Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-09-06 / 36. szám

képviselői azon inditványnyal állanak elő, hogy határozatilag mondja ki az egyházkerület egy tót nyelvű gymnásiumnak felállítását s a részletek kidolgozásával 5 tagu bizottságot bízzon meg. Erre a jegyző megkezdi az indokolás felolvasását, melyet azonban az elnök csakhamar kénytelen volt félbeszakitani, meit az indítványozók a kérdés historicumának fejtegetése közben azon kifejezést használták, hogy az egyetemes convent, a hol ezen ügy már tárgyalva volt, »ürügyet keresett annak elutasítására.« Geduly püspök hivatkozva arra hogy az indokolás fogalmazója a magyar nyelvben teljesen jártas és hogy kifejezésének sértő voltáról tisztában kell lennie, annál szorosabb kötelességének tartja azt megróvni, mennél fontosabb nak tartja maga is a kérdés tárgyát. Dula szívesen elismeri tévedését s a rosszalt kifejezés helyett »indokolás® szót kér alkalmazni, Az indokok fölolvasása után Geduly elnök szenvedélytelen higgadtságra kéri a gyűlés tagjait s megkezdődik a vita. Dula, turóci képviselő, noha egészen hibátlanul beszél magyarul, még is tótul beszél s nagy hévvel iparkodik a gyűlést a tót gymnásium ügyének megnyerni. Dolindnyi nem pártolja az indítványt, noha az anyanyelv művelésére ő is súlyt fektet; de minthogy még 1875-ben küldött ki az egyetemes gyűlés egy bizottságot, mely ezzel a kérdéssel foglalkozik, ezen bizottságot kell felszólítani a jelentéstételre. Geduly püspök jelzi azon korlátokat, melyek között ezen kérdés tárgyalásánál a gyűlés mozoghat. Neki ugy látszik, hogy az indítványozók az eszme fontossága által elkapatva, nem gondolták meg az akadályokat, melyek megvalósításának útját állják. Az egyházkerületi gyűlésen megjelenő képviselők csak kötelező utasítások alapján adhatják minden kérdésben szavazataikat. Kérdi tehát, hogy van-e az indítványozóknak utasításuk? Volt-e ez a kérdés az esperességi gyűlésben tárgyalva? Tanácskozott-e fölötte az egyházkerület mind a nyolc esperessége ? S minthogy mind erre tagadólag kell felelni, véleménye szerint itt másról szó sem lehet, mint elküldeni az indítványát megvitatás végett az esperességekhez. Hodzsa turóci esperes, tótul beszélve, visszavonja az indítványt s Dohnányi véleményéhez járul. Geduly püspök hangsúlyozza, hogy az 1875-iki bizottság tüzetesen egy Turócz-Szent-Mártonban nyitandó tót főgymnásium tervének részletes kidolgozására kapott megbízást, a mostani turóczi indítvány pedig, melyet az egyik indítványozó már visszavont, csak az egyházkerület valamely tót nyelvű községében felállítandó gymnasiumról szól, kérdés tehát, hogy átteendő-e most már az ügy az 1875-iki bizottsághoz? Baltik (Liptó) rosszalná, ha T.-Sz.-Márton lenne a gymnásium helyéül kitűzve, hanem átalában a tót gymnásiumot ő is óhajtja. Tomka Kálmán ugy látja, hogy a kérdés az indítvány visszavétele következtében tárgytalanná vált. Ő tót gymnásiumot nem óhajt, meg lehet tanulni a tót nyelvet tót gymnásium nélkül is ; ő is megtanulta s megtanultak vele mások is Plathy nem tartja a kérdést tárgyaihatónak; a tót gymnásium sürgetését sem célszerűnek, sem okszerűnek, sem hazafiasnak nem tartja. Geduly püspök szerint az 1875-iki bizottságnak szabadságában áll az iigy állásáról jelentést adni be, de az egyházkerület az indítvány visszavétele után nem is tanácskozhatik többé róla. Stefanilc kosadi lelkész, erő-S7akolni