Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-01-25 / 4. szám

És így mégis csak azt kell nézni, hogy a specifikus lelkész-választási törvény mit és mennyit bízott az egyházmegyei közgyűlésre. Ez oly világos, hogy valóban sajnálnám, ha Sz. G. világos feje ezt el nem ismerné. Amely érvet pedig Sz. G. ur, a közoktatási szervezet 65. §-ából von ki, a lelkészválasztás megerősítésére; az éppen semmi a zsinatilag megalkotott positiv lelkészválasztási törvény kérdésében : mert egy minden részletében megalkotott organikus törvényt, aminő a lelkészválasztási zsinati törvény, egy még meg sem is alkotott tanitóválasztási törvényből ep ugy nem lehet magyarázni, mint, hogy az ő kifejezését használjam, egy még nem is született anyának leányával nem foghat kezet egy már leánykérésig kifejlett ifju. De ha nézzük az intentiót, amiért a közoktatási szervezet 65. §-a a tanitóválasztás meg erősítését, határozottan közgyűlési aktusnak deklarálja, könnyen megérthető, hogy azért van, hogy mig a lelkészválasztásnál, a gyülekezetek érdekét s a választók szabadságát kellő figyelembe vevő, szabatosan körvonalozott, a visszaélések ellen is provideáló szerves törvény intézkedik, s igy a választási jog érdekében és visszaélései ellen, nincs szükség a közgyűlésben keresni garantiát, emez okszerű elv szerint : ^entia sine necessitate non sunt multiplicanda« addig az iskola-tanítói választás nem levén törvénnyel szabályozva, helyén volt netáni visszaélések ellen, egy nyilvánossági regulativumról gondoskodni ; ellenben az csak nem lehetett intentiója a zsinatnak, hogy egy általa hozott és szentesitett törvény magyarázata a későbbi konventnek maradjon fenn; mint a konvent sem vindikálhatta magának a jogot a zsinati törvényt akár magyarázni, akár a tanitó-választási törvénynyel akarni amannak hiányát pótulni ; pedig Sz. ur nézete ide megy ki. Sz. ur 3-dik indokára, hogy a 303. §. szerint, a választásijegyzőkönyv egy példánya az egyházmegyei közgyűlésnek járván, ennek nem lehet más rátiója, minthogy annak alapján történjék meg a megerősítés, megjegyzem a következőt : A választási törvénynek a 204—205. §-aira kell csak rámutatni, hogy belássuk, hogy bizonyára nem a •»megerősítés*ért kívántatik az, hanem azért, hogy ne csupán az esperes referálásából, hanem az eredeti okmányból győződjék meg a prot. nyilvánosság, egyfelől arról, hogy »mindenek ékesen és szép renddel« történtek a választás körül; másfelől pedig arról, hogy mind az esperes jól látott, a midőn a választási jegyzőkönyvet átvizsgálván, a választás lefolyását stb.atörvénynyel megegyezőnek találván, a választást * érvényesnek"- jelentette ki ; mind pedig törvényszerűen intézkedett, a. midőn a lelkészválasztás körüli s abból kifolyt egyébb esperesi teendőiben procedált; hogy tehát a közgyűlés az esperesi administratiót ellenőrizhesse, vagy ha az esperes a törvényt megsértette volna, kérdőre vonhassa érette; szóval, hogy a Cs. ur által perhorreskált hierarchiát autokratikus s Cs. ur tudja miféle más tendentiákat lehetetlenekké tegye, esetleg megtorolja : meglevén én is győződve, hogy egy óráig sem állhatna meg egyházmegyéje előtt az az esperes, ha ugyan születhetnék olyan, aki a lelkészválasztási törvényt vagy bármely más törvényt keresztül-kasul gázolná, aki a törvény uralma helyébe személyes uralmát akarná plántálni. S ime eljutottunk oda, a hova Sz. ur egyenesen rövid uton ért el, mert nem volt mellék célzata. Cs. ur pedig 3 hosszú cikk tekervényein át akarta vinni, de nem vezérelhette el az olvasót. Ott vagyunk, amint már előző cikkemben is állitám, hogy lényegben semmi különbség sincs közöttünk, s amig jó protestánsok leszünk kölcsönösen, nemis lehet Ott vagyunk, hogy én a jelölés és a választás törvényszerűségében, »intézmény«-ben keresem és megtalálom, a szabályszerű lelkészválasztás tárgyában a garanciát, Cs. és Sz. ur pedig egy a választási törvényben föl sem található szóban keresik azt, a nélkül, hogy megtalálhatnák : de mindhárman megtaláljuk a protestantismus alkotmányos közszellemében és törvény tiszteletében 1 . . . S Sz. urnák még csak annyit, hogy én, aki a zsinaton is az egyházmegyék autonómiáját védtem ; én, ki a zsinaton is az egyházközségi közgyűléseknek is mellettük emeltem szót, én, aki saját egyházamban történt minden lényegesebb ügyet közgyülésileg és sikerrel intézek ; én, aki megyei közgyűléseink sokszor heves és nem egyszer személyeskedésbe átmenő vitázóitól is 6 évi elnökségem alatt soha még egyszer sem vontam el a szót, mig egyik választmányi elnöktársam egy félnapi gyűlés vezetése alatt már élt házszabály-adta ama jogával s a közgyűlés helyeslése mellett; én, aki a nyilvánosságot, a szólásszabadságot éltető napnak tekintem, az önkormányzatot egy élő, önmagát folyvást renováló, ha sebet vag, azt saját erejével behegeszteni is képes organismusnak tekintem, nem volnék protestáns, nem alkotmányos magyar ember, nem a nyilvánosság 1

