Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-11-15 / 46. szám

mi, apró halandók, még mindig epedve várhatjuk azt a boldog időt, midőn a törvény 188. § ában kifejezett ama kívánalomnak, hogy t. i. >az egyházkerületek lehető egyöntetű eljárás céljából köztik egymással megállapodásaikat*, — el valahára elég tétessék. Uraim, egyházkerületi kormányférfiak! mit gondolnak Önök : jól van ez igy ? Helyes dolog az, hogy egyik egyházkerület minősítési szabályzata szerint első osztályú egyházra képesittetik egy jámbor halandó, míg a másiké szerint már legfeljebb csak másodosztályú egyházra érdemesittethetik ugyanazon egyén ? Hol itt az y

egyöntetű* eljárás, az egyenlő mértékkel mérés ? Nem visszás valami az, mikor az értelmi és erkölcsi becslés mértékei Tiszáninnen, Tiszántúl, Dunáninnen, Dunántúl, vagy túl a Királyhágón, — egymástól oly tetemesen különböznek ? Mi tavalyi felszólalásunkban is nyíltan kimondottuk, hogy az egyöntetűséget, ugy a lelkészi minősítés, mint az egyházak osztályozáséit illetőleg, az egyházkerületektől sem remélni, sem kívánni nem tudjuk. (L. Prot. egyházi és iskolai lap* 1884. évf. 920. lapját!)*) Az azóta lefolyt idő, még inkább igazat adott nekem. S meggondolva azt, hogy bár az egyes egyházkerületek minősítési szabályzatai már évek óta ismeretesek, a mennyiben a jegyzőkönyvekben szerte proclamáltattak, s bizonyára minden egyházkerület ismeri a többiét, de az egyöntetűség még folyvást csak kegyes óhajtásként lebeg a halandók ajkain : e körülmény is nyilván bizo*) Tavaly, midőn az idézett sorokat irtam, még nem volt tudomásom arról, hogy magán a zsinaton is felmerült, és pedig a néhai gr. Lónyai Menyh. indítványára kiküldött bizottság javaslata fo'ytán ama nézet, hogy t. i. az egyházak osztályozása és a lelkészek minősítése iránti eljárást, — mint ennek m. évi cikksorozatomban én is kifejezést adtam, — a conventnek kellene megállapítania (L. Zsinati jegyzőkönyv 1881. okt. 31. nov. 24. iOt>. jegyzőkönyv a.) A zsinati jegyzőkönyvek ugyan birtokomban voltak már tavaly is, de sem azokból, sem a zsinat tartama alatt a hirlapokból nem olvastam el az ide vonatkozó tárgyalásokat. Őszintén megvallva, kikerülték figyelmemet. Annál nagyobb örömmel értesültem most utólag, midőn a zsinati jegyzőkönyvet figyelemmel átolvastam, — a felől, hogy már az indítványozó gróf elnöklete alatt főt. Pap Gábor, Révész Bálint és Szász Domokos urakból álló zsinati bizottság (idézett zsinati jegyzőkönyv 166. sz. alatt) beterjesztett javaslatában határozottan kimondatott, miszerint: >Az egyházak osztályozása és a lelkészek minősítése iránti eljárást, az egyházkerületek véleményeinek tekintetbe vételével, az egyetemes convent állapítja meg«. (Lásd az idézet jegyzőkönyvi szám alatt a javaslat 9-ik §-át !) Hanem örömemnél még nagyobb lett meglepetésem a felett, hogy e minden tekintetben célszerű s a jövőbe éles szemekkel pillantó javaslat a heves viták folyamában nagyon is megsoványodott s elvesztette minden ízét és életrevalóságát akkor, midőn a 177-ik jegyzőkönyvi szám alatt, éppen az indítványozó grófnak — mint a jegyzőkönyv mondja: »ujabb szövegezésével« akként állapíttatott meg, a mint az törvénykönyvünkben ma is olvasható: »Az egyházak osztályozása és a lelkészek minősítése iránti eljárást az