akarja a tárgyalást. Bittér is tárgytalannak mondja a vitát. Mossóczy hasonlóan nyilatkozván, az elnök a vitát befejezettnek nyilvánítja. Dula zárszói jogára hivatkozván, Geduly püspök a béke kedvéért megengedi neki a szólást, mire Dula heves beszédben igyekszik bizonyítgatni, hogy a gyűlésnek a kérdés érdemébe bocsátkozni nemcsak szabad, hanem kötelessége is. Beszéde további fo'yamán annyira kifakadt az 1875-iki bizottság ellen, hogy annak elnöke Leskó nyitrai esperes sértve érezte magát s azzal védekezett Dula támadása ellen, hogy a bizottság dolgozott s dolgozik is, de nem tartja az ügy sürgetését időszerűnek. Ezután a gyűlés csekélyebb érdekű ügyek elintézésével foglalkozott. S. A csorvási nyelvkérdés a békési ev. esperesséy fóruma előtt. A csorvási nyelvkérdés, mely a mult évben oly nagy zajt keltett szélesebb körökben is, a f. hó 26-ik és 27-ik napjain Szarvason tartott esperességi gyűlés egyik legérdekesebb tárgyát képezi. Ugyanis a nevezett esperesség a közigazgatási bizottság előtt az alispán által azzal vádoltatott, hogy Csorváson az esperesség intézkedése folytán a magyarnyelvű isteni tiszteletek tótnyelvüekké változtattak át. Ennek alapján a közigazgatási bizottság ezen esperességi intézkedés »indokai tárgyában« a püspöki hivatalhoz kérdést intézett. A megkeresés a békési ev. esperesi hivatalhoz tétetvén át, az esperes az alispánhoz intézett hivatalos válaszában visszautasitá a vádat azon kijelentéssel, hogy »az esperesség a csorvásiak istenitiszteleti nyelvére nézve semmiféle intézkedést nem tett, de nem is tehetett, mert a gyülekezetek istenitiszteleti nyelvén változtatni nincs joga sem az esperességnek, sem a superintendentiának, annál kevésbbé a vármegyének.« Az alispán ezen esperesi jelentés alapján vádját visszavonta s a közigazgatási bizottság a nyert felvilágosításban megnyugodott. Miután azonban az első alispáni jelentésben fog lalt vád hírlapok utján a közönségnek ís tudomására jutott, Zsilinszky Mihály esperesi felügyelő a közvélemény megnyugtatása végett az esperesi jelentéshez hasonló értelmű nyilatkozatot tett közzé. Ezzel szemben már most Horváth János csabai algymnasiumi igazgató egy hírlapi cikkében keményen neki menvén a vármegyének illetektelen intézkedéséért és jogtalan beavatkozásáért, kijelenté, hogy az esperesség által 1882-ben tett azon intézkedés, mely szerint Csorváson a sátoros ünnepek második napján magyarnyelvű istenitiszteletek ne tartassanak, hanem sztávnyelvüek s a keresztel és i, avatási, urvacsorai actusok oly nyelven végeztessenek, melyen az illetők kívánják, semmikép sem tartozhatik a vármegyei hatóságok elbírálása alá, mivel az esperesség a vármegyének nincs alárendelve. Mindezek után a »Pesti hirlap« mult évi november 19-iki számában egy rövid közlemény jelent meg, melynek névtelen irója a fenntebb egymásnak ellent mondó hírlapi kijelentések összevetése után azon nézetének adott kifejezést, miszerint a közigazgatási bizottság sem illetéktelenül nem intézkedett, sem jogtalanul nem avatkozott be az esperesség ügyébe, midőn a kérdés tisztázása végett a püspöki hivatalhoz fordult. Sisakjának levetésére szólittatván fel, meg is nevezte magát az illető cikkíró, ifj. Jeszenszky Károly megyebizottsági tag személyében. Miután — azonban ez utóbbi egyszersmind lelkész is, a nevezett esperességben ellene azon vád emeltetett, miszerint a protestáns autonomiát