Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-08-09 / 32. szám

osztályokban oktató.* Ugyanott a 113. lap alján fel van jegyezve a Pesten 1842. juli 16—25-ig tartott kerületi gyűlés 87. számú határozata eképen : »sóvei lelkész néhai Fitos István hirtelen halála által megkeserített özvegyé­nek egy évi jótétemény élvezhetése végett benyújtott kérelem levelére, — nem különben a sóvei gyülekezetnek ugyanazt kérő folyamodására a boldogult számos érdemei tekintetéből, az egyházvidéki tanács önjogánál fogva a kérelem felét megadta s a folyamodó özvegyet, mint 8 neveletlen árvák gyámol nélkül ingadozó anyját, a kegye­lem év másik felének is megnyerhetésére a főt. egyház­kerületi tanácsnak könyörögve ajánlja Az illető egyház­vidék ajánlatára mint szintén a folyamodó özvegynek az illető gyülekezettel öszhangzó kérésére a nevezett özvegy a papi jövedelmeknek egy évi használatában meghagya­tott. Kiadta Polgár Mihály egyházkerületi főjegyző.« A halotti anyakönyvben pedig 1842. május hónapról kel­tezve e bejegyzés olvasható: »1 i-ik májusban meghalt, 13-ikban eltemettetett Zomborban, a katholikus hivek temetőjébe tisztességes helyen, tisztelendő nemes Fitos István ur, az ujsóvei helv. hitv gyülekezetnek 20 eszten­deig volt példás buzgóságu lelkipásztora s híveinek való­ságos boldogító atyja. Have pia anima ! Életideje 5 I esz­tendő 2 hónap. Halála oka: rögtöni szélütés. Szónoklottak felette : tisztelendő Gózon Zsigmond ujszivatzi és Poór Zsigmond cservenkai lelkész urak Zomborban.« A mélyen sújtott gyülekezet május 29-én gyászünnepet szentelt felejthetetlen lelkipásztora emlékének, a mikor is Poór Károly torzsai lelkész németül, Kozma Lajos piroti lelkész pedig magyar nyelven mondottak gyász és vigasztaló imádságokat és egyházi beszédeket. Emlékét az egész gyülekezet máig nagy kegyelettel őrzi. Az igaznak emlékezete áldott ! 4. Ujsóvei ref. gyülekezetünk harmadik rendes lel­késze Kiss Adolf volt, ki Morvaország Rovetschin nevü községében 1817. junius 17. napján született. Az elemi és négy alsóbb gymn. osztályok ismereteit atyjától nyerte, ki szintén lelkész volt. Az 5—8. gymn és első theol. évet Losoncon, a hittanszaki évfolyamokat Kecskeméten végezte dicséretes eredménynyel. Lelkészképességi visz­gaját 1841. junius havaban tette le, mely után a lelkész­felavatás rendtartásában is részesülvén : a nagyszékelyi német ref. egyházban nyert segédlelkészi alkalmazást, hol is két éven át áldásosán működött. 1843. július havá­ban az ujsóvei ref. egyház közbizalmából rendes lelkészül megválasztatván : sok és nehéz megpróbáltatás közepett, nindig híven, lelkészi szelidséggel és nyugodtsággal mun­kálkodott 36 hosszú éven keresztül mind haláláig, mely 1880. február 8-án, lelkipásztori tisztének végzése közben ért szélhüdése következtében, 62 éves korában lepte meg s szolitá el övéi közül. Elhunyta nemcsak bus özvegyét szül. Fitos Katalint — kivel 1843. szeptember 14-én lépett házasságra — és gyámol nélkül maradt árváit sulytotta, hanem a gyülekezetet is, mely hűséges lelkipásztora emlé­kének díszes síroszlopot emelt: »Kiss Adolf alapítvány* címen gyarapodó alapot tett le s özvegye irányában a keresztyéni nemes rokonszenv nagy elismerésre méltó tetteit gyakorolta. Lábainak szövétneke és ösvényeinek világa az Úr igéje volt ; áldott emlékét hálás szivek őrzik ! 