Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1885-08-23 / 34. szám
egy ugyanazon időben hagyhassa ott, habár rövid időre is, hivatalát, ez képtelenség. Tehetik ezt nagyobb egyházak lelkészei, kik segéd vagy lelkészi szolgálatra jogosított tanítókkal rendelkeznek, de a közép népességű egyházak lelkészei távozásuk esetén rendesen a szomszéd lelkésztárs kisegítő helyettesítésére vannak utalva. De ha ez a szem elől nem téveszthető nagy akadály nem volna is : én ugy látom, hogy a lelkészek és segédlelkészek anyagi viszonyai által indokolt utazási kedvezmények kinyerésére, még eddig lépés senki által nem tétetett. A lelkészek, — egy ugyanazon időben — állomásaikat el nem hagyhatván: a részükre, az államtól kieszközlendő utazási kedvezménynek, véleményem szerint, egész szeptember hónapra ki kellene terjednie ; továbbá az egyházkerületeknek vagy elnökeinek egyetértó'leg intézkedniök kellene az iránt, hogy bár szórványosan, de még is előre jelentkező lelkészek, és azoknak családtagjai számára, mérsékelt dij mellett szállások vétessenek fel. Talán azt fogják mondani felszóllalásomra, hogy az állam megadta már 50 százalék leengedésével a kedvezményt minden vonalán a hétnek 2 napján, s ennél többet kívánni, vagy reményleni nem lehet. Ilyen megszorítás szerintem, a lelkészi szolgálat természetével nem hozható összhangba, s a fősuly épen azon van, hogy minden lelkész körülményei szerint maga választhassa meg az időt és napot az utazásra. Ugy tudom, hogy a biharmegyei tanítók érdekében benyújtott folyamodványra is hasonló engedményt: 50°/0 adott az igazgatóság, de azt a tanitó-testiilet visszautasította, s Biharmegye kir. tan-felügyelője közbenjárására a tanítók fél III. oszt. jegygyei II-dik osztályon utazhatnak Budapestre és vissza, a lakás egy napra szolgálattal 40 krba kerülvén. Azt hiszem, hasonló kedvezmény, a hazai reform, lelkész és segédlelkészek részére is kieszközölhető lenne, s a kiállításra jelentkezőket, a ft. püspöki hivatal látná el a kedvezményes utazási jegyek nyerésére jogositó igazolványnyal. Ekként s ha még olcsó szállás nyerhetése iránt is biztos tudomás terjedne szét az országban : aligha maradna el sok lelkész a kiállításról. Azt egy pillanatig sem hiszem hogy az a magyar állam, mely ujabb időben lelkészi karunkra, annyi díjtalan munka végzését szabta ki, állami érdekek szempontjából: kárpótlásul meg ne adná az általam kifejezett módon a lelkészí kar részére a kedvezményt. Szabad legyen azért bizodalmas tisztelettel felhívni ezen ügyre főpásztorunk atyai figyelmét, s reményleni, hogy a mennyiben ideje engedi, s közbenjárását eredményre vezetőnek tudja: ezen, ugy a magyar haza, mint annak ref. lelkészi testületére nagy horderejű ügyben, a további lépéseket megtenni, vagy megtétetni szives leend. Zsákán, 1885. augusztus 15-én. Szigeti Elek, ref. lelkész. A hitetlenség propagandája ellen. Németország szabadelvű protestáns lapjainak egyikében »Zur Abwehr gegen die Propaganda des Unglaubens« címmel egy nagyérdekű cikk jelent meg, melyet általában is, de különösen Magyarországra nézve igazán a kor intő szavának lehet nevezni, és a melyet éppen azért e lapok t. olvasóinak részben bemutatni kötelességemnek tartom. Az iró, ki egészen modern állásponton áll és így jól ismeri azokat a veszélyeket, melyek a türelmetlenségig túlhajtott orthodoxia részéről fenyegetik, miután ezekre rámutatott volna, igy folytatja: »az ellenkező oldalról nagyobb veszély fenyeget bennünket.