Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-09-13 / 37. szám

hogy menynyire compromittálólag hat az összes ág. hitvallásuakra a felső vidélí liazafiatlan ág. ev. lelkészei- s más egyébb kufárjainak pánszlávoskodása a milyent más vallású testvéreinknél — s ez dicséretükre legyen mondva — hiába keresnénk ; mert ők az ilyetén mozgalmat ismert hazafiságuks erélyüknél fogva mint „a rákfenétu

tűzzel-vassal pusztítanák el.*) Nekünk sem szabad egy mákszemnyivel sem engedékenyebbeknek lennünk ő náluk, s azért a reánk ágostaiakra tapasztott eme szégyenfoltot tűzzel-vassal kell kiégetnünk, hogy még hírmondója se maradjon azoknak, kik a magyar közszellem terjedésének még a hazaárulás vádjának magukra vétele mellett sem átallnak gátokat emelni akarni. Mutassuk meg hazafiatlan pánszláv papjaink-és egyébb hitsorsosainknak, hogy Magyarországban csak a magyar szellem terjeszthető büntetlenül, minden egyébb ellenkező irányú törekvés teljesen kárhozatos és feltétlenül elitélendő. Egy ilyen irányú mozgalom a sajtóban s az egyházi téren nem maradna hatástalanul, azért bátor vagyok nagyméltóságodat alázattal felkérni, hogy az illető superintendens urakat s ezek útján az esperességeket a felügyeletükre bízott lelkészek és tanítók szigorú ellenőrzésére s a haza iránti kötelességeik pontos teljesítésére utasítani, e végből körlevelet vagy manifestumot kibocsátani s amennyiben lehetséges lenne és annak szüksége merülne fel, ez ügyet annak idején az egyetemes gyűlés elé vinni s ott beható tárgyalás alá vétetni méltóztassék. Részemről ezen nagyfontosságú ügyet továbbra is figyelemmel fogom kisérni, s minden legkisebb hazafiatlanság ellen mindanynyiszor a legerélyesebben tiltakozni, felkérem egyúttal mindazon honfi társaimat, kik velem e tekintetben egyet értenek, hogy ezen fontos kérdéshez hozzá szólni s engemet törekvéseimben támogatni kegyeskedjenek. Ki is egyébbiránt mély tiszteletem kijelentése mellett maradtam Nagyméltóságodnak Esztergomban, 1885. szeptember i-én alázatos szolgája Beliczay Gyula, köz- és váltó-ügyvéd a fehér-komáromi ág. ev. egyházmegye ügyésze. *) Fájdalom a más vallásúak vagy is a katholikusok között is vannak bizony nagy számmal ily hazafiatlan elemek, hanem annyi igaz, hogy a kiket a magyar kormány az ujabb időkben a kathol. püspöki székekbe ültetett, azok erélylyel lépnek fel ezen veszélyes irány ellen. De erélylyel küzd évek óta az ev. egyház egyetemes gyűlése is, a mint ezt jegyzőkönyvei mutatják s küzd annak szeplőtlen, hazafias jellemű főfelügyelője. Szerte. ISKOLAÜGY. Iskolai év megnyitása Pápán szeptember 7-kén. Főiskolai szervezetünk értelmében, az iskolai év, az igazgató-tanács h. elnökének, pár tagjának és a teljes tanári karnak jelenlétében, az Isten szent nevének segélyül hívása után, a főiskolai nagy teremben szept. 7-én d. e. 9 órakor közel 300 növendék jelenlétében megnyittatott. Ez alkalommal a főiskolai rendszabályok 7. § b) p. értelmében mindenek előtt Német István theol. akad. és közigazgató, Szilágyi József gymn. igazgató, Jádi József tanitó-képző intézeti igazgató iktattattak be az ifjúság jelenlétében hivatalaikba. Szekeres Mihály pápai esperes és ez alkalomra felkért e. főgondnoki helyettes által elmondott következő beszéddel: Mélyen tisztelt tanári kar ! nemes ifjúság ! Főiskolai rendszabályunk 7. § b) p. értelmében az igazgató-tanács tiszte az újonnan választott tanárokat, úgyszintén az újonnan választott igazgatókat hivatalukba beiktatni. A teljes igazgató-tanács és ennek ideiglenes elnöke — körülményei folytán — ugyan nincs jelen, de képviseletében, — felkérése folytán — nekem jutott a megtisztelő, kiváló szerencse, hogy az újonnan választott igazgató urakat és az ideiglenesen egy évre alkalmazott új tanár urat, hivatalaikba beiktassam. Mi protestánsok, a nemes egyszerűség emberei vagyunk, ennélfogva a beiktatás is nélkülöz minden külfényt s egyedül néhány szivből jövő szó és üdvözlet elmondásában határozódik. Mélyen tisztelt közönség ! A főtiszteletü dunántuli ref. egyházkerület, mint e főiskola tulajdonosa, legközelebb lefolyt közgyűlésében, a rendszabály értelmében, theol. akad. és közigazgatóul választotta egy évre Német István tanár urat, gymnas. igazgatóul 3 évre Szilágyi József tanár urat, ugyancsak 3 évre képezdei igazgatónak Jádi József tanár urat. Mélyen tisztelt igazgató tanár urak ! A főtiszteletü egyházkerület nevében üdvözlöm önöket, mint a főt. egyházkerület egyhangúlag választottait, üdvözlöm önöket mint e főiskola szellemi ügyeinek letéteményeseit, üdvözlöm önöket mint gyermekeinknek, az ifjúságnak vezetőit, hogy ugy mondjam szerető atyjait. Midőn én önöket legféltettebb kincsünk, főiskolánk kormányán szivem mélyéből üdvözlöm, erős bennem a remény, hogy igazgatásuk alatt az iskola sokak által és pedig most már célzatosan megtámadott jó hirneve, tekintélye oly fényes arcot ölt, mely előtt a támadók, mint Saulus Damaskus előtt leveretnek, él bennem a remény, hogy ifjuságunk önökben, ha kell dorgáló, fenyitő, ha kell szerető szivű, s oly atyát találnak, kihez bizalommal, szeretettel fordulhatnak, él bennem a remény, hogy a theologiai, képezdei, gymnásiumi szakokban a felügyelet oly üdvös hatású lesz, hogy hozzánk, ide, özönleni fog az ifjúság, mi tekintve az erők derékségét, alkalmazhatóságát, tekintve tanáraink benső hivatottságát, csak is idő kérdése. A tulajdonos főt. egyházkerület tudja, hogy önök erős férfiak, a haladás emberei, ez iskolának neveltjei, véréből való vérek, csontjából való csontok, azért bátran adja önök kezébe a kormányt, ezt mondván : *légy hív mind halálig.« Ezen kézszorítással midőn megerősítem s beiktatom önöket, Isten szent áldását kívánom és kérem igazgatói működésökre. Ezatán a közigazgató tartott, valóban szivből jött,