Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-10-11 / 41. szám

Végül Czékus tiszai püspök bejelenti, hogy Rozsnyón és Eperjesen a jövő évben felsőbb leány-nevelő intézetet fognak létesíteni. A jelentést az egyetemes gyűlés örvendetes tudomásul vette. Mely valóban örvendetes jelentés tudomásul vétele után Geduly püspök ur megköszönve az egyetemes gyiilés nevében Prónay Dezső világi elnöknek az evang. egyház ügyei iránt tanúsított odaadó érdeklődését, reá mint a kiben az ifjúi lelkesedés férfias komolysággal és agghoz illő nyugalommal párosul, az isten áldását kérve, a gyűlés véget ért. Kiss Áron szatmári ref. egyházmegyei esperes 25 éves jubileuma. Az 1885-ik év szept. 17 ik napja sokáig emlékezetes marad a szatmári ev. ret. egyházmegye történetében. E napon kettős örömünnepe vala egyházmegyénknek, a mennyiben ref. egyházunknak két legidősebb főpásztora Révész Bálint tiszántúli és Kun Bertalan tiszáninneni püspök urak szenrencséltettek bennünket magas látogatásukkal ; továbbá e napon nyujtottuk át az elismerés és hála örökzöld koszorúját a mi érdemekben megőszült kedves elnökünknek Kiss Áron esperes urnák 25 éves esperességének évfordulója alkalmából, mély tiszteletünk, hő ragaszkodásunk és önzetlen szeretetünk kifejezéséül. Ezen örömnek egyike is elegendő lett volna arra, hogy tőle szívünk is megteljesedjék. De az öröm nem maradhatott a mi egyházmegyénk szűk keretén belől; tündöklő sugarai kiterjedtek és szétáradtak szerte az egész hazában ; óh mert a mi örömünknek méltó tárgya, a mi büszkeségünk és dicsekedésünk nemcsak a mienk, nemcsak a szatmári egyházmegyé-é, hanem az egész magyar protestáns egyházé. Ez okozta, hogy a mai örömünnepünk annyira kiszélesült; hogy nemcsak a közelből — de a mesze távolból is többen siettek a körünkbe, hogy az örömben ők is részesüljenek, s rokonérzelmeiknek kifejezést adhassanak. E rokonérzet és a testvéri önzetlen szeretet hozta hozzánk hazai ref. egyházunk két legidősebb főpásztorát is, hogy a mi ünnepeltünknek nyújtandó érdemkoszoruba ők is illeszszenek egy-egy drága gyöngyöt, a csaknem félszázad óta híven ápolt és gondosan őrzött barátság és szeretet drága gyöngyeit. A hirlapok már előre jelezték, hogy főt. Révész Bálint püspök ur Tóth Sámuel egyházkerületi főjegyző kíséretében szept. 14-kén indult ki Debrecenből, hogy még az örömnapig a jubiláló esperestet Porcsalmán — s egyházkerületünk hitbuzgó derék főgondnokát nagyságos Vállyi János urat Majtison kedves családja körében meglátogassa. Az érdemes főpásztor az említett napon az estveli vonattal meg is érkezett Szatmárra, hol a csinosan feldíszített és kivilágított indulóháznál már a népek sokasága várt reá. De nemcsak ő jött, hanem jött vele együtt a tiszáninneni testvér- egyházkerület tiszteletreméltó főpásztora főt. Kun Bertalan ur is, a ki az örömhír hallatára szintén lelkesült örömmel sietett, hogy az ő 50 év ótai kedves barátját — sőt nemcsak — hanem annak féléves kis fiát — az ő keresztgyermekét is Porcs almán meglátogassa; és ha a keresztelőben részt nem vehetett: most ez alkalommal ürítette ki a koma poharat. A pályaudvarban várakozott közönség nagy lelkesedéssel fogadta a magas vendégeket, s Révész Bálint püspök urat a szatmári és németii testvér egyházak nevében Farkas Antal egyházkerületi világi főjegyző üdvözölte, mire a püspök ur a meghatottság és szeretet meleg hangjaival válaszolt. Tabajdy Lajos szatmári egyik lelkész pedig Kun Bertalan püspök urat üdvözölte. A | kölcsönös üdvözletek után a kedves vendégek szállásaikra