Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-09-27 / 39. szám

igénybe vevő hossza apostoli utakat tettek volna, mint azok az apostolok, kiknek áldásdús cselekedeteit a szent könyv beszéli el. Kiváltképen ha azon nagy pompával járó, díszes megjelenésekre gondolunk, melyekkel korunk nagy hatalmasságu római k. püspökei, hazánkban idő ről-időre magukra irányítják a közfigyelmet: bizonyára bámulnunk kell azon, ha egy puritán lelkületű, de Istentől hivatott és küldetett ref. püspök elindul, hogy felkeresse és szinről-szinre lássa azokat a nyájakat, melyeknek főőrévé az Ur őt rendelte. Köztudomásu dolog, hogy a dunamelléki ref. egyházkerület közbecsültetésben és megérdemelt tiszteltetésben járó püspöke Szász Károly is, e jelen év tavaszán s most folyó őszén ily apostoli látogatásban részesíté az alsóbaranya-bácsi egyházmegye összes — szám szerint harminc anya, — és számos leány — gyülekezeteit, a szlavóniai diasporákkal egyetemben. És habár az ő körútját, a gyülekezetek részéről történt szeretetteljes fogadtatását, a világi és más felekezetű kiváló méltóságok és testületek általi kitüntetését annak idejében közölte is lapunk a tisztelt olvasókkal; sőt az egyházi életre gyakorolt hatás, irányjelölés és útmutatás is, ügyes toll által érintetett: mindamellett most, a történtek kedves emlékeinek nagy egyvelegéből hadd válaszszam ki azon főbb mozzanatokat, melyek Szász Károly püspöki látogatásának állandó hatású, maradandó becsli, hogy ugy mondjam — korszakalkotó tényei. Igenis, erről legyen szó, valahányszor az ő útjára gondolunk. Mert bár 65 hosszú év lezajlása alatt nem látva, csak várván várva püspököt legtávolabb eső egyházmegyénk eme gyülekezetei : vetélkedtek a tiszteletadás és szeretet külső nyilvánításában ; a honnan nem hiányzottak a magyar szívesség és lelkesedés külsőleges bizonyságai és tényei sem. Ugy de a dolog lényege másban határozódik ; — tudniillik azon áldás maradjon fenn közöttünk, melyet a buzgó püspök a gyülekezeteknek szent örökségül .hátrahagyott Az én igénytelen megfigye'éseim szerint első helyen is, és pedig a dolog természetéből önkényt folyólag arról szerzett tudomást püspök ur, hol és kik között van. Oly gyülekezet érdekében lesz e szólandó, hol isteni és emberi törvények tiszteletben tartatnak és azok érvényessége él a gyülekezetben ? Mire nézve főfő gondja az vala, miszerint a presbyteriumoknak, szentesitett zsinati törvényeink értelmében történt újjászervezése, határozataik szabályszerű vezetése, átalában az egyházkormdnyzatra vonatkozó külső de igen lényeges dolgok felől határozott tudomást nyerjen. Ha a szives olvasó e pontra gondol, azonnal átlátja, hogy alig van oly szerencsés gyülekezet, melyben a püspök átalában véve, e kérdés felvetésekor mindeneket ékesen és szép rendben levőknek találjon. Mert e pont, az anyagi érdekek kényes jellegű ellenőrzését, és sok más nemszeretem dolgokat is magába ölel fel. Ép testben van ép lélek ; egészséges anyagi viszonyok közt élő gyülekezetben, hasonlithatlanúl könnyebb a gondnok, presbyterek és a lelkész urak működése is, mint a hol a külszervezet beteges, sínlődő avagy épen haldokló. E kérdésnek az illető presbyteriumokkal való együttes tárgyalásakor, mindig igen nehéz feladata lehetett az atyai gondoskodásu püspöknek; mert igen sok helyen nehéz viszonyokat talált és tapasztalta, hogy az anyagi kérdések tárgyalasa alkalmával nem szólhat a jelen korban pusztán lelkiképen, mint tették az apostolok : hanem az emberi, polgári társadalom törvényeinek szigorúságát is fel kell mutatnia és hangsúlyoznia. E tapasztalata vezérelte tanácsait, melyeket — miután szeretetből származtak — hálával vettek