Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-09-13 / 37. szám

vasd; tartsd emlékezetedben mit megértettél; olvasd gyakran mi homályosnak látszik ; ha ismételt olvasgatás után sem érted, kérdezz meg egyet jobban megvilágosított testvéreid vagy a tanitók közül. Ne tanítson téged senki arra, a mit keressz, Isten egy vagy más módon majd megmagyarázza azt. Tekints az ethiopiai királynő eunuchjára. ő utazása alatt kocsiján olvasott, senki sem volt körülte, hogy az elolvastakat megmagyarázza. De Isten látta buzgalmát s küldött neki egy tanitót. Igaz, miszerint Filep nincs itt, de a szt. lélek, mely Fiiepet áthatá, itt van. Ez az utolsó hang. Uram ! engedd értenünk e beszédeket. XIX. Igy szóltak e kegyes emberek, kik hű szolgái voltak Istennek e földön s most együtt vannak a mennyekben Ábrahám, Izsák és Jákobbal. Ki merészkedik nekik ellentmondani ? Ki fog kárhoztatást dobni Krisztus hitvallói emlékére 1 Ki szentségteleníti meg vértanúinak hamvait ? Vitéz, ki fegyverben harcra készen állsz, hogy a nép munkája gyümölcsét békén élvezhesse; munkás, ki az éj közeledtével elhagyod a mezőt, hogy kunyhódhoz vissza térj; kézműves, ki otthon maradsz, midőn munkástársaid rossz barátoktól félrevezettetnek : mielőtt munkádhoz kezdenél; hivatalnok, mielőtt napi kötelességeid végeznéd ; anya, a te házi szentélyed csendjében ; ifju, ki az élet csalóka álmai utan futsz; uralkodó, l<i szé kelsz trónodon: figyeljetek mind Isten szentjeinek tanácsira ; az ő bölcs szavuk századok folyásán szállott ti reátok Oh népek! olvassátok Istennek igéitI XX. Uram ! ha én a te és szolgáid hangján kiviil mást is hallok ; ha — bár te földön létedkor megmondád: nyomozzátok az írásokat, — más hang azt mondaná : csukd be, dobd félre, égesd meg ez iratokat: óh Uram! mit tegyek én akkor ? Es nekem ugy tetszett, mintha az előttem fekvő szent könyv lapjairól hallottam volna egy hangot támadni, mely fokonként olyan lett mint az ocean morajja, e szavakat n ondván: *De ha szinte mi is, avagy a mennyei angyal hirdetne is néktek valamit azon kiviil, amelyet néktek hirdettünk, /egyen átkozott.* En pedig folytatám: »Mitszóllsz hát azoknak uram! kik nem engedik népednek olvasni az írást, kik eltiltják őket a vételtől, vagy ha van szén}: könyvük, elveszik, máskor tűzbe dobatják velők?* Es nékem ugy tetszett, mintha az előttem fekvő szent könyv lapjairól hallottam volna egy hangot támadni, mely fokonként olyan lett mint a tengernek zúgása, e szavakat mondván : »De jaj nektek Képmutatók, írástudók és Farizeusok : mert a mennyeknek országát bezárjátok az emberek előtt: mert ti nem mentek be és akik be akarnának menni, azokat nem bocsátjátok. XXI. Van egy hely, város-e, falu-e avagy tanya, nem mondom meg, egy országban, melynek nevét elhallgatom. Lakosai megvetették Istennek igéjét; nem olvasták, nem vették s minden birtokukban levő példányt elszedtek, eltépték vagy megégették. Es mi lett e hely sorsa? Lakói csalárdul szólottak, viszályt tamaszta köztük a gyűlölség; ették a gonoszság kenyerét, itták az erőszak italát; renyheség szegényekké tette s megérkezett a szükség, mint egy fegyveres férfiú. »Vedd el én tőlem a te sok éneklésidet« mondja az Ur >a te hegedűidnek dallamát is megnem hallgatom; hanem folylyon mint a viz az ítélet és az igazság mint a sebes patak.