Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-07-26 / 30. szám

egyenetlenség álljon elő. Ez kétségkívül igen figyelemre méltó mozzanat s igen megható volt rám nézve, midőn a gondnok és 4 presbyter ujabbi választásánál az egész gyülekezet teljesen egyértelemben volt. Mind ez és más jelenségek azt mutatják és igazolják, hogy az erkölcsi talaj nem terméketlen; befogadja a jó magot s jó búzát terem, ha hogy el nem jő éjjel amaz ellenség, a kiről Krisztus szól és vet konkolyt a gabona közé, mikor az emberek aludnának. Erdős József, (Folyt, köv.) ev. reform, lelkipásztor. Elválaszt-e vagy megválaszt. És még egyéb is Baranyából. Dr. Foki atyafi poétái licentiája kifundál egy (Prot. lap 27.) közte és egy katholikus ember között lefolyt párbeszédet, hogy megnyerje vagy megadja az elválasztás valódi értelmezését. No hiszen meg is adta neki. Hogy azonban csakugyan katholikus emberre volt szüksége a gondviselésnek — vagy mondjuk a magyar nyelv géniuszának arra nézve, hogy Foki atyafi elméjében ez az uj világosság támadjon, no én meghiszem, de nem el hiszem. Ez azt mutatná, hogy Foki atyafi vagy nagyon uj. vagy nagyon figyelmetlen ember az ő hazájában. Boldog Isten! mikor volt az, mikor Pápay uram meg Balogh Mihály uram mint traktualis notariusok Kossá uram elnöklete alatt összecsaptak e kérdés felett a terehegyi méhesben. Kossá uram Balogh urammal együtt a megválasztás mellett volt és pedig a csecsszopás motívumából. Lám ! ilyen régi tehát a csecstől elválasztás theoriája. A miről azonban Foki atyafi nem tudhat, s ha nem tud nem az ő bűne. O még akkor aligha volt elválasztva. Tehát a megválasztás volt többségben, csakhogy a többséget egy szál votum Minervae alkotta, Kossá uramé a főesperesé. Érezte ezt maga Kossá uram is s mint ügyes elnök, kifogástalanabb többséget akart csinálni. Oda szólt a köztük lábatlankodó conjugista gyereknek. No kis clarissime, te légy a bíró 1 melyik jobb ? Elválasztatott, vagy megválasztatott ? »Elválasztatott* feleltem tétovázás nélkül. »Hogyhogy flibuszter? kérdé a szép öreg ember megsimogatva fejemet. »Mert a nagy kátéban is ugy van*. »Isten elválasztott némelyeket idvességre...« »Az ám« vágott felém Balogh uram satírikus mosolya, »mert most is tele a zsebed terehegyi mogyoróval.« A mi igaz is volt. Később jöttem rá hogy Balogh uramnak szebb mogyorója van. Igazi vérmogyoró. De már akkor késő volt. — Még hogy engem ilyen megvesztegethetőnek tart! O, egy conjugista deák el nem tagadja meggyőződését semmiféle mogyoróért. — Pedig ez alkalommal indokolva lett volna, mert Pápay uram mogyorói csak közönséges kesemogyorók voltak. Elég az hozzá, hogy a katastropha megtörtént. A majoritás az én szavazatommal észrevehetőleg meggyengült, a minoritás megerősödött. Igy megalakult Felső-Baranyában a két párt. A kese-mogyoró és a vérmogyoró pártja. Micsoda ehez képest az angolok veres és fehér rózsája? Micsoda a tory és whigh — csetepaté? Régebben, kezdetben kedélyesen folyt a harc. A két párt csak a jelvényeivel hajigálódott, s mikor minden munitióját kilövöldözte, szépen ölbe szedegették a sokszép mogyorót s közösen megropogtatták. Ma már azonban kiveszett a mogyoróbokor Terehegyen is, Nagyfaluban is. Nincs már se kese, se vér. A hadászat is, eszközeivel együtt, megváltozott. Sár galacsinok, husángok, bunkós botok, záptojások, shrapnel pletykák, gyútűs izengetések és revolver. Kivált ez az utóbbi, mióta a prohibitorum armorum Indexéből kivétetett és authorizáltatott in finem inculpandae tutelae nec non ad usum sicariorum! Mit! kese-mogyoró; mit, vér mogyoró, —vagyakár kontyos dió! Most nézd meg a felső-baranyai harcokat Foki öcsém, vagy akár te conjugista gyerek! Igen ! ha most ismétlődnék az a kis jelenet, mely ezelőtt több mint negyven évvel Pápay uram paradicsom kertjében lefolyt (ah! az öreg harsányi hegy, a mogorva siklósi vár, a koszorús Göntér, a mosolygó viszlói hegy és a szamócában gazdag márfai pagony, a bőközi erdők és ligetek, mind közelebb jöttek, s egymás vállára hajtott fővel mosolyogva nézték a mint egy kis gyerek, — az ő fiuk — votuma döntött) igen, ha most ismétlődnék az a jelenet, körülbelül igy folydogálna le : »No te tökfilkó, hát te mit szólsz? melyik jobb? Elválasztatott vagy megválasztatott.* »Bolond kérdés* felelem önérzettel Hát persze hogy »elválasztatott.* »Bolondabb vagy az apád burkus lovánál. Bolondabb vagy Pápay bátyádnál!* rikácsol a Nagyfejű, és fejemre mér egyet azon barackok közül, melyekkel Pápay bátyám nyeregette az aranyakat a Pécsi gyümölcs-kiállitáson. »Persze !« tódítja a másik atya, »a mellett ugat a kinek a moslékján hízik.* Azután a házigazda felé fordul