Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-09-20 / 38. szám

Ha azokban e célból kérte volna talán lelkészi bizonyítványát az esperestől; sajnálom : azzal nem szolgálhatok 1 Napfény világos tehát, hogy N. ur I-ső oszt. egyházba, a dunántúli kerület minősítési szabályai szerint nincs kvalifikálva. És hogy nincs minősítve, az egy közokmánynyal is van igazolva, mely az ez ügyben f. év ápr. 8-án tartott egyházmegyei consistorium ítélete szerint igy szól: a consistorium az egyházmegyei kijelölő bizottság összes jelenlevő tagjainak azon összhangzó kijelentése után, hogy a kijelölésnél azon igen lényeges hiba követtetett el a bízottság által, hogy oly egyén is jelöltetett, ki a jelöltetésre megkívántató min ősitvény nyel nem bírt; nevezetesen az épen megválasztott Német Zs. ur szolgálati éveiről a kijelölő bizottságot tévedésbe hozó oly kimutatást terjesztett be.. . melylyel a jelölő bizottságot valóban tévedésbe ejtette, stb. Igy, betii szerint igy, zsinati törvény egyházkerületi minősítési szabályok és bizonyítványok szerént, így és nem másként állván ezen ügy : látni való, hogy Német Zs. ur előterjesztése tévedésbe ejtette = a törv. útjáról félre vezette a jelölő bizottságot s igy Dunántuli igazat mondott; látni való, hogy az alsoki lelkészválasztás, nem a zsin. törv. 186. 187. és 188. §-iban megállapított osztályozás és minősít vény korlátai közötti kijelölés által történt (190. §-ban), hogy tehát mint az egyházkerületünk minden személyi érdekeken feliil álló nagyérdemű püspöke is magát ez ügyben 8579. sz. a. levelében kifejezte: *ha ezen indokok alaposak, ezek közül ha csak egy is alapos, akkor a jelölés önmagában semmis,a vagy mint a kerületi gyűlés ez ügybeni referense a 186—7—8. § okra rámutatással alaposan kifejtette, hogy a »ruente fundamento, superaedificatum ruit!« látni való, hogy. .. itt pályázás, minősítés, jelölés, választás és megerősítés, nem csak a törvény világos intentiójába, de határozott §-aiba ütközött, hogy itt tehát nem arról van szó, hogy »üsd a Németet,* hanem, hogy védjed a törvényt. E lap f. évi I-ső számában, programszerüleg, igen helyesen igy szólott: »a mily szigorúan ovakodunk az alaptalan rágalmak, a személyes bosszú, epés kifakadások tárházává tenni e lapot: ép oly készséggel helyet engedünk, minden oly munkálatnak s tudósításnak, mehj eszmék, elvek s az egyház törvényei mellett száll síkra!* Dunántuli és Mokos, a fenntiekből kitetszik, hogy alaptalanul nem rágalmaztak, nevet nem emiitvén nem személyeskedtek, csak elvi kérdést vetettek föl és törvényt védtek. Német Zs. urnák tehát nem volt joga, mert nincs meg erkölcsi alapja = igaza hozzá, Dunántulit, a kerületnek egy törvénybe ütköző eljárása fölemlitéséért, kárhoztatni, pláne oly vehementiával es gyanúsítással támadni meg s hozzá az esperest is pelengérre állítani. Ha olyan az ő törvény iránti érzéke és tisztelete, a mint azt az olvasóval elhitetni akarja : bizony legalább is hall gatnia kellett volna ezen ügyben. De mikor még azt kellett mondania »hallgass szám, nem fáj fejem !