Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-09-13 / 37. szám

pelődnek, de a vallásos és erkölcsös életre hatni nem csekély a gondjuk. Legalább is ezt bizonyítja az, hogy éppen a főtanácsi gyűlés előtti napon, az egyház első püspökéről elnevezve »Dávid Ferenc-Egyletet« alakítottak a valláserkölcsi életnek hiveik között leendő ápolására. A célt, mint az alapszabályok mutatjak, egy megfelelő irodalom és kivált közgyűlések alkalmával tartandó felolvasások, értekezések és tanácskozások segítségével akarják elérni. Hogy törekvésök célra vezet, az bizonyítja, hogy a mozgalmat éppen nem a kormányzó közegekből indították meg, hogy a közgyűlésen az ország minden részéből vettek részt, nemcsak egyházi emberek, hanem világiak is, a kiknek száma igen tekintélyes volt ez alkalommal. Már az alakulás napjáig több mint kétszázan sorakoztak, több mint 600 forint aláirassal, s mintegy 30—40 előljáró ember küldött be nyilatkozatot a közhangulat illusztrálására, a mi mindenütt biztató és reményre jogo sitó. Ez egyleti mozgalomban az a nevezetes is meg van, hogy a férfiakkal a nők is sorakoznak, a mi eléggé kitűnik abból, hogy a központi választmány tagjainak félerésze nőkből állíttatott össze Annyi mindezekből látszik, hogy az unitáriusok, nemcsak egyhazukért, hanem vallás-erkölcsi életükért s általában a közmorál emeléséért is igyekeznek tenni. Hogy a valóságban mit vihetnek ki, tudniok nem lehet, de hogy jó irányú törekvésük célravezessen, azt az emberi művelődés érdekében is kívánnunk kell, mert bizony az egyházak életében sem volna felesleges egy kissé több élénkség. Amicus. A gömöri ev. ref. egyházmegye egy határozata. A giimöri ev ref. egyházmegye folyó év szept. i-sején O.-Kisfaludon tartott közgyűlésében e következő, alább szórói-szóra közölt határozatot hozta : »A felolvasott esperesi hivatalos jelentés folytán Szentpétery Sámuel pelsőci lelkész, s egyházmegyei s kerületi tanácsbiró következő indítványt terjeszti elő : »Tekintettel arra, hogy a folyó évi junius 29 — 30 napjain Sárospatakon tartott egyházkerületi gyűlésen a ref. püspökök és főgondnokok főrendiházi tagsága és középiskoláink állami segélyezése tárgyában hozott határozatok ugy alaki mint érdemi tekintetben alapos aggodalmakra adnak okot, és pedig, »tekintettel arra, hogy azok egyetemes anyaszentegyházunkat oly mélyen érdeklő ügyekben, ezeknek napirendre lett előleges kitűiése nélkül s oly közgyűlésben hozattak, melyen főleg csak a főiskolai, különösen oda utasitott ügyek szoktak tárgyaltatni, s a hol ezen okból s a szorgos nyári munka idő miatt is az egyházmegyék a szokott számban képviselve nem voltak ; »tekintettel arra, hogy e határozatok az ev. ref. egyházunkban a zsinat által elérni kivánt rég óhajtott egység helyett kiszámithatlan káros következésű visszavonást, sőt szakadást is idézhetnének elő s hogy az egyházkerület az egyetemes convent illetékességi felsőbbsége iránt az elismerést megtagadván, ezen és hasonló esetek az egyházi hatóságok egymashozi törvényes viszonyának a zsinati törvényekkel egyenes ellentétben álló. a közrend és kormányzat nyilvánvaló hátrányára szolgáló megzavarásara vezethetnek, e mellett egyházi közügyeink körül megbecsiilhetlen érdemeket szerzett egyházkerületi elnökeink iránt bizalmatlanságot fejeznek ki s őket szemben a conventi hatarozattal s a szentesitett országos törvénynyel követendő magatartásukra