Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-08-09 / 32. szám

kendtekét,« a miért aztán nagyot is nézett; a második unitárius ismerőm, midőn bebizonyitám, hogy a II. János király éneke tulajdonkép nem egyébb, mint Luther XII. Psalmusa Skorniza Máthé általi fordításának az unitárius dogmák szerénti elcsavarása! s hogy János Zsigmond már meghalt akkor, midőn Luther XII. Psalmusa ma­gyarul megjelent: szintén nem testvéri érzelmekkel legel­teté rajtam szemeit, tapasztalásom tehát az, hogy ő nála se lehetek valami nagyon szeretett atyafi; a harmadik, az ujabb Alvinczi se vehette valami nagyon szívesen tőlem, midőn tudomására juttatám, hogy Harsanyban már egy hitküldöttet felakasztatták ám, még pedig saját — előre kimondott — Ítelete alapjan. Vásárhelyi János ur ezt mondja: -»Eljő az idő\ mi­kor nevekkel és konkrét példákkal fogjuk állításaink igaz voltát bebizonyítani,€ én pedig ezt mondom : ime én kon­krét példát mondtam, s ha tetszik, nevekkel is rögtön szolgálhatok. Vigil. -KÜLFÖLD. „Döllinger apát s az ó-katholikus egyház keletkezései' E cím alatt jelent meg legközelebb Barmenben egy röpirat, mely a külföldi protestáns s részben a katholikus sajtót igen élénken foglalkoztatja. »A csalhatatlanság«-ról szóló első fejezetében az ó-kath. egyház keletkezésének föltüntetése céljából ismerteti és jellemzi a katholicismus történetét a pápaság restauratiója, 1814 óta, mely lénye­gében véve nem egyébb, mint a jesuitisinusnak folytonos növekedése s annak a kath. egyházzal való fokozatos azo­nosítása, másrészről a világuralomra törekvő pápaság ha­talmának megerősítése, és kiterjesztése, szemben oly kor­mányformákkal, melyeknek céljai és eszközei tévesek. A jezsuiták befolyása alatt hirdette ki IX. Pius 1854 december 8-ikán ama dogmát, mely Krisztus megváltási művének s bűntelen személyének egyetlenségét tagadja, a midőn Máriát bűn nélkül fogantatottnak proklamálja, s tiz évvel később bocsátá ki azon aktákat, melyek nyilt há­borút üzennek a modern eszmevilágnak. Igy p. o. a »Syl­labus<t 80 tételei között azt is találjuk kifejezve : »Kár­hozatos votum annak állítása, hogy a római egyház nem élhet kényszereszközökkel az engedelmesség kierőszako­lása végett s kárhozatos tévedés annak hite, mintha a római egyházon kivül is lehetne idvezíilní, vagy hogy a római pápa a modern civilisatióval kibékülhetne . . . semmiféle a római egyházzal ellenkező tan vagy tudo­mány nem tűrendő. A pápaság minden világi ügyet ítélőszéke elé vonhat, de soha a világi hatalom a római egyház dolgaiba nem avatkozhat.® Csak egyetemes zsinatra volt még szükség, mely Piusnak ezen merész tételeit szentesítse és »urbi et orbi« csalhatlan dogmáknak deklarálja. S íme 1870 julius 18-án csakugyan az egyház tantételéül lőn elfogadva a pápai csalhatatlanságban való hit 543 szavazattal 2 elle­nében, mely lényegében véve nem jelent egyebet, mint az ultramontán jezsuitismusnak kiterjesztését az egész római keresztyénségre. >A püspökök« fejezetében szól a röpirat azon fő­papokról, kik lelkiismeretüket és jobb meggyőződésüket a vatikáni dogmáknak áldozták föl. Csak egy kis töre­déke a papoknak és tudósoknak, élükön a római egyház egykori oszlopa Döllinger, maradt törhetlen az írás- és értelemellenes határozatoknak elvetésében. Itt kiemeli különösen a müncheni theol. fakultás derék tanárait, kik Döllinger és Friedrich vezetése mellett Scherr müncheni érsek elé idéztettek, hogy szabad