Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-09-20 / 38. szám

és ugyanaz. Csodálom, hogy szerzők, nevelésirodalmunk vezérkarának jeles tagjai, a nemzeti nevelésirány e másik criteriumát is érvényesíteni elemi iskoláinkban még nem tartják időszerűnek, holott a játék és munka, szóval a cselekvés, foglalkoztatás részére épen ők vindikálják leglelkesebben, hogy a nevelés-oktatásnak központját képezze. Természetes is, hogy a népiskoláknak (ide értve a polgári és szakiskolákat is) oktatási központja a cselekvés (munka), a gymnásiumoké a nyelvtan, a reáliskoláké a reáltudománycsoport legyen : ezekben határozódik különkülön hivatásuk. A magyar nemzeti nevelés-oktatásmód eleitől fogva cselekvényes volt. A család volt a gyermek iskolája, ebben a természet, az élet volt oktatója ; közvetlen tapasztalásból, példákból, cselekvésből (utánzás, alkotás) okult. A család körében foglalkozás, és a játék (mindkettő a gyermek egész lelkét testét elfoglaló cselekvés) volt a tudásnak kimerithetlen forrása. A házi foglalkozások ép ugy, mint a futás, labda, birkózás, vívás, lovaglás, vadaszat: megannyi nevelés-oktatási eszközök a múltban. A scolastica nyűgeit lerázó nyilvános-tanítás is mindjárt középkori kolostorából kiszabadulása után nemzeties = cselekvényes lett. A harmadfél század előtt iskolai tanitásmódunkat reformáló két genialis paedagogus Keresztúri Pál és Comenius Amon a classica philologia és dogmák túltengő uralmát a nemzeti, a cselekvényes oktatás-mód fegyvereivel verték le : e fegyvereket a nemzeti nevelésnél készen találták. Az Orbis sensualium Pictus nem egyéb, mint a magyar családi nevelésben mindenkor élt elvek és eljárás codexe, egybeállítva egy ko rát századokkal megelőzött magas látkörű tudós által. Azok a bölcs sententiák »scola sensualium, scola intellactualis praeludium«, »nihil est in intellectu, nisi prius fuerit insensu«, »sensualia recte praesententut sensibus«, »ostendantur res in seipsis«, »nihil nominent, quod nesciant ostendere«, e mai napig tul nem haladott, sőt utói sem ért nevelési elvek mindig éltek és ma is élnek a magyar nép nevelési módjában, amint mindig méltán élt, és ma is méltán él a magyar népben a könyvből tanultatás sisiphusi munkája iránt az ellenszenv. A természetet és a dolgot magát, nem a felölök alkotott tudományt kell tanitni a népiskolában; a gyermek cselekvési, tapasztalati, és érzelem körébe eső tudástárgyak az ő életkörének, észjárásának és kedélyének megfelelőleg akként dolg07andók fel, hogy azok a gyermek mindenkori foglalkozásából és a természet ölén közvetlen érzékléséből mentessenek. A tapasztalati tárgyak (reáliák) a maguk idején és lehetőleg megfelelő cselekvés (munka, alkotás, művelés, utánzás) kapcsán ismertessenek: előadásban (társalgás, kérdés, beszédgyakorlat), képlegesen (irás, rajz) és menyiségi fogalmak szerint (számolás, mérés). A cselekvés (munka, alkotás, szemlélés) minden oktatás kezdete ; ezt követi a cselekvés tárgyáról beszéd, ezt a fejlődő tárgyszeretet fölmelegedése esetén a népbeszéd (p. a vers), ezt végre, ha a képzelem és érzés fellángolásával a kedély túlcsapong, a dal. A játék mint öncélú szabad foglalkozás, vagy mint munkautánzó és testgyakorló szórakozás a tanításnak bevezető, pihenő, és befejező kísérője. Az ima az elfogódott, vagy hálával felszárnyaló szív tolmácsa tanítás előtt és után. Minden együttvéve maga a nevelés-oktatás, melynek tengelye a munka Nem e tengely körül forog az eddigi népiskolai tanitásmód, a