nézve igen nehéz és ellentétes állásba terelik; »tekintettel arra, hogy bármely más szempontokból vizsgálva is, ezen határozatokban úgy a főrendiházi tagságra mint a középiskolai államsegélyre nézve az egész egyetemes ev. ref. egyháznak jelenére és jövőjére, kiválóan pedig ezek által legközelebbről is érdekelt egyházkerületünkre nézve nyilvánvalóan káros és ellenérvekkel nem igazolható joglemondások foglaltatnak, e mellett némely középiskoláink további fennállhatását kérdésessé, talán lehetetlenné is teszik ; »ezen és számos más bővebb kifejtést nem igénylő okokból mondja ki egyházmegyei közgyűlésünk, hogy a sárospataki egyházkerületi gyűlésen mindkét tárgyban hozott hotározatokat megnyugvással nem fogadhatván, egyházunkra nézve üdvöseknek nem tekinthetvén, sőt egyenesen károsoknak és válságos következésüeknek tartván, felkéri a főtiszt, egyházkerületet, miszerint ezen határozatokat, a közelebb Sajó-Szentpéteren tartandó őszi \ közgyűlésen ujabb beható tárgyalás alá vegye s azoktól j eltérőleg, az egyetemes convent határozatait alkalmazkodásul fogadja el; »egyszersmind tegyük indítványba azt is, hogy jövőre a Sárospatakon tartandó nyári egyházkerületi gyűléseken, ha azok végkép meg nem szüntethetnének, csupán a főiskolai és a tavaszi közgyűlésről oda áttett más ügyek tárgy altathassanak.« Egyházmegyénk ezen indítványt komoly tanácskozás után, annak lényegében egyhangúlag elfogadja és magáévá teszi s érdemleges tárgyalás végett a főt. egyházkerületre oly kérelemmel terjeszti fel, hogy az ebben érintett nagyfontosságú tárgyakat a most legközelebb Sajó-Szentpéteren tartandó őszi közgyűlésén ujabb tanácskozás alá venni s azok felett a sárospataki határozatoktól eltérőleg, jelen iditványunkban kifejezett irányban és értelemben határozni méltóztassék. Kovács László, egyházmegyei főjegyző. Adózási viszonyok a budapesti ref. egyházban. A ki az utolsó népszámlálás adataiból látja, hogy Budapesten ezelőtt 4—5 évvel huszonkétezer református vallású ember talaltatott és hiszi, hogy ezek között nagyszámmal vannak a jómódúak, a gazdagok és dúsgazdagok : az erősen meg van győződve, hogy a pesti ref. egyház pénztárába az évi adóból tetemes összeg foly be. Igy hittem én is, mielőtt pesti lelkésszé lettem s mielőtt az adószedők könyveit megvizsgáltam volna. De midőn itt a viszonyokat ismerni kezdettem, s az adószedők könyveit megvizsgáltam, megdöbbenve tapasztaltam, hogy ha a pesti egyház fennállásának főalapja — mint a protestáns egyházközségek nagy részében — a hívek által befizettetni szokott évi adó lenne: ez az egyház egy évig sem állhatna fenn. A pesti ref. egyházban ez ideig az önkénytes adózás divatozott. Adott kiki annyit, amenyit egyháza iránti szeretete és buzgósága javasolt. Egy-két kivalóan vagyonos egyháztagra nézve jelöltetett meg csak azon összeg, melyet az egyház tőlük megvárna, a többi fizetett, ha akart, és annyit, amennyit magára nézve terhesnek nem tartott. De mivel az embernek, még a buzgó kálvinista embernek is, ha fizetnie kell, szükszájú zsebje van, s ezerféle okokkal tudja maga előtt támogatni a nem fizetésnek, vagy a fizetendő összeg lejebbszállitásának kényszerűségét : az egyházi adóból befolyt összeg aránylag mindig csekély maradt. Az évi adó csekélységének oka keresendő a fővárosi viszonyokban is. Kis városban és falun igen csekely kivétellel, meg van mindenkinek a maga állandó lakhelye,