Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-11-01 / 44. szám

500 frttal, Lőcse 200 és Rozsnyó 120 forinttal segélyeztessék. 1823-ból: A ker. gyűlés azon kérdésére, hogy célszerű-e Eperjes superintendensi lakhelyül: az esperesség igenlőleg válaszolt. 1841-ben elhatároztatott, hogy a magyar nyelvet még az egyes egyházak számadásaiban is kell használni s oly tanitót, a ki nem birja a magyar nyelvet, nem kiván alkalmaztatni. Tovább nem folytatom a már ugy is hosszura nyúlt jegyzőkönyvi kivonatok közlését, egy részt azon okból, mivel a későbbiek határozatai a közel múltba esvén, nem oly érdekesek, más részt azért, mivel az itt felhozottak is meggyőződésem szerint elegendők arra nézve, hogy az olvasó meggyőződjék arról, mennyire éber őrei voltak őseink az igaz és tiszta protestantismu^nak. Ezen jegyzőkönyvi kivonatok a mellett tanúskodnak, hogy őseink szelídséggel, igaz ker. szeretettel jártak el ott, a hol ily módon véltek előfordult bajokon segíthetni, de szigorral büntették a meg nem javultakat, lettek legyenek azok bárkik is; egy általán pedig soha nem engedték, hogy a prot. egyház a szabadosság és erkölcstelen élet színhelyévé váljék. Látjuk nevezetesen az utolsó jegyzőkönyvekből, hogy mind azon eszmék, melyeket most hangoztatunk s melyek megvalósításáért küzdünk, azok már a mult század végétől foglalkoztatták egyházainkat. Őseink eljárása példa legyen előttünk! Mostani küzdelmeink tanuságul szolgálnak arra nézve, követjük-e jeles őseink példáját s vagyunk-e üdvözítőnk s egyházunk kincsének hű sáfárai ? 1 Ezzel búcsút veszünk a monographia első vagy általános részétől s szólunk röviden a különös, vagy második részről. Ezen rész kevésbé érdekli a nagy olvasó közönséget, mint az előbbi. Mivel benne az egyes esperességbeli egyházak története adatik elő, a mi leginkább az illető egyházakat érdekli, azért csak általános jellemzésére szorítkozunk. Szerző mind azon esperességbeli egyházak rövid történetét közli, a melyek valamikor léteztek s a melyek a jelenben léteznek. Előre bocsátja azon egyházakat, melyek elpusztultak, vagy elvesztek az ev. egyházra nézve s csak azután adja, a most is virágzó egyházak történetét. E történetekben találjuk az egyes egyházak keletkezési évét, viszontagságait, lelkészei, felügyelői és tanítói neveinek elősorolását. Forrásai esperességi és kerületi egyházlátogatási jegyzőkönyvek. A célomul kitűzött ismertetés ezzel véget ért. Habár azonban nem feladatom illetékes kritikát mondani az ismertetett mű felett, lévén ez történészek kötelessége : még sem tarthatom magam vissza egyes bírálati nézeteim nyilvánításától. Szerzőnek ismert stilusa s előadási módja jelen művében tömöttebb s határozottabb az eddig megjelent műve irályánál s ez mindenesetre előnyére van a műnek. Hogy a rendelkezésére bocsátott forrásokat, mily híven s mennyire aknázta ki, azt csakúgy tudhatnók ugyan meg, ha azokat átdolgoznék s összehasonlítanék művével: mind a mellett nem kételkedhetünk lelkiismeretessége felett. Az előadott tartalom alapján tudhatja minden olvasó, hogy e könyv becses s felhasználható kútforrása lesz megírandó prot. egyházi s mívelődési történelmünknek. Annyi e műben az egyház külső és belső életére vonatkozó történelmi, egyházjogi, közművelődési s népesedési adat, hogy nem csak