egyházkerületek állapítják meg. Az egyházkerületek a lehető egyöntetű eljárás eszközlése végett közlik egymással megállapodásaikat«. Bizony, bizony furcsa eljárás! Kár volt a bizottságot hiában fárasztani s a zsinat idejét ilyen »ujra szövegezésekkel* vesztegetni. Az ilyen akarom is — nem is eljárás mellett születnek meg azután az olyan törvények, a melyekről elmondhatjuk: adtál U) 'atu esőt, de nincs benne köszönet ! s a mely törvények synibolumául nagyon is találó az a § jel, melynek egyik szarva erre, a másik meg amarra áll; mintha mondani akarná: csűrjetek, csavarjatok; hisz épen azért vagyok én kacskaringós paragraphus ! II. J, nyitja, hogy az egyházkerületektől e részben csakugyan nincs mit várni. Nem régen, a tiszántúli ref. egyházkerület f. é. aug. 25-én tartott ülésén történt, hogy dr. Hajnal István egyházkerületi világi tanácsbiró indítványára kimondatott (1. Debr. prot. Lap f. é. 35. sz. 303. lapját!), melyszerint az egész lelkészminősitési egyházkerületi szabályzatot módosítani kell. No most már, az egyházkerületek minősítési szabályzatai közt még meg sem született az egyöntetűség, s a tiszántúli egyházkerület kénytelen, a már is hiányosnak s célszerűtlennek bizonyult minősítési szabályzatát, alig egy pár évi használat után egészében módosítani. Távol legyen tőlünk, mintha ezért szemrehányással akarnók illetni a főt. tiszántúli egyházkerületet, vagy az indítványozó t. tanácsbiró urat, sőt nyíltan kimondjuk, hogy csakis becsülni tudjuk azt a férfias őszinteséget, mely a hibát belátva, azon javítani akar. E tekintetben a tiszántúli egyházkerület, melyet pedig úgy szeretnek néhol csökönyös conservativismussal vádolni, — túl tett társain; pedig kétségtelen, hogy azok szabályzata sem kifogástalan valami. S a t. tanácsbiró urat csak elismerés illetheti azért, hogy a közvélemény óhajának a legilletékesebb helyen kifejezést adni nem vonakodott. A mi ötkerekű szekerünk mindig nehezen mozog egy közös cél felé. Az eddigi tapasztalatok nyomán bátran kimondhatjuk, hogy még ujabb három, sőt akár 3X3 év is eltelhet, mig az egyházkerületek retortája utján az egyöntetűség \ nagy keservesen megszülethetik. Az idővel már nem szabad ily könnyelműen bánni. Nem, kivált ha meggondoljuk, hogy az eddigi állapot további fenntartása, napról-napra veszélyesebbé válhatik egyházi közéletünk belső békességére. Épen ezért az egyházkerületeknek magoknak kellene sürgetniök, hogy az egész magyar reform, egyházra érvényes egyliéizosztályozási és lelkészminősitési szabályzatot, maga a legközelebb összeülendő convent alkosson, legalább ideiglenesen, még majd a jövő zsinat jónak látandja e téren is törvényhozásilag intézkedni. De hát az egyházkerületek útján mikor lesz ebből valami? Lehet-e azt várni, hogy az öt egyházkerület mindegyike egyszerre, mintegy varázsütésre, már a közel jövőben azt a határozatot fogja hozni, hogy a törvény 188-ik §-ában foglalt ama jogról, mely szerint az egyházak osztályozása és a lelkészek minősítése iránti eljárást az egyházkerületek édlapitjéik meg, — a maga részéről lemond s annak érvényesítésével a conventet bizza meg ? Mi ezt legkevésbé sem tartjuk valószínűnek. Ilyesmi nálunk aligha fog megtörténni. Mit kellene hát tennünk, hogy a bajon lehető gyorsan segíthessünk ? Mi nem tudunk más