Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-11-15 / 46. szám

vonatkozik, a mi a létezés mechanismusa folytán a tudatnak ajánlkozik. A philosophia azt akarja kimutatni, hogy a külsőknek nevezett tünemények között miképen lehetséges folytonos ellenmondás nélküli összefüggés, s ezt az által éri el, hogy az alany legjobb functiöinak közreműködését a világ-kép előállításánál kimutatja. Minthogy azonban a tapasztalathoz mindig kell tárgyi indok és alanyi functió, azért a philosophia feladata nem állhat abban egyedül, hogy a tárgyi képet magában s viszonyban másokkal megértse (mely munka az érzéki észrevevés, a törvényes összefüggés s az alanyi functiók közreműködésének felmutatásában áll), hanem egyik nagy teendője a philosophiának épen maguknak ezen alapfunctióknak vizsgálása, mely nélkül lehet ugyan helyes ismeretünk, mint azt az empirismus s a positivismus mutatják, de nem lehet egységes, elvekből igazolt, öntudatos philosophiai világképünk. A philosophia annálfogva, a külső tapasztalati adatokon kivül s azoktól külön kénytelen ezen főtényezőket vizsgálni, a melyek minden ismerésnek alapját teszik, a mennyiben a tárgyas képeknek lehetősége bennök rejlik. Ezen tan pedig előlegesen tisztázandó, mert a nélkül igen sok veszélyes tévedésbe kerülünk s oly kérdéseket állitunk, melyeknek nagy része megfejthetetlen, mert előleg sincs értelmük. A philosophiai problémák körét képezik e szerint: a végfunctiók és azok műveinek összefüggése. Amaz a príma philosophia, melyet Cartesius óta keresnek ; emez a prim. philosophia hatása s törvényei alatt álló alkalmazott philosophia s annak különböző ágai. Szerzőnk a kritikai s a szerkesztő módszer előnyeinek tárgyalása után be is mutatja philosophiájának szervezetét áttekinthető vázlatban. Eszerint a philosophiai kutatások első részét képezi: I. Dialektika vagy végfunctiók kritikája (alapphilosopht'a.) A végfunctiók kétfélék. 1. A létezési mechanismus formái. Ezek pedig: a) az oktörvény, h) a tér, c) az idő. 2. Az ismerő' mechanismus functiói. Ezek az elsők által rendezett adatokat értelemmel ruházzák föl, de csak a legáltalánosabb vonásokkal. Ide tartoznak: a) A cselekvés mint a) változás és /?) mint mozgás. h) A lényeg, mely ismét két részt foglal magában : «) a formai, /?) a tartalmi kérdést, mely az anyag, erő és ösztön problémáit zárja magában. II. Physika. A külső világ általános s részletes képeinek lehetőségéről s tartalmáról szól. 1. A külvilág lételének értelme. 2. Az obiectiv tárgyak alakjai s törvényei, (elem, ásvány, növényi s állati physiologia). 3. Az öntudatos egyén organismusa s a szellemi élet főproblemái. Ezen 3. rész magában foglalja a mai nap lélektannak nevezett tudományt philosophiai alapon. III. Pneumatologia vagy szellem philosophia, mely az egyéni szellem műveivel foglalkozik s igyekszik azoknak statikai és dynamikai törvényeit megtalálni. 1. Logika az értelmi művek igazságáról szóló tan. 2. Aesthetika, az érzelemnek szép művek által való befolyásoltatásáról. 3. Ethika, az akarat jóságának törvényei. Lehet pedig: a) morális vagy erkölcstan, ha egyes egyénre vonatkozik; h) politika vagy társadalomtan. IV. Eschatologia. Az egyes s az emberiség céljáról s az egyéni élet becsét vizsgálja annak mindennemű viszonyai alapján. Ime ily ágazatunak tervezi Böhm saját philosophiai rendszerét, melyből műve az elsőrészt vagyis a dialektikát = alapphilosophiát foglalja magában. Szűk terünk nem engedi, hogy részletezzük tanait, miket a létezési és az ismerő mechanismus functióiról előad. E műve mindazt felöleli, mit az uj s a régi bölcselők, tudósok, természetbúvárok az okról, az okok és okozatok közti viszonyról, az ok fajairól, az oktörvényről, a térről s időről, a cselekvés formáiról, a változás — s mozgásról, a lényegről, az anyag — s erőről, az atomismus (materialismus) és dynamismusról, a célról stbről előadtak. Mindazt szerzőnk rendszeresen bírálat alá veszi s philosophiájának ismertetett alakjaiba igyekszik beilleszteni. A philosophiai ismeretek egész tárházát, az adatok tömegét találja itt az olvasó fölhalmozva, melyeket Böhm tanainak bebizonyítására összegyűjt. A legujabbkori francia s angol philosophusok kutatásai, a németeknél s franciáknál ujabb időben nagyban ápolt és szép eredményeket mutató »kísérleti lélektan® meglepő adatai, a szervélettan, physiologia s biología tanai, a mathematika s természettudomány, éppen úgy, mint a görög, római s a középkori bölcselők ide vonatkozó tételei megbeszélve összehasonlítva, megbírálva vannak Böhm művében, ki egy percre sem zökken ki bölcselete vázolt alapigazságainak bebizonyítása felé haladó útjában az adatok fölött való öntudatos uralmából. Érdemleges bírálatot Böhm philosophiájáról akkor óhajtunk mondani, ha rendszerét teljes kifejtésében üdvözölhetjük. Jelenleg e rendszernek csak talapzatát látjuk vagy ha szabad nem egészen találó hasonlattal élnünk : mi most csak gyökét s gyökereit látjuk a létesítendő fának, de örömmel elismerjük, hogy e gyök s gyökerek erőteljesek, szilárd talajban nyugovók s a leendő fa törzsét s lombozatát illetőleg jogosult reményekkel kecsegtetnek. El kell ismernünk továbbá, hogy a philosophia alapvető kérdéseiben, az ismeretelmélet titkos birodalmában szerzőnk sok uj, haszonnal értékesíthető irányokat, utakat jelölt ki, miken haladva kalandok helyett józan, igazolható ismeretekhez juthatunk. Ismerő tehetségünk több oly működését világitá be, mely eddig homályban vala. El kell továbbá minden részrehajlatlan olvasónak ismernie azon körülményt is, hogy szerzőnk a philosophiai, de különösen ennek legújabb irányait illetőleg széles körű olvasottsággal, mélyreható, mindennek okát kutató, boncoló elmeéllel szóval valódi bölcselő talentummal s rendszerező fővel, rendszert alkotni képes tehetséggel bír. Ki napjaink philosophiai mozgalmait átérteni akarja, annak ajánljuk Böhm művét, mert benne megleli különösen az angol s német legújabb bölcselők irányait, azoknak egymáshoz való viszonyát s értéküknek mértékét, becsét. Szabad legyen végül az olvasó szives kérelmének kikérésével egy megjegyzést tennünk. Igaz ugyan, hogy Böhm könyvében nem egy részletet találunk, melynek átértése megköveteli, hogy az olvassó ne szórakozásból lapozgasson benne, hanem komoly tanulmányozás céljából olvassa el: de ne feledjük, hogy szerző alapphilosophiát irt, hogy nemcsak a vegytan, az állam- s jogtudományok nemcsak az orvostan's a felsőbb mathematika, hanem a philosophiai is megköveteli, miszerint az olvasó a minden tudományban, de különösen a philosophiában nagy számmal előjövő műszavak értelmével tisztában legyen. Ha egy-két hely nehézkessége talán gátolná az olvasás gyors tovahaladását: szabad legyen az olvasó közönséget figyel-