Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-09-27 / 39. szám

stb. (66. 1.); de abban már nincs egy cseppet sem. hogy azt meri állitni, hogy »mikor a tétlenségért satirizálnak, sokszor ostoroznak bennünket, nem veszik észre, hogy a kocsi, a melyet huznunk kellene, ugy meg van terhelve, hogy azt helyéből kimozdítni lehetetlen és hogy nem vagyunk felelősök, ha mindjárt ott sülyed is el.« Ünsulylyal egyáltalában nem nehezedik ránk egyházkormányzatunk, csak a kormányzásra tegyünk mindig arra hivatott lelkes, egyházi érdekekért buzgó embereket, e szervezet mellett nem lehetnek liierarchák 1 Es ne áltassuk magunkat azzal, hogy »nem vagyunk felelősök.a- A felelősség is meg van Isten és emberek iránt. Felelősök vagyunk minden egyes hívünkért; felelősek minden lépésünkért ; felelősek minden mulasztásért, mit egyházunk érdekei körül tettünk és felelősek a közönyért, melyet szent jogaink megvédése körül mutattunk. Ha mindenki ott teljesíti legjobb tehetsége szerint kötelességét odaadólag, buzgósággal, híven, akkor virágzó lesz az egyházi élet és az egész egyház szervezetre csak azért lesz szükség, hogy külsőleg »mindenek ékesen és jórenddel legyenek.« Felelősek pedig mindaddig vagyunk és leszünk, a mig c-ak szólásjogunk és cselekvés terünk van; a felelősség terhe csak akkor vétetnék le vállainkról, ha extra muros záratnánk. Végül szerző Kör vonalak^ cím alatt összeállítja főbb vonásokban azt az egyházalkotmányt, a melyet ő a maga szabadelvüségével el tudna fogadni. Az egyházközségi szervezetnél vissza kellene térni a kevés számból álló presbyteriumra ; a kormányzás súlypontja a gyülekezetre szállana vissza. A közgyűlés és presbyterium közti viszályt az egyházmegyei elnökség intézné aztán el. (Sok fejű hydra az a közgyűlés 1) Az egyházmegyei gyűlésre minden egyházközség egyházi és világi képviselőket küldene időről-időre való megbízás mellett. (Mire való az időről-időre való megbízás amaz örök megbizás mellett, melyet ad az interna és az externa vocatio ? 1) Az egyházkerületi gyűlés pedig ugy volna szervezendő, hogy a tractusokból küldött képviselők a közgyűlés által 3 évre választassanak és legalább annyian legyenek, mint a hivatalos egyének s igy fele részét alkossák a gyűlésnek. A tanácsbirák száma lehetőleg reducálandó. Ily formán lenne a convent és a zsinat is szervezendő. Jó ; de nem hiszem, hogy igy jobban üdvözölnénk! A képviselők jelentéstétele — mit szerző kiván — most is meg van, habár nem abban az alakjában ís, a mint Szabadelvű gondolja. A konventi képviselők megteszik jelentésüket a kerületnek ; a kerületiek a megyének és a megyeiek a presbyteriumnak — csak a zsinati képviselőknél marad el az, hogy ezek jelentést tennének az egyházmegye gyülekezeteinek vagy presbyteriumoknak a közgyülésb en. A felelőség terhét bizony igy is le lehetne rázni annak, a ki akarná, egy pár frázissal. Nézze csak meg szerző a képviselői beszámoló beszédek nagy részét. Az egyházkormányzati vagy egyházpolitikai közlönyre meg nincs épen égető szükség. Mert habár igen érdekes lehetne »a régi kanonoknak, egyház kormányzati elveknek tisztázása a mai korra is alkalmazható voltuknak világosságra hozása, majd az államhoz való viszony fejtegetése ; az egyes gyülekezetek mult és jelen kormányzati módjának, a felsőbb hatóságokhoz való viszonyának buzgóságának és tetterejének, vagy tétlenségének és hanyagságanak nyilvánossá tétele« : mégis egy pusztán ily