Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1885-01-18 / 3. szám
Egyházi beszéd a reformátió emlékünnepére. Irta s elmondta 1884. nov.. 2-án Tabajdi Lajos szathmári ev. ref. lelkész. Az egyháztagok között kiosztás végett kinyomatta a szathmári ev. ref. egyház tanácsa. Nincs megemlítve, de azt hiszszük, könyvárusi uton is megrendelhető s ajánljuk a megszerzést mindazoknak, kik a reformatiónak világtörténelmi fontosságáról, annak az erkölcsi s társadalmi élet nemesen átalakitó hatásáról népiesen irt csinos egyházi beszédet óhajtanak olvasni. A „Nemzeti nőnevelés« című havi folyóirat 1884-ik évi utolsó füzete a következő tartalommal jelent meg : Ujabb levelek egy anyához (Harmadik levél) ; néhány szó a női középiskolákról dr. Gerandó Antoninától; a tanitónő egyéniségéről, Pásthy Károlytól ; a polgári leányiskoláról Bukó Kálmántól ; a Balaton titkai (képekkel) dr. Daday Jenőtől; Népoktatásunk állapota (1882 /,—1883 //) Komáromy Lajostól; a kicsinyek célszerű táplálásáról, Szigethy Karolinától; könyvismertetések ; a kézimunka oktatás a francia leányiskolákban, közli Radnai Bella; a természetrajz tanitása az állami felsőbb leányiskolákban, (befejező közlemény), Guta Józseftől; vegyesek. „Népszerű sz. irásmagyarazatok a szószéken.« Ezen cim alatt indított meg Szondy Béla sarkadi ref. segédlelkész a mult 1884-ik évben egy a gyakorlati lelkészet körébe vágó vállalatot; melyből negyedévenként két íves füzet jelenik meg. Az utolsó vagyis a 4-ik füzet közelebb hagyta el a sajtót. Tíz magyarázatot tartalmaz ezen mostani, mind a négy füzet pedig 32-öt. Előfizetési ár egész évre 1 frt, mely Sarkadra (Biharm.) a szerzőhöz küldendő. Jézus élete. (Hopps P. János után angolból.) Fordította s részben átdolgozta Derzsi Károly budapesti unitárius lelkész. (Kiadatott a „Dávid Fer.-alap« irodalmi célra rendelt jövedelméből.) Ara 5 kr. Budapest Bagó Márton és fiánál 1884. A beregi ev. ref. egyházmegye 1884. aug. 5. és szept. 17-én tartott közgyűlésének jegyzőkönyve; kiadta Sütő Kdlmdn e. megyei főjegyző. Beregszász Nagy L. és Sallay Gyula gyorsajtóján. 1884. KÜLÖNFÉLÉK. * A »Sárospataki Lapok« f. évi 2-dik számának »Az újév kezdetén« című vezércikkéből nagy örömmel olvastuk a hazai prot. egyházat eddigelé nem valami erős mértékben átlengő legális szellem nyilatkozását. »Legelső kötelességünk — mondja Kérészi Barna ur, az említett cikk irója, — hogy törvényeink tisztelete bármiféle pártérdeknél erősebb legyen. Ez mindenféle s igy az egyházi társadalom fennállásának is alapja. . . Egyházunkat azon erkölcsi érzület és erő tartja össze, hogy ugy az egyes tagok, mint a testületek a közös érdeknek őrállói és védelmezői. Ha mellékes tekintetek miatt letiporni engedjük a törvényt, lassanként olyanná leszünk, mint a folyam jégpáncéla a tavaszi verőfény hatása alatt. Eleinte itt-ott alig észrevehető repedések támadnak. Majd a repedések száma, azoknak nyílása egyre növekedik. Végre az egymástól elvált jégtáblák tompa recsegéssel meginganak és egymást zúzva, törve rohannak lefelé a habok hátán, hogy sirt keressenek maguknak ott a végtelen tenger ölében.