* E nép elpusztult tudomány híján és az ő utjok halálra vezet. Van egy másik hely, város-e, falu e avagy tanya — nem mondom meg, egy országban, melynek nevét elhallgatom. Ennek ifjúsága kereste Isten igéjét, férfiak és nők egyaránt olvasák, az öregek elmélkedtek felette. Volt itt egy feketébe öltözött férfi, kinek megjelenése tiszteletre méltó, tekintetéből szelídség sugárzott, papnak nevezték. O azt mondá : »Gyermekeim, vegyétek a könyvet, olvassátok azt, mert az Istennek beszéde.* és ők vevék és olvasák mindannyian. Az én szivem pedig örömtől dobogott ennek látására. Láttam e hely lakóit boldogulni, mert Isten megáldá házaikat. Kamaráik telve voltak, tömlőik soha ki nem fogytak, utjok a szelídség utja, ösvényük a béke ösvénye volt. Az isteni szóból ez életnek fája lett mindazokra, kik befogadák és akik megtarták boldogok lettek. Hogyan őrizheti meg ama lény, körülvéve a halál rettegésitől, a család gyász és fájdalomtelt zokogásától azon kifejezhetlen békét ? ugy tetszik mintha a győzelmet át vinné a sirontulra is? Igen, mert ő hitte az igét, mely azt mondja : »Jézus az Istennek ama báránya ki elvette e világnak bűnét.* Miért vitetik az ő lelke angyalok karjain csillagos mennyen át Istennek házába ? Miért látja meg Istent szemtől-szembe és lesz hozzá hasonlóvá? mert hitte Istennek igéjét, mely azt mondja : »Jézus az élet, ut és az igazság ; senki sem mehet az Atyához, hanem csak ő általa. »Igen«, mondja a Lélek »boldog a férfiú, aki féli az Urat és az ő parancsolataiban igen gyönyörködik és az ő törvényéről elmélkedik éjjel és nappal.* Es a szentek, az áldott lelkek mindnyájan felelik: »Mert olyan lesz ő, mint a folyóvizek mellett plántált termő fa, mely az ő gyümölcsét megadja ideje korán és amelynek levele meg nem hervad ; és minden cselekedete szerencsés lészen.* A mennynek szellemei együtt mondják reá: Úgy légyen ! Amen 1 És mindnyájan éneklik : Dicsőség az Atyának 1 Dicsőség a Fiúnak ! Dicsőség a Léleknek ! aki volt, aki van, aki lesz ; áldott az egy Isten mindörökre. Amen. BELFÖLD. Püspök-látogatás Szivacon. Szász Károly püspök úr a Bácskában folytatja látogatását, Zomborba érkezett szept. 3-án, hol a megyei és városi hatóságok, egyletek és testületek tüntető szívességgel fogadták, noha az ott lakó néhány, leginkább az uri osztályhoz tartozó egyéniségen kívül a városi összes lakosság más felekezetekhez tartozik. Nemzetiségi és valláskülömbség nélkül nagy tömeg várta díszes bandériummal a polgármester és városi kapitány vezetése alatt. Vagy negyven igen elegáns fogat kísérte bevonulását, szállásra Smausz Ferenc megyei alispán úr hívta meg. Este fényes bankét volt az Elefánt vendéglőben, hol lelkes pohárköszöntők mondattak. A zomboriak, kik büszkén nevezik magukat Bunyevác vagy Bunyónak, minden magyar ügynek lelkes barátai, sőt, valamint a szabadkaiak is, óhajtják, hogy városukban magyar reformált egyház alakuljon s népnevelésüket is egészen magyar irányban vezetik, lelkesebb magyarok a született magyaroknál is. Főpásztori beszédét püspök űr a megyeház nagy termében tartotta, igen nagy számú intelligens hallgatóság jelenlétében. Egyházunk híveit a gyülekezet megalapítására lelkesítette, s egy működő bizottság alakult is az ige megtestesitésére Zomborból mossárdörgés, harangzűgás és bandérium kíséret mellett távozott Bajnokra, hol a vasútnál magyar, bunyó és német bandérium várta és a pacséri elöljáróság ; a róm. kath. atyafiak is — ugy halljuk Hajnald érsek ur rendeletére — mindenütt meghúzatják harangjaikat. Pacséron dolgát végezvén, nagy számú kíséret mel-