siettek. Másnap 15-kén délelőtt a két testvér egyház elöljárói a tanári és tanitói testület tagjaival tették tiszteletüket a két főpásztornál. Tiz óra után a vendégek kocsikra ültek és útnak indultak Porcsalma felé. Útközben mindenütt lelkes ovációkban részesültek. A díszes menet délután 2 óra tájban érkezett Pocsalmára, hol a falu végén a jubiláló esperes, egyházközsége elöljáróival s az ottani gör. kel. egyház lelkészével várta a kedves vendégeket. Az érzelmek kölcsönös nyilvánulása után beszállottak a vágyva vágyott helyre, a jubiláló szeretetre méltó családja körébe, hol aztán az egész napot a barátságnak szentelték. A következő napon 16-án délelőtt elindultak Majtis felé. Útközben itt is mindenütt üdvözöltettek az egyes egyházközségek küldöttségei által. Délután érkeztek a főgondnok úrhoz, hol a tisztelet és szeretet minden nemeivel fogadtattak, s a hol Révész Bálint püspök urnalc szeretve tisztelt elnöktársa és annak családja magyar vendégszeretetéről és önzetlen nemes szivéről bőv alkalom nyilt ismeretet és meggyőződést szerezhetni. Innen, hogy a látogatás teljes legyen : a kedves társaság átrándult a szomszédos Nagy-Szekeresre is, hogy a mi szeretve tisztelt egyházmegyei gondnokunkat Izsaák Dezső országos képviselő urat is az ő családi tűzhelyénél meglátogassák. Á látogatás befejezése után az érdemes vendégek ismét visszatértek Majtisra. Végre 17-kén felviradt a nagy nap. Szép, derűit fényben mosolygott alá a nap, mintegy jeléül annak, hogy az ég is osztozni kiván az örömben. Már kora reggel az ünnepély színhelyén a szatmári egyház temploma körül csoportosulni kezdettek az egymásután érkező falusi küldöttek és vendégek. Tiz óra tájban gyülekezés és ismerkedés vala a ref. gymnasium tanácstermében. Megjelentek itt az ősz jubilánsnak számos hivatal- és kortársai, nagyszámú tisztelői és ismerői, névszerint : Peterdy Károly beregi, Szabó János békésbánáti, Lukács Ödön felsősza Dolcsi, Bencsik István nagybányai, Csernák István máramaros-ugocsai és Segesváry József nagy-károlyi esperesek ; Várady Gábor máramaros-ugocsai, gróf Degenfeld József hajdumegyei főispán és alsó-szabolcs hajdú vidéki egyházmegyei gondnok, Ujfalusy Sándor szatmármegyei alispán és nagybányai egyházmegyei gondnok, Uray Imre beregi egyházmegyei gondnok, Domahidy Ferenc Szatmármegye főispánja ; továbbá^ az ünnepeltnek kedves fiai: Kiss Kálmán és dr. Kiss Áron tanitó-képezdei tanárok s vője: Lévay Lajos sárkereszturi lelkész ; dr. Török József, Ivó István, dr. Öreg János debreceni tanárok, Kiss Albert debreceni lelkész és országos képviselő, Czelder Márton kecskeméti lelkész, Szalay Károly akadémikus, Soltész János, Gergely Károly és több lelkészek a testvér nagybányai egyházmegyéből, Zámbory Béla és Tariska Lajos lelkészek a beregi egyázmegyéből; továbbá: a szatmári és németii ref. egyházak elöljárói és tekintélyes tagjai, a 67 gyülekezetet számláló egyházmegye minden egyházának lelkészei és képviselői alig egy-két kivétellel, és igen nagyszámú közönség. Tiz óra után a vendégek megérkezvén Majtisról, pontban 11 órakor a nagy közönség bevonult az eléggé téres templomba, melynek ez alkalommal minden része zsúfolásig megtelt; s miután az ünnepelt a püspökök, főgondnok, főjegyzők és esperesekkel együtt helyeiket az Urasztala korlátain belül elfoglalták: megkezdődött az ünnnepély. Orgona kíséret mellett felhangzott ama körének: »Jövel szent lélelek Úr Isten!« melynek végeztével a gymnásiumi énekkar zendítette rá ama magasztos éneket: »Nagy Isten! téged imád a minny min-