« ő akar leckéztetni; Dunántulit erkölcsi gyilkosának bélyegezve, bosszuhevében aztán alólirottnak megy: ne csudálja, ha beteljesedik rajta: »a ki másra fegyvert fog, fegyverrel kell annak elvesznie !» És valóban én nagyon sajnálom, hogy azért, a mit Dunántuli irt, s a mit ő álnév alatt bizonyosan épen az.on magas elvi tekintetből, mivel »nomina sunt odiosa* nevek sőt saját nevének is mellőzésével azért irt, hogy egészen csak az elv, a minden személyeskedés sőt személytől is ment tárgy álljon csupán előtérben ; mely eljárás az előtt, a kinek irodalmi fogalmai és ismeretei vannak, nem ismeretlen, nem is indokolatlan, miután, önálló gondolkodás előtt, nem az a kérdés, hogy ki írta ? hanem az, hogy mit irt; hisz e lapok hasábjain több anonymussal találkozunk, mint saját neve alatt íróval; mélyen sajnálom, hogy N. Zs. ur, nem tudva megmaradni az erkölcsi alapú férfiú elvi magaslatán, nem az objectivitás terén, alólirottat túlvitt személyeskedésével oda kényszeritette, hogy önvédelemből is kimutassa s dokumentizálva mutassa ki, hogy N. Zs. ur a fennt idézett bizonyítvány szerint, igen is félrevezette a jelölő bizottságot. Félrevezette 1. . . Szándékosan-e, vagy felfogás hiányból, én nem tudom, nem is keresem, Ítélje meg azt önmaga, joga van hozzá, válaszszon tetszése szerint, hogy az ez ügyben érdekelt olvasó is tisztába lehessen N. Zs.-nak az erkölcsbirónak, erkölcsi niveauja vagy értelmi értékével ; tisztába jöhessen avval, hogy Dunántuli vakartad önt »erkölcsileg meggyilkolni«, midőn a törv. meggyilkolása ellen szólalt fel, vagy N. Zs. lett felszólalásával öngyilkos. »Béke velünk!* Körmendy S. Kivonat a békés-csanádi ág. hitv. ev. esperesség aug. 26. és 27-én Szarvason tartott közgyűlésének jegyzőkönyvéből. 28. §. Szőnyegre került a téves informatiók alapján oly sok port felvert csorvási ügy, melyre vonatkozólag esperes előadja, hogy a csorvási leány egyház magyar és tót ajkú hivei közt viszályok támadván nyelvkérdés miatt az istenitisztelet körül, ebben az ügyben az 1882-ik év folyamán az esperes megjelent Csorváson, maga mellé véve Harsányi Sándor orosházi anyaegyház ez idő szerinti igazgató lelkészét, ugyancsak onnan Tavaszi János akkori világi felügyelőt és Haan Lajos b.-csabai lelkészt, kiknek jelenlétében és közreműködésével sikerült neki a békét helyreállítani egy oly irásba foglalt egyezmény alapján, mely szerint a tótajku hívek évenként háromszor, u. m. Karácsony, Húsvét és Pünköst másodnapján az Úr vacsorájának kiszolgáltatásával egybekötött anyanyelvű istenitiszteletet nyerjenek; felolvastatja az erre vonatkozó 1882-ik évi julius 5. és 6-án B.-Csabán tartott esperesi gyűlés jegyzőkönyvének 40-ik pontját, megemlíti, hogy két év múlva az igy történt békés megegyezés után a csorvási községi elöljáróság mily félrevezető jelentést tett ez ügyben az orosházi járás szolgabirájának s ez tovább a megyei alispánnak, mint tárgyaltatott ily alakban ez ügy a békésmegyei közigazgatási bizottság előtt, mint kerestetett meg a főtisztelendő püspök ur a közigazgatási bizottságból orvoslás végett. Előadja továbbá, mint vitetett át egy esperességbeli lelkész által politikai lapba is ily téves felfogással az ügy s miként hurcoltatott meg e folytán személye, mint támadtatott meg hazafisága több más, egyházi és politikai lapokban ; felolvastatja ezután ez ide vágó, részint a püspök, részint a megyei közegekkel váltott összes hivatalos levelezést, hogy az esperességi gyűlés minden tagja teljes ismeretével birjon az ügy lefolyásának, valamint annak, hogy neki ez ügyben még a felvilágosított megyei hatóság is határozatilag igazat adott; végül felhivja az esperességet, mondjon hivatalos eljárása felett ítéletet. Az esperesség meghallgatván figyelemmel a felolvasott összes hivatalos ide vágó okmányokat, esperes úr eljárására nézve a következő határozatot hozta: I. Mindenekelőtt az esperes által követett eljárást az ügy kezdetétől fogva annak végéig teljesen helyesli, jóváhagyja, magáévá teszi s ennek ez ügyben tett tapin-