« Valóban szép és bölcs beszédek! sőt az utóbbi pas^us még költőileg is szép rajz, szinte hallani véljük a jégtáblák recsegését. Hanem a mint a következő lapra fordítunk, furcsa exegesisével találkozunk a törvény tiszteletnek. »Hogy püspökeink a főrendiház termében helyet foglaljanak, ebbe sem püspökeinknek beleegyezniük, sem a kerületeknek azt megengedniük nem kell .... Itt azonban talán azon kérdéssel állunk szemben : lehet-e még az egyetemes egyháznak, lehet-e a kerületeknek ez ügybe döntőleg befolyniok s akaratukat érvényesiteniök, midőn a konvent az egyetemes egyház képviseletében erre nézve már nyilatkozott. Felfogásunk szerint nem csak lehet, sőt kell is ! És épen abban találom ez uj évben további kötelességünket, hogy a konventnek, centralizáló törekvésében álljuk útját. . . Ne engedjétek azért, hogy az egyetemes egyház sorsát egyetlen testület ragadja kezébe! Mondják ki a kerületek, hogy a konvent, egyházunk beléletét oly mélyen érdeklő ezen ügyben a kerületek meghallgatása nélkül nyilatkozván, ezen nyilatkozatot magukévá nem teszik s a konvent hatáskörének ily kiszélesítését el nem ösmerhetik stb.« Mint ha hallanám megint a jégtáblák recsegését s látnám, amint dőlnek a »végte'en tenger ölébe.« Eszembe jut egyik egyházkerületi ülésünkből egy kis epizód. Kerületünk egyik volt veterán tanácsbirája, boldogult H. Boldizsár valamelyik miniszteri intézmény tárgyalása alkalmával kicsapott az örök béke mezejére s a nála megszokott tűzzel ecsetelte azon hite szerint nemsokára bekövetkezendő boldog kort, melyben nem lesznek hadkötelesek s az ilyenek házasságát s-/abályzó miniszteri rendeletek, hanem örök béke fog honolni, s ha fel is vetődik valami oly kérdés időnkint, mely felett ma a népek, fejedelmek egymással hajba kapnak, összeül az európai békebiróság, s az az osztályt megteszi »De hát ha a biróság ítéletének valamelyik állam nem engedelmeskedő ?« — veté közbe az akkor még kötekedni szerető, de most már szintén pihenő K. M. gondnok. »Az ellen mindnyájan fegyvert fogunk,« válaszolá hévvel ősz tanácsbiránk. A közgyűlés erre egyet kacagott s az örök béke beállása ezzel elnapoltatott. Nekem ugy tetszik, mintha Kérész ur vezérgondolata is hasonlítana a fentebb emiitett gondolatához az örök békének. »Törvényeink tisztelete erősebb legyen minden pártérdeknél,« de. . . de ha a törvényes hatóság intézkedése s nézete kerületünk vagy pártunk nézetével nem hangzik össze, akkor annak ellenszegülni nem csak lehet, de kell is. Arra persze most ne is reflektáljunk, hogy a főrendiség kérdését épen a tiszáninneni kerület vitte a konvent elé, az hivta fel az ebben való intézkedésre. * Nyilatkozat. A dunamelléki e. ker. több vidékéről egyes lelkészektől leveleket kaptam, melyekben nekem gratulálnak ez egyházi lap 1884. évi 52-dik számában »Központ és kerület« című Rusticus álnév alatt megjelent cikk miatt, és ugy látom, hogy a f. évi i-ső számban Urbánus név alatt megjelent cikk irója sincs tisztában a fentebb idézett cikk irója iránt, ennél fogva kötelességemnek ismerem kinyilatkoztatni, hogy fennt idézett cikket nem én írtam, irója felől nincs tudomásom ; én eddig is nyi't sisakkal álltam a küzdtéren, ugy fogok állani ezentúl is, amig Isten életemnek kedvezend. A főjegyző választásra nézve lithografált vagy kézirásbeli levelet senkitől nem kaptam, se sehol nem láttam. A jelölteket — mind a hármat — nagyrabecsülöm, n. t. Pap Károly urat soha nem kisebbítettem s kisebbítését bárkitől származott, nem helyeslem ; a cikknek azonban azon érvelését, hogy a püspök oldala mellett úgyis öt jegyző van, tehát a főjegyzőséget hagyjuk meg a vidéki papság számára — minden személyre való tekintet nélkül osztom. A békesség istene legyen mindnyájunkkal ! Kölked, 1885. január 10. — Nagy Ignác, kölkedí ref. lelkész. * A mult évi okt. 27-én Budapesten elhalt Szalacsi Farkas földbirtokos, néhai Kovács Endre országos