tartalmú és irányú szakközlöny felesleges volna. Először közönségünk sem birná meg, másodszor most meglevő egyházi lapjaink is legnagyobb részben ugy is e féle gyakorlati kérdésekkel telvék. Egy tengődő, vergődő, lap nem sokat tehetne. Ennyit a kiindulási pontjában hibás; de különben sok elmeéllel, megfigyeléssel és szép, folyékony, néhol finom gúnynyal, másutt keserű sarcasmussal, de mindig kiméletes hangon tartott irályu röpiratról. Kenessey Béla. Falusi iskolások könyve. ii. A földrajzi tananyag van legelői feldolgozva. A lakóhely-ismeretről az előző két tanév beszéd- és értelemgyakorlataiban közöltek talán célszerűen ismételtethettek voína vonzó olvasmány alakjában ; ily visszatérő megemlékezés kapcsául szolgál a gyermek szerzett és szerzendő tudásának, e mellett bátorítja, ha a legelőször olvasottakban nem idegenszerű, hanem ismerős dolgokkal találkozik. Ezért némi kifogásom van a bevezető három olvasmány ellen. Ezek elütnek a többi, helyesen tárgyalt földrajzi olvasmányoktól. A körlap, látókör és látóhatár megkülömböztetést nem igen érti a 8 éves gyermek, nem is szükséges értenie, nagyon minuciosus, elvont az. És sajátságos : még előadási módja is elütő ez olvasmánynak ; míg a többi előadás megjelenítő, leiró, a gyermek közvetlen tapasztalásának, cselekvésének megfelelő, az első olvasmány elbeszélő alakja, a cselekvésszók multidővel alkalmazása, a közvetlen szemléltető földrajzi bevezetésben kétszeresen idegen a gyermeki felfogástól és előadási módtól. Az »Ég- vagy világtájak a. fogalma is messze vissz a földtől; a keleti irányt a nap kelte szabja ugyan meg, de a gyermeki értelem »kelet«-je a mindennapi napkeltének iránya, amit mindennap észlel, nem pedig a szeptember 23-iki és március 21-iki napfelkelése. A többi égtáj magyarázata sem elég »megfogható« ; nem kell a gyermeknek karó végéről vonalat képzelni a fölkelő naphoz, sem »a karó lábpontja köré kört húznia« s abban oa és ob sugarat képzelni, hogy a hová aztán az ob sugár céloz, ott szálljon le a nap. A napnyugtát sem dirigálja a gyerekek ob sugara, de a gyerekek képzetét sem alkotja ám meg az »égtájakról«. Tulajdonképen a gyermek égtájról és világtájról nem is tanulhat, hanem igenis tájékról: az a tájék, a honnét a nap kel, keleti tájék, kelet, a hol a nap lenyugszik, nyugoti tájék, nyugot. És nem kell ama karó elé állni »kiterjesztett balkarommal kelet, jobb karommal nyűgöt felé mutatván,« hogy ily positióban a déli 12 órát a dél, és az éjféli 12 órát a »láthatár alatt« levő észak megismerésére kivárhassam ; hanem elég kelet felé fordidnom a négy tájék biztos meghatározására : Szembe nézek kelő napnak, Hátam fordul napnyugatnak, Jobb kéz felől déltáj vagyon, Balról hideg éjszak honol. Hát a szélrózsa ? minek ezzel zavarni a gyermek fejét ? pláne azzal a magyarázattal, hogy míg az egyenes ut állandóan ugyanazon egy tájék felé tart, a szél majd emerről majd amarról fú ; tehát a változó délirányok tájékoznának az állandó tájékok felől, csak azért, egyesegyedül azért, mert van a világon (dehogy a világon, az elavult tudákosság szótárában) »szélrózsa« is, a mely rózsának azért neveztetik, minthogy a 2. ábra szerint hasonlit a — búzavirághoz. — Es mért kellett a szélrózsa csodás fogalmát megszerezniük a gyermekeknek? hogy a lerajzolt szélrózsát táblára akaszszák északi ágánál fölfelé »ez oknál fogván azután a fali tábla felső szélét északinak, az alsót délinek mondjuk stb. A régi