1843-ban a Frankfurtban tartott gyűlésen, melyen a Gusztáv Adolfegylet egyeteme protestáns szövetkezetté alakult, az itt látottak igézték meg annyira a magasra törő lelkét, hogy később maga lett szíveknek és lelkeknek igézőjévé! Itthon ez ügyben mozgalmat indít és pedig nem eredmény nélkül. Az első lépések oda irányulnak, hogy az alapítandó intézmény a Gusztáv Adolf egylet magyarországi fiókja legyen. Bizottság küldetik ki, javaslat készítéssel bizatik meg s létesült a »pesti előleges gyámintézet Szirmay Ádám volt ennek elnöke. 1844 ben 181 frt 78 kr folyt be. A németországi G. A. egylethez való csa^akozás a bajor kormány tiltakozó szava folytán lehető s a magyarországi kormányzóság gyanakodása mellett tanácsos nem volt. 1845-ben megerősítetnek a kiküldött bizottság által beterjesztett alapszabályok s három nyelven kinyomtatva, tizenkét ezer példányban járják be az országot, kopogtatva a szívnek ajtaján, keresve övéit a szivek hajlékában. S itt kezdődik azon lázas tevékenység, melyet Székács József állásából, lelkesedéséből, korlátot és akadályt nem ismerő s az igaz ügy győzedelmében bátran hivő és remélő buzgalmából folyólag kifejtett. Szavai mindenütt és mindenkoron »a közegyház lelkiismeretébe kiáltottak bele.* Felhívást intéz az esperességekhez, utasit, oktat, lelkesít. Geduly szózatot adott ki a gyámintézet érdekében s hozzá szól a szervezet még függőben hagyott s igy eszmecserét igénylő kérdéseihez Megpendíti az egyházi közalap létesítésének eszméjét. Egyesek és sokak ébredeznek, testületekké alakulnak, s nyilatkoznak. Sopron alapítványt tett — ez az első — s 1845 augusztus 15. megtartatik az e'ső közgyűlés, mely eredménynek nevezhető a hivatott s megnyert tagok első csoportosítása folytán. Ez évben vette fel az intézet a »magyarországi ágost. ev. gyámintézet« nevet. A kedvező előjelek közé azonban — sajnos — kedvezőtlenek is vegyülnek. A censura ármánykodni kezdett, s ha dr. Székács Józsefet mély protestáns érzü'ete nem teszi ügyes egyházi diplomatává, úgy ezzel esik sokasodtak volna a felülről és alulról származó akadályok s ezekkel viszont a kétkedők, a csügged.zők száma. Székácsot a szent ügy hatalmas diplomitává tette, s az eredménynyel a Censura és kormányhatóságtól nyert engedélylyel az alólról jött akadályokat háritgatta el. Németország kiváló figyelemmel kí-érte ez ügy fejlődését, menetét. A gyámintézetre, dacára dr. Székács József tántorithatlan fáradozásának, a »merengés,« időszaka következett be, a létei és nem létei, élet és halál közötti állapot. 1846. februárban Luther halálát megelőző napon jöttek össze Pesten a gyámintézet férfiai, lehangolva, csüggetegen. Csak egy ember hitt a kibontakozásban s ezen egy most is Székács volt. Mereng, de azért remél és bízik, egymást érő cikkeiben tovább viszi az ügyet, küzd a félreértések és ellenvetések mindmegannyi akadályai ellen s lelkesült küzdelmében csak az első ker. egyházak hasonló anyagi viszonyaira, nevezetesen pedig a Macedónokra gondo', a kik Pál apostol által lel\esitve, gyűjtöttek a szenvedő egyházaknak még erejök felett is II. Kor. 8. 1-6. Igaz — úgymond — hogy itt Páliapostol szelleme működött, de én ismerek ennél jobb szellemet is, s ez az Isten szelleme — az Isten lelke. A milyen a pap, olyan a gyülekezete is — ez a válasza azon ellenvetésre, hogy a hívek még a »pap-bért« sem fizetik meg rendesen, hát még ezen nem teljesített kötelességükön felül hogy vállalnának el önkéntes adózást. 1856-ban kimondotta dr. Székács »utolsó szavát« 4 pontban, kemény vádak azok a nehézségek és képzelt akadályok leple alá rejtőző tétlenek ellenében. Utolsó szavát két ámennel fejezi be, kimondja, hogy vissza azokból semmit nem vonhat. S íme ezen kettős ámen azt jelentette, azt eredményezte, hogy a *leányzó nem halt meg, csak aluszik.«