Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-01-25 / 4. szám

hogy valamint a szatmári püspök ur velem nem azonosítja magat, ugy én sem azonosítom magamat ő vele. Az sem szenved kétséget, hogy a szatmári püspök urnák joga volt ezt vagy más beszédet tartani, valamint a t. képviselő urnák joga van és nekem is jogom van választóim előtt szólni. Ha egy beszéd nyilvánosan elmondatik, vagy egy cikk közzététetik, az a közönség tulajdonává válik, s azt bírálni és elemezni mindenkinek joga van. Csak az a feltűnő előttem, hogy a t. képviselő ur aproposnak tartja e beszédet itt a házban elemezni. De miután a t. képviselő ur hozzászólt, és mintegy kérdezte, hogy mi a kormány álláspontja e tekintetben, én két pontra nézve megmondom mindjárt nézetemet ; mert ha nem szólnék, azt mondanák : qui tacet, consentire videtur. Vannak a Schlauch püspök ur beszédében olyan átalánosságok, melyeket senki sem kifogásolhat, egyrésze, a mennyire emlékszem, mert már hetek előtt olvastam, — azt mondja, hogy az egyháznak, az államnak békében kell élni. E tekintetben vele tökéletesen egyetértek. Az államnak békében kell élni a katholikus és minden egyházzal. Hanem arról az állam soha sem mond le a béke kedvéért, hogy saját jogait ne érvényesítse. A kormány mindig kerülni fogja a konfliktusokat, de az állam jogairól lemondani nem fogunk. Végre a képviselő ur pointirozta a patronatusi jogot. Nem akarok a patronatusi jog genezisének vitatásába bocsátkozni, de annyit kénytelen vagyok megjegyezni, hogy a patronatusi jog és a souverain többi jogai között különbséget nem ismerek, mert a fejedelmet ketté választani nem tudom. Meg vagyok róla győződve, hogy valamint a korona mindig csak alkotmányos módon és alkotmányos formák közt gyakorolta jogait, e jogokat ezentúl is alkotmányosan fogja gyakorolni, s ezért a korona tanácsosai, a minisztérium, az ezekről való lemondásra nem gondol. És ezt hiszem minden kormányról, akár micsoda pártból jőjjőn létre utánunk ; mert a mely kormány e tekintetben váloztatást akarna tenni, az 24 óráig sem állhatna meg a parlamentben. Egyébiránt szerencsétlenségnek tartom, hogy a közoktatási minisztérium költségvetésének tárgyalásánál mindjárt kezdetben e tárgy fel lett hozva. Nagyon sajnálom, de mert a t. képviselő ur is ugyanama dolgokat mondotta el, a melyeket már tízszer felhozott, én is az általam már elmondottakat kénytelen vagyok elmondani. A határozati javaslatot, ha Amerikában vagy Angliában élnénk, igenis elfogadnám, de nálunk nem fogadhatom el, sőt annyira megyek, hogy kijelentem, hogy én hiszem, hogy a keresztyén katholikus és protestáns egyházakban elég életerő van arra, hogy ne menjenek tönkre, ha a képviselő ur óhajtásához képest törvény hozatnék az általános vallásszabadságról. A mi a lelki ismereti szabadságot illeti, e tekintetben bátran versenyezhetünk mindenkivel. Ezt én is csak ugy tisztelem, mint a képviselő ur és gyakorlatilag véve, Magyarországon talán több lelkusmereti és vallásszabadság van, mint akárhol; (Ellenmondás a szélsőbalon, helyeslés jobbfelől) mert igenis mi teszünk és elnézünk oly dolgokat, a melyeket a társadalom Angliában vagy Amerikában meg nem tiirne. Ha egy kérdés valaha inopportunus módon napi rendre lett volna hozva, ugy e törvény volna az mostan, mert a közgazdasági krizis közepette egyátalában nem opportunus ezekkel a kérdésekkel foglalkozni. Az opportunitástól azonban eltekintve, e kérdést én politikai kérdésnek tartom és azt hiszem, ámbár teljes bizalmam van Magyarország önfentartási erejéhez, hogy amaz álta lános vallásszabadság, a melyet a képviselő ur kiván, dissolvens elem volna ; mert a sok centrifugális erő mellett, a mely Magyarországban úgyis létezik, amaz elemek még inkább szaporittatnának Nem fogom ismételni azt, a mit múltkor mondtam, de bátor vagyok arra figyelmeztetni, hogy egy ujabb szekta keletkezett, a mely azt tiltja, hogy az emberek azt mondják egymásnak : »adieu !