Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-08-16 / 33. szám

melyeknek ignorálásában, a protestantismus veszedelmének magvai rejlenek; pedig csak az a hiba, hogy a közalapra keveset szántak, s a helyesbítő bizottság — igen helyesen — felemelte; s erről esperes ur nem értesítette. Minket sem értesített, de nem is kellett, mert mi igazán, és méltányosan vetettük ki a közalaprai adót. Ha önök is 559 lelket számláló s több ezer forint készpénzzel rendelkező egyházukba, az egyházmegye által elfogadott kulcs szerint vetik ki, bizonyosan a helyesbítő bizottság nem lett volna kénytelen feljebb emelni; 11 frtot fizet a 260 lelket számláló Ronádfa is; a 400 lelket számláló Magyar-Mecske pedig 17 frt 90 krt fizet. Lelkiismereti dologban, lelkiismeretesen kell eljárni. Mivel pedig a többiek, Sz. I. ur szerént is tévedesek lehetnek — ő még is felhozza — én azokról nem szólok, >azt mondjákra« semmit nem adok, mert tudom mit Sz. Pál mondott Timotheusnak (1. Jun. V. 19.) A vén (egyházi szolga) ellen vádolást be ne végy, hanem két, három tanú bizonyságára. Az a nt. esperes ur pedig — bár olyan egyházmegyének az esperese, melynek majd mindenik papja szeretne esperes lenni — mint mindenkor, ugy most sem fog adós maradni, s igazságos eljárása felőli meggyőződését, senki gyarlóságávali cognessirozásnak nem fogja feláldozni; s egyházmegyénknek harmadízben is kezébe hagyott zászlóját, annál buzgóbban fogja lobogtatni; annál jobban fogja szeretni, minél jobban ostromolják; s kitartó hűségben és munkásságban edzett szivét, nem fogja megrenditeni egy egy ilyen szélnek eresztett, de utat tévesztett, szellemi rakéta pufiogása. Az aranyat, nem fogja a rozsda. Nem kivánom én azt, hogy valakinek — legyen az bár esperes is — hibái, visszaélései, a túlzott felebaráti szeretet palástjával takartassanak ; de hogy azoknak minden kicsinyes hibáik, vagy tévedéseik, ily epefutottan szemökre hányassanak, csak azért is, hogy buzgósággal forró szájok elnémittassék, közjóra törekvő utjokba, minél több akadály gördittessék, szintén nem kivánom; (hát a Curiánál a köteles ügybeni tévedés ? Mi ?) Csak azt mondom, hogy : mivel az ilyen Himenéus, és Fiiétusi beszéd, mint a fene terjed, (2. Jim : 2. 17.) a Hitteus, Emoreus, Kananeus, Perizeus, Jebuseus pedig sok, azért egymást ne marjuk, és ne együk, hogy egymástól mi is meg ne emésztessünk. Nagy Imre, ref. lelkész. Válasz „Demoralizatio az egyházban" című cikkre. Említett cím alatt elsőben a »Budapesti hirlap «-ban majd abból átvéve a »Prot. egyh. s isk. lap« 31. számában egy levél jelent meg. E levélre röviden is csak azért felelek: mert — gondolom a szerkesztőség — ez észrevétellel közié: »Hogy az egyházi hatóság figyelmét az ügy tisztázására felhívjuk.* Mai nap nem történhetik választás, Kárpátoktól Adriáig, a képviselő választástól a bakter választásig: hogy a bukott fél a győztest, a korteskedés, még pedig bűnös korteskedés vádjával nem illetné. Az említett lelkész választásnál — minthogy 5 egyén volt kijelölve — négy jelölt megbukott. Lehet e már csak gondolni is: hogy a korteskedés vádja elmaradhatott volna ; s csudálkozni azon, ha e vád lapok utján is hirdettetett. Erre tehát nem is felelek, szorítkozom csak arra, miként kimutattam, hogy az egyházi hatóság figyelmét felesleges volt felhívni : mert a felhívás nélkül is éber volt s kötelességét teljesítette. A választás előtt már felmerült a korteskedés vádja. S alólirott a legelső hír hallására megjelent Juthon, s az egyházi elöljáróságot meghívatva, kikérdezé a hallott dolgok felől Kijelentve, ha egyetlen betű a vádból beigazoltatik : a választást elnapolja s vizsgáló bizottságot küld ki. Elöljáróság — bár legnagyobb részben más párthoz tartozott — korteskedés vádját magáévá nem tette, érette a felelősséget s bizonyitási kötelezettséget el nem vállalta, s az »ugy hallottam« érvnél egyébbel elő nem állót. Erre alólirott a Zsinati törvények 212—215. §-ait az elöljáróság előtt felolvasá s megmagyarázá, azután pedig a választásnak szabad utat engedett. Megtörtént a választás. Még pedig — mint a választásról vezetett jegyzőkönyv, s a bizottság jelentése tanúsítja a legpéldá'abb rendben. Választás után a választó gyülekezet küldöttei, az esperesi megerősítés végett megjelentek alólirottnál, de azon válaszszal bocsáttattak el; »mig a korteskedési vád, beadhatására kitűzött idő el nem múlik, a választás nem fog megerősíttetni.« Ez idő letelt, és senki sem szóval, sem írásban vádjelentést nem tett. Igy a korteskedési vád, egyszerű mende monda és pletyka beszéd maradt. X—y ur helyesebben tette volna, ha fennen hirdetett vádját, az illetékes egyházi hatósághoz nyújtotta volna be: minthogy a lapok utján kürtölte ki. De hát igy könnyű pletykázni, amott bizonyítani kell, még pedig a rágalmazás bűnének s büntetésének terhe alatt kell bizonyítani, a mire cikk író ur válaszolni nem merészelt. Bezárnám válaszomat, de fájdalom — ennek az ügynek nagyon szomorú és megrendítő folytatása is van. E folytatást is elő adom röviden, nehogy ismét ujabban valami nagy hangú cikk erre is felhívja az egyházi hatóság figyelmét, mintha az aludnék ! vagy kötelességét nem ismerné I A szomorú folytatás ez : A megválasztott lelkész augusztus 2-án hivatalosan beigtattatott hivatalába; 5-én estve fél kilenc órakor ugyanaz a lelkészlak kertjén kivül, gyümölcslopás gyanúja miatt egy fiatal embert agyonlőtt; 7-én alólirott által a lelkészi hivataltól felfüggesztetett. Szokoly, 1885. augusztus 8-án. Szalai Ferenc, esperes. IRODALOM. A tiszántúli ev. ref. egyházkerület népiskolai könyvkiadványaiból Debrecenben ífj. Csáthy Károly bizományában megjelentek : Vezérlcönyv a természetrajz tanításában népiskolai tanitók számára. Pályadijat nyert mű. Irta Szente József, nyilv. r. tanár a budapesti II. ker. állami tanitóképezdében. 8-rét, IV-j-352 lap. Ára I frt 20 kr. Vezérlcönyv a női kézimunka osztályonként tanitásához leányiskolában s magánhasználatra. 128 ábrával. Szerkesztette Dóczy Gedeon tanár, a debreceni ev. ref. egyház leánynevelő-intézetében igazgató. 8-rét, X. -j- 133 1. Ára 1 frt 50 kr. — Szente vezérkönyve négy részből áll. Az első részben a természetrajz tanításának módszerével ismerkedünk meg, a 2-ik szól az állatokról, a 3-ik a növényekről s a 4-ik az ásványokról. A szerző maga is kitűnő tanférfiú s igy minden tekintetben kompetens oktatást adni a tanítóknak arra nézve, hogy miképen vezessék be növendékeiket a természetrajz elemeibe. Didaktikai elvei nem ujak ugyan, de talpraesettek s ha helyesen alkalmaztatnak, a tanítást biztosan siker fogja