* Azok részéről t. i. a kikről Jézusra vonatkozólag el lehet mondani, a mit egykor Lessing mondott: »sokkal inkább csodálnak engem, mint a mennyire olvasnak.« Hiszen nem ritkaság társadalmunkban az a jelenség, hogy ugy egyesek, mint a tömeg, — jóllehet a keresztyén műveltség közepette élnek ; gondolkodásmódban, erkölcsökben, művészetben és tudományban a keresztyénségnek gyümölcseit élvezik : — mégis a keresztyénség ke~ letkezésének, működésének, hatásának történetét félreismerik, éltető erejének úgy föltételeit, mint lényegét megtagadják vagy kigúnyolják. Ha csupán fogalmak vagy szavak forognának szóban, akkor még hagyján volna, akkor engedhetnők a paraziták e hálátlan faját saját utjokon haladni, de itt egy oly nemes és gyöngéd természetű jelenséggel van dolgunk, a melynél a félreismerés már támadás, a tagadás ellenségeskedés. Mert a keresztyénség fenntartó ereje nem az önmagát folyton kijavító értelem, nem is csupán egyvagy más cselekvési szokás, hanem a hit, még pedig a hit nem valamely véleményről alkotott fölfogás értelmében, hanem mint a vallásos élet forrása és productuma. A mit mi parazitaságnak nevezünk, az a keresztyénségnek olyatén tárgyalása, a mely bizonyos védelmező magatartással néhány erkölcsi tanitást elfogad, sőt bizonyos fokig magának Jézus személyének hatását is elismeri, de a mely az ember és Krisztus közötti vallásos viszonyt elavult s művelt emberhez méltatlan álláspontnak tartja, mivel — szerinte — a vallás, habár mint erkölcsi factor a nép számára még mindig szükséges és nem nélkülözhető, valójában nem egyébb, mint egy értelmes és tartható világnézlet surrogatuma. A legellenségesebb alakok egyike, a melyben e parasitaság a vallásos érzést elnyomni s a keresztyénség becsületét csökkenteni akarja, a nyilvános lapok ünnepi cikkei. Karácson, Húsvét, Pünköst annyit jelent, hogy az emberek egymásnak ajándékokat adnak; valamint inkább látogatják a templomokat, mint egyébkor, házaikat különösen kicsinosítják, ünnepet ülnek. Ha egy népnek ünnepeit akarnák elvenni, az a törekvés, nem könnyen sikerülne, mert az ünnepek a felbuzdult érzület titokzatos befolyása alatt állanak. De meg azért is ragaszkodik a tömeg ünnepeihez, mert azok a pihenés, nyugodalom és üdülés napjai. Nem is akarják hát ezeket az ünnepnapokat megszüntetni, eltörölni, szívesen megengedik a népnek ez ártatlan örömet, de azt akarják, hogy abból tűnjék el minden specificus történeti vonatkozás, s a mi az egyház szellemétől nagyon át van hatva, az lépjen háttérbe s adjon helyet más korszerűbb jelentésnek. És a nép könnyen belenyugszik abba, ha a vig ünnepélyességek komoly jelentőségét védelmezik, ha a vallásos indító okok helyébe mások lépnek, ha a specificus keresztyéni helyébe oly felfogást tárnak az olvasók szemei elé, a mely a kevésbbé mélyen gondolkozóknak szemeit elvakítja. Igy Karácsonyt kapcsolatba hozzák némely curíosus, régiségüknél fogva tiszteletreméltó, de a jelenkor vallásos szükségeit kevéssé kielégítő szokásaival a pogányságnak; gyermekünneppé lesz még a felnőtt gyermekekre nézve is, a kik az ajándékok, mint a szeretet látható jelei iránt, felette érzékenyek ; s végül a családi élet magasztalása, s a jótékonyság megszenteltetésének ünnepévé lészen.