« Meglehet, hogy ennek követői is ide fognak jönni és egyházat fognak alkotni. Most még némely megjegyzést vagyok kénytelen a baptistákra nézve tenni. Bizonyos mértékig vallásszabadságot ezek is élveznek ; mert mint a képviselő ur is mondá, összejöveteleket és isteni tiszteleteket is tartanak. A mi a verést illeti, annak ők maguk az okai. Hogy őket forma szerint, mint egyházat ma még nem lehet befogadni, arról erősen meg vagyok győződve ; mert eltekintve a tanoktól, az elemek nincsenek meg, melyek alkalmasak volnának egy vallásos konzorcium és egyház megalakítására és Összetartására. — Én az asztalosokat rendkívül tisztelem, valamint a földmivelőket is ; de hogy ezek egyházakat alapítsanak és vezessenek, arra nem tartom őket képeseknek. Méltóztatik hivatkozni a keresztyénségre. A keresztyénség az emberiség üdvösségére átalakította a régi világot, hanem az nem volt egy-két esztendő műve, és a római államférfiak, patríciusok, — a kik nagy egoisták voltak, de a mellett felvilágosodott emberek, nem engedték mindjárt, hogy a keresztyének forma szerint egyházat alakítsanak. Sokáig tartott az; Krisztus urunk születésétől egész Konstantin idejéig, mig végre a keresztyénség, mint konstitualt egyház nyíltan fölléphetett. Nagy különbség van a baptisták és az akkori keresztyének és apostolok közt; mert ezeket csakugyan üldözte a római világ, a mint tudjuk is, hogy mivel végződött az iildö zés, ismerjük a történeteket ; Mayer s a babtisták ellenben oly üldözésnek nincsenek kitéve. Erősen méltóztatik csalódni a t. képviselő ur ha azt hi^zi, hogy bennem vallásos elfogultság lakik. Nem. Én tisztelem az emberek meggyőződését, sőt Nagy Frigyessel hajlandó vagyok mondani: »Es möge jedermann nach seiner Fagon selig werden*, hanem oly törvényeknek, melyek Magyarországot veszélyeztetnék, szószólója nem vagyok. En tehát a t. képviselő ur javaslatát ellenzem politikai szempontból ; mert nem szeretném és nem akarnám, hogy vallásos tekintetben az emberek lelkiismeretére bármi kényszer gyakoroltassék. * Vettük a »Gondűző« 17. számát, a következő változatos tartalommal: »Két fogoly* ballada Tóth Endrétől; »Az uj főispán« regény Tolnai Lajostól ; »Az utolsó mese* rajz Vészi Ödöntől; »A végzet* regény Margitay Dezsőtől; »Székely támad, székely bánja« történeti regény P. Szathmáry Károlytól ; »Ki lesz az örökös?* Hartmann Ödöntől; »A rejtélyes ara« humoreszk Karcfalvitól ; »A régi jó időből* biharmegyei adoma. Ezeket követi a boríték érdekes tartalma. A vállalkozó kiadó e számban is ujabb jelét adta áldozatkészségének azzal, hogy kizárólag előfizetői számára hírneves hazánkfia Munkácsi Mihálynak »A bűs betyár* című olaj festményét olajnyomatban sokszorosította. A minden vasárnap megjelenő lap előfizetési ára : negyedévre 1 frt 50 kr., egy hónapra 50 kr. Az előfizetési pénzek Székely Aladár kiadó tulajdonoshoz küldendők Budapesten VII., dobutca 14. Figyelmeztetjük olvasóinkat e kitűnő lapra, melyből a kiadó mindenkinek szolgál mutatványszámmal, ki e végre hozzá fordul. * Gyászhír. Az erdélyi unitárius egyházat nagy veszteség érte. Koronha Antal torockói lelkész s aranyos-tordai esperes, a képzett tudós és író közelebb 79 éves korában elhunyt. Temetése nagy közönség jelenlétében, s nagy részvéttel f. hó 17-én ment végbe.