azok és ott, a kik és a hol szükségelték az útbaigazításokat. E tárgyban szivének szeretetével kért, intett, feddődött és óvott 1 Felmutatta a vészes szirtet, melyen a gyülekezetek hajója törést szenved, ha akár közönyből, akár szándékolatlan avagy tudatos mulasztásból az egyházak anyagilag gyengülnek, elerőtlenűlnek, s igy fennmaradhatásukban — öntagjaik hibája miatt — veszélyeztetve vannak. Szólott, buzdított, sőt részéről teljes támogatást ígért, azon itt-ott ragályossá vált betegség eltávoztatására nézve, mely ha tovább tovabb terjed, megemészti az egész testet. Vajha gyülekezeteink őrállói az illető helyeken, feljegyezték vala emiékezetökbe és presbyteri jegyzőkönyvük lapjaira a nyert atyai tanácsot és intelmeket s már a közel jövőben megláttatnék a gyülekezetek kii'szervezeti erősbödése, anyagi gyarapodása. E tárgygyal összefüggésben kiterjedett püspökünk figyelme a részletekre, sőt mondhatnók a legkisebb dolgokra is. Azon gyülekezeteink érdemes lelkipásztorainak — kiket a közel jövőben fog püspökünk szerencséltetni — tájékozásul egyelőre megizenhetjük, miszerint buzgólkodjanak lehetőleg azon, hogy egyházi külsőségeik és belsőségeik a gyülekezet nevére telekkönyveztessenek — a hol t. i. ez, az ujabb földmérési munkálatok folytán szükségessé vált. Buzgólkodni ne szűnjenek meg a végre is, hogy egyházi és iskolai épületeink tűzkár ellen biztositva legyenek. Mennyire fog örvendeni püspökünk atyai szíve, ha látja és tapasztalja, hogy Alsó-Baranya és Bácska területén mondott szavai, más egyházmegyékben sőt az egész kerületben tudomásul vétettek és viszhangra találtak! A valláserkölcsi élet mult és jelen viszonyait, virágzásnak indulását avagy alászállását szóval minden változatait kiváló és főfő gondoskodása tárgyává tette püspök ur, és másod sorban erről kívánok megemlékezni. E rendkívüli fontosságú tényező teljes megismerése céljából nemcsak a lelkipásztor urakat vonta kérdőre, de alkalmat nyújtott a gyülekezet elöljáróinak is a bajok előadására, hogy igy teljes képet nyerjen mind arról, a mi egy nagy kiterjedésű egyházmegye erkölcsi életében előfordulhat. A fény mellett az árny, az öröm mellett a bánat, a derű mögött a ború : e téren még inkább mint bárhol másutt tapasztalható általánosan. Az ősök nemes erkölcsei, üdvös szokásai sokképen meglazultak s a keresztyéni erények gyakorlása, a hitből származó jó cselekedetek, a léleknek gyümölcsei — óh mért hogy ezek nem oly gyakoriak, mint a múltban! A kor hiúságai, növekedő igényei, a testiség és a földiek túlságos szeretete szüli az erkölcsi bűnt, mely nemtelen válfajaiban átcsap a természetelleni bűnösség azon legszélsőbb örvényéig, hol kárhozat és halál várja a halandót. Mindezt látta, észlelte, mind erről hallott és tapasztalt püspök ur is, a mint azt részint az ez évi juniusi kerületi közgyűlésen, jelentésének fonalán feltárta, részint ezeknek utána felmutatandja. De talált légyen bár aggodalmasabb avagy enyhébb indokot a feddésre, intésre sőt dorgálásra is: Istentől nyert küldetéséhez képest, tekintélye egész súlyával, lelke teljes erejével, nemes hévvel kelt síkra a bűnök tábora ellen; most a fényűzés, majd a testiség túlzó önszerelme, itt a dőzsölés, amott a fösvénység, majd az emberek által önmagokra hozott átkozott bun — az Úr által I. Móz. 15, 5. 6. szerint Ábrahámnak adott Ígéret ellen való kárhozatteljes törekvés — mint megannyi lelki veszedelmek ellen emelé fel apostoli szavát. »Minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs,* ez alapja a Krisztus látható anyaszentegyházának is, mely ha megvész : elvész a nép is. Az erkölcsi veszedelem aüyagi romlást is von maga után, és ha csirájaban ki nem