történetet, hanem más tudományt irók is felhasználhatják. Ugy az esperesség, a mely lehetővé tette a műnek létrejöttét, mint a szerző, ki bizonyára kitartó szorgalommal és nagy lelkiismereteseéggel kutatta a porlepte okmányokat s olvasta a szemetölő iratokat: méltán megérdemlik elismerésünket. Nagyon emelte volna a műnek becsét s könnyítené érthetőségét, ha az első, vagyis általános része kissé rendezettebb s áttekinthetőbb lenne. Ezen körülmény, a mennyire a műből sejteni lehet, annak tulajdonítandó, hogy szerző a sok kútforráson nem tudott uralkodni s a sok apró, cseprő részszerűségből nem vonta le az általánost. Ha e munka második kiadást is érne, a mit az isten adjon, szivemből óhajtom, mindenesetre előnyére válnék ez irányban való átnézése. Nevezetesen ki kellene választani az általános részben levő több részszerűt, mint pl. a gymnásiumok s nevezetesebb tanárok életrajzát; hosszabban, mint most teszi a szerző, kellend szólania az egyház beléletéről s ezt egy önálló szakaszba foglalnia, az akkori esperességi gyűlések irányának s szellemének bővebb jellemzésével, hogy így a mű egységes benyomást gyakoroljon olvasójára. Éttől eltekintve meggyőződésünk az, hogy prot. egyházi irodalmunkban vajmi ritkán jelenik meg ily becses önálló mű. Szívesen ajánljuk megvételre. Kapható a szerzőnél Eperjesen, Urabán Adolf sáros-zempléni főesperesnél Hanusfalván (Sárosm.) és Chotvács Étidre s. zempléni alesperesnél Budaméren. Ara a 383 oldalra terjedő műnek 1 frt 50 kr. Ládái tanár. BELFÖLD. A szászok igazsága.*) IX. Válasz t. Moór Gyula brassói ev. magyar lelkész urnák. Jelige: Ha a ti igazságtok feljebb nem bővelkedik a farizeusok és Írástudók igazságánál, semmiképen nem mehettek be a mennyeknek országába. Máté: 5. 20. Egész terjedelmükben közöltem a szász egyházi hatóság és a brassói ág. h. ev. magyar egyháztanács által váltott iratokat azért, hogy kiki saját szemeivel győződhessék meg ama gyalázatos akadékoskodásról, a melylyel a szászok a brassói magyar evangélikusok anyaegyházzá alakulásának ellene állnak. Legyen szabad ezen iratokra még néhány megjegyzést tennem. Hogy a főconsistorium válaszának 1. 2. 3. pontjában nemcsak elcsavarja, de egyenesen elhazudja a törvényt — egy olyan §-ról is állítván, hogy az anyaegyházakra a felekezeti iskola felállításának kötelességét rója : a mely §-ban iskoláról szó sincs — azt láttuk egy előbbi cikkemben. Lássuk már most mennyire ellenkezésbejött válaszában önmagával. »Minden egyházközséget iskolával összekötve kell képzelnünk* mondja az a főconsistorium, a kinek fennhatósága alatt már eddig is 10 önálló anyaegyházközség létezik felekezeti iskola nélkül, igy: Bácsfalu, Csernátfalu, Hosszufalu, Tatrang, Zajzon, Pürkerecz, Krizba, Újfalu, Apácza és Halmágy. *De hiányzik a kérelem mellől a magyar ekklézsiával érintkező többi egyházközségek véleménye is*, mondja tovább. Tudván azt, miszerint ezen állítás ís csak akadékoskodás, ürügy a huzáshalasztásra, nem kérdjük, hogy ugyan mi köze az érintkező ekklézsiáknak ahhoz, ha a magyar evangelikus szomszédegyház anyaegyházzá akar alakulni: hanem csak azt konstatáljuk, hogy mikor a brassói Bertalan nevű szász egyház akart önállóvá lenni, a szomszéd magyar evangelikus egyház véleménye után *) Lásd az előző cikket ezen lap 43. számában.