5. Venetiáner Sándor volt az ujsóvéi ref. egyház negyedik rendes lelkipásztora. Született 1853-ban junius hó 17. napján. Középiskolai tanulmányait Kecskeméten, a theo­logia és bölcsészeti tanfolyamokat Bázelben és Bécsben végezte kiváló eredménynyel. A lelkészképességi vizsgá­latokat Debrecenben letévén, 1877. május r-étől augustus hó végéig a heves nagykunsagi egyházmegyébe kebele­zett turkevei gyülekezetben; majd ugyanazon év szeptem­berétől 1878. május elejéig Nagyváradon működött segéd­lelkészi minőségben. 1878. május havaban az egyház ala­pítás munkájában fáradozó, de sok küzdelemnek és nehéz próbának kitett pancsovai ref. hivek közé küldetett, hogy gyülekezetet alkosson. Buzgalmának sikerült Isten kegyel­mével letenni a pancsovai uj gyűiekezetnek fundamento­mát s itt munkálkodott 1880. julius 24-ig, a mikor az ujsóvei ref. egyház közbizalmának engedve : elfoglalta e lelkészi állomását, hol hűséggel és áldásosán működött 1884. julius 2-ig, midőn a trieszti ref. egyház meghívá­sára, hazájat, nemzetét is — habár vérző szívvel — elhagyva, csakhogy szolgálhasson az anyaszentegyháznak : Triesztben lett prédikátorrá. Ujsóvei lelkészkedése mind társadalmi, mind lelki tekintetben áldásos volt s valóban fájlalni lehet, hogy nem ő érhette meg az általa ültetett plánták virágzását, még kevésbé láthatta azok gyümölcseit. Az Úr nevéért munkálkodott! A Venétiáner S. távozása folytán megüresedett lel­készi állomás teendőit a törvényes lelkészválasztás idejéig Keck Zsigmond lelkészjelölt végezte buzgalommal s köz­megelégedésre. O mint ősrégi ref. lelkészcsalád sarja, örökségképen bírja a lelkészi pályára való hivatottságot, melyet a budapesti theologiai intézetben két évig, még inkább Bécsben ugyanannyi idő alatt alapos tanulmány­nyal egyesített. Ismeretei öregbítése végett, időközi mű­ködése után az utrechti egyetemet látogatta, hogy aztán magyar ref. anyaszentegyházunk közjavát munkálja a jö­vőben ! 6. Erdős József az ujsóvei ref. gyülekezet ötödik és jelenleg működő rendes lelkipásztora. Született Szatmár­németiben 1856. augusztus 31. napján. Elemi és közép­iskolai képeztetését Szatmárott és Debrecenben nyerte, a bölcsészeti és hittanfolyamot Debrecenben és Bécsben vé­gezte. A gyakorlati egyházi élet tanulmányozása végett félévet Némethonban, főleg Elberfelden töltött. Segédlel­készkedett Révész Bálint tiszántúli ref. püspök oldala mel­let 1880 február havától 1881 juniusig, mely időközben a két lelkészképességi vizsgát letevén, a pancsovai ma­gyar és német ajkú ref gyülekezet rendes lelkészéül hiva­tott meg s e minőségében 1881. juliustól 1884. augusz­tusig működött, a Hertelendyfalván letelepített ref. csángó hitrokonok lelkigondozását is teljesítvén. A lelkészfelava­tási rendtartás elvételében 1884. augustus 22-én része­sült Debrecenben. Ugyanezen év julius 20-an az ujsóvei német ajkú ref. egyház egyhangú bizalma folytán rendes lelkészül megválasztatván ; ez évi szeptember 7-ik óta itt működik a neki adott talentumok mértéke szerint. Erdős József, (Vége köv.) ev. reform, lelkipásztor. Váczi János bátyám meg El—Meg-ezése. Egyik zsinati atyáról hallottam, hogy egyéb kitűnő tulajdonai között leginkább kitűnt az ő bakkancsos ká­romkodása. Egyik s. gond-os (persze ráragad a gond, mint a sár és lészen sáros; ráragad a pénztár s lészen pénztáros) ismételve hallván tőle »az Istenét,* oda for­dul hozzá, ezt mondván : »tudja ft. ur, azzal nem sokat törődöm, ha a szűz Máriát vagy a szenteket szidja; ezekhez semmi közöm ; de az Isten, a kit ön káromol, az én Istenem is, s ehhez már közöm van; tehát kiké­rem, hogy előttem ezt szidalmazza.* (Igy megfelel néha »a laikus is a kálvinista papnak.*) Nekem sincs ahhoz semmi közöm, ha valaki a Ba­kérben halászgat, vagy a szélmalmosban széksót söpör-

Next

/
Thumbnails
Contents