/i

százados híve s harcosa, ha félnék közgyűléseinktől vagy éppen gyűlölném azokat. Csak azt, amit a zsinati törvény a kéz teendőjéül szabott meg ; nem akarom a főre bizni; csak a szervek működését nem akarom fölcserélni; ellenben védeni akarom, a most életben levő törvényt, amig törvény, Cs. ur ellenében, a mint védtem a Cs. ur által elismert hévvel, elődöm felfogásával szemben az akkori lelkészválasztási törvényt, amiből láthatja Cs. ur, hogy én nem fordítottam frontot, de azt is, hogy ő nem az én nyomomba lépett, hanem mellék útra tévedt túlságos buzgalmából, felesleges aggodalmából. S ha ragaszkodom előbbi cikkeimben eléggé kifejtett, azokban is megvédett álláspontomhoz továbbra is híven a positiv törvényhez, ám mutasson rá Cs. ur, csak egy esetre is, hogy az uj törvény óta annyiszor alkalmazott választási törvénynek csak egyetlenegy szabályszerű választás eredményével szemben is jártam el másként, mint a törvény értelmében. Volt egyetlenegy kérdésbe hozható eset (Cs.-nál.) nem kértem-e, mielőtt akár pro akár contra intézkedtem volna, a közgyűléstől tájékozást, nehogy akár egy, akár más irányban autokrat eljárással vádoltathassam. Honnét, miért hát az a kuruc háború Cs. ur részéről, mintha valami labanc volnék ? . . . holott soha egy betűvel sem állítottam s ma sem állítom, hogy az esperes erősiti meg a lelkészválasztást, hanem állítom hogy az egyházmegyei közgyűlési jegyzőkönyv megerősítése, sem szükséges, hanem jogerős az a választási törvény értelmében történt lefolyásánál fogva. És ha ragaszkodom Cs. és Sz. urak indokaik dacára is álláspontomhoz, nyugodtabban teszem most, mint felszólalásaik előtt, mire azóta ujabb alkalmam volt Dunán innen, Dunán túl, — Tiszán innen, Tiszán túlról és Erdélyből még több esperest mint előbb, sőt a választási törvény alkotásában oroszlányrészt vett férfiakat, magát a törvény szövegezőjét megkérdezni; a protestáns egyház egyik régi irodalmi bajnokával, közéletünk egyik nagy tekintélyével, magas állású férfiával, — ki maga jelezte előttem, hogy figyelemmel kiséri vitánkat, -- megbeszélhetni ezen kérdést s meggyőződni,