Falusi Iskolások Könyve pedig nem akart lényegesen eltérni az eddigi iránytól, csak átmenetet jelez, a mennyiben kategorikus szabalyok és tudomány-rendszeres tételek helyett leíró olvasmányokat nyújt s ezzel az inductiv módszernek tért hódit. El kell ismernem, ez is nagy haladás, alkalmas arra, hogy a foglalkoztató oktatásmódhoz az áttérést közvetítse. Midőn e nagy szolgálatért teljes elismeréssel adózom szerzőknek, nem hallgathatom el sajnálkozásomat a fölött, hogy midőn a természet működéséről s az embernek is szellemi munkálkodásáról ily vonzó modorban képet nyújtottak: az emberi foglalkozásokról, a gyermek tapasztalat-körét szüntelen körülzsibongó életmozgalmakról, utánzási ösztönét annyira ingerlő földmivelés és mesterségekről könyvük teljesen hallgat. Minél közvetlenebb összefüggésben van az iskola az élettel, minél több ponton érintkezik ennek jelenségeivel, annál közvetlenebbül, annál mélyebben és maradandóbban hat a gyermekre. Az Orbis Pictus módszerének magaslatáig nem jutott ez irányban fel a Falusi Iskolások Könyve. Több mint harminc év előtti, kis gyermekkorom óta élénken élő benyomás mondatja ezt velem : tisztán emlékezem, mily mohó érdeklődéssel lapozgattam az első képes tankönyv, az Orbis Pictus leírásait az emberi foglalkozásokról, mily gyakran megszereztem a várt büntetés árán is az örömet, hogy el-elszöktem hazulról a különféle műhelyekbe, látni, és itt-ott utánozni is azokat a foglalkozásokat, melyek iránt a képes könyv figyelmessé tett. A gyermek tudvágya cselekvés ösztönéből fakad; amint tanuljuk ugyan a víz képződését s magunk is produkálunk gőzlecsapódásokat, de szomjunkat nem a lepárolt léből, hanem az élő forrás vizéből elégítjük ki: ugy tanulhatunk, kell is tanulnunk az emberi testalkat bölcsen teremtett részeiről, de azok használására az éltető munka, az emberi foglalkozások ezer neme oktat. A földmivelés, és iparról nem lehet hallgatnunk a népiskolában, nem hallgathat náluk az olvasókönyv sem. Ennyit általánosságban a gondosan szerkesztett műről; a részletes ismertetést jövő számban kisérlem meg, ha ugyan a nagyon tisztelt szerkesztő úr szakavatottabb bírálót nem biz e munkával meg.*) Mindenesetre már itt is felhívom az iskolahatóságok figyelmét arra a jelentékeny haladásra, mit a Falusi Iskolások Könyvének egy tanitóval biró népiskolákban alkalmazása lassan fejlődő népoktatásunknál előidézne. Eötvös K. Lajos. BELFÖLD. Püspöki látogatás Alsó-Bácskában.**) A főt. Szász Károly püspök ur ünnepélyes fogadtatására- és tiszteletére rendeztetett ünnepélyességek szept. 8. 9. 10. n-én Alsó-Bácska mind azon községében, a melyeken keresztül vonult, nagy mérvben fényesek valának. Szeptember 8 án délután a főpap Feketehegytől búcsút vévén, számos feketehegyi s verbászi kocsi s egy fényes bandérium kísérete mellett vonult Ujverbászra, a hol a bevonulás alkalmával harangok zúgtak, a tarackok dörögtek, s a hatalmas zenekarnak rakócija mindenkit felvillanyozott. A ref. paplak előtt felállított gymnasiális és népiskolai tanuló sereg s a nagy sokaság s ennek éljenzése között robogott a főpap a református paplak udvarába, a hol őt a népes és tekintélyes közönség *) Nagyon kérjük. Szakavatottabb bírálót, — a mint az elmondottaknak minden sorából láthatja az olvasó közönség — aligha kapnánk. Szerk. **) Közelebbi számunkban röviden már tettünk említést az itt közölt látogatásról, de azért örömmel közöljük a részletes tudósítást, ha itt-ott talán az ismétlés bűnébe esünk is. Szerk.