meggyőződésüket nyíl­tan vallották. E tudósoknak a vatikáni tévtanok ellen köz­vetlenül a zsinat után kiadott nyilt protestatiójában kere­sendő az ó-kath. egyház eredete. »Döllinger magyarázatai című fejezetben találjuk a tudós apátnak azon történelmileg nevezetes levelét, mely méltó az ő nagy nevéhez. Scherr érsek t. i, 1870 október 20-án a pápa s több püspök példája nyomán felszólította a müncheni kath. theol. fakultás tanárait, hogy magukat a vatikáni tanoknak alávetni tartoznak, mire Döllinger 1871 március 28-án ama híres levelében kije­lentette, hogy a vatikáni dogmák irásellenesek, mert Máthé 16. 18; János 21. 17; és Lukács 22. 32-ben egy szó sem áll a csalhatatlanságról, már pedig mint a theologia doktora esküvel kötelezte magát, hogy az írást az egy­házi atyák egyértelmű consensusa szerint fogja magya­rázni, kik e helyeken a csalhatatlanságról mit sem tud^ nak. Többi között állítja, hogy az uj dogma az egyház első századai hagyományának teljes félreismerésén s igaz története meghamisításán alapszik, mert ellenmondásban áll a legvilágosabb adatokkal és bizonyságokkal. Kimu­tatja, hogy Liquori »a pápa tractatusa« c. fejezetében, továbbá Peronne, Cardoni, Schivetz s más jezsuiták telje­sen elferdítették az irás bizonyító helyeinek valódi értel­mét. Kiemeli, hogy a XV. században tartott két egye­temes zsinatnak dekrétumai a pápa hatalmára vonatko­zólag határozottan ellenmondanak az 1870. julius 18-án urbí et orbi proklamált dogmáknak. Bizonyítja, hogy az uj dekrétumok össze nem egyeztethetők az európai álla­mok szervezetével, mert az »l'nam sanctani«, »Cum ex aposfolatus off'icio« és IX. Pius Syllabusa irtó háborút üzen a modern állam eszméjének, a miből állam és egy­ház között örökös küzdelem s kimondhatatlan baj kelet­keznék. Mindezen tételekre nézve kijelenti Döllinger, hogy ezren a klérusban és száz meg százezren a laikusok kö­zött ugy gondolkoznak, mint ő, a midőn az uj dogmá­kat elfogadhatatlanoknak tarják. Az uj dogma keletke* zésére nézve állítja: »hogy a pápai csalhatatlanság elmé­lete számtalan csalás és hamisítás láncolatán át jutott be az egyházba, a melyben aztán önkényes erőszakoskodás s más kényszereszközök által terjesztetett.* Az infallibi­listák mai hite ugy formulázható : »hiszem vagy elvetem azért, mert a csalhatatlan pápa hinni vagy elvetni ren­delte,« mi által a kath. hit alapelve alá van ásva. A ki az uj dogmának nagy horderejét ismerni akarja, az olvassa a vatikáni határozatoknak 3 és 4-ik fejezetét és megfogja érteni, mily nagy rendszere a világuralomnak és papi diktatúrának lép itt előnkbe. A pápai teljhatal­mat találjuk itt formulázva az egyház és az egyesek fölött, a mint azt a pápák VIL Gergely óta bitorolták s a mint az az Unam sanctam bullája óta számta'an más bullában talált kifejezést. Ezen hatalom korlátlan, megmérhetlen, vagyis suverán önkény az, mert VIII. Bonifacius szerint a pápa a maga kebelében hordja a jogot. A kánonisták szerint a pápa jogköre azonos az Istenével, mely rend­szer Döllinger szerint román eredetű, s a germán népek között sohasem lesz megvalósítható. E terjedelmes levelében mondja Döllinger azon örökké emlékezetes szavakat, hogy »mint keresztény-, mint theologus, mint történész s mint polgár nem fogadhatja el a vatikáni dogmát?« Nem mint keresztyén, mert az megférhetlen az evangeliom szellemével, és az apostolok világos bizonyságaival. E dogma e világnak országát

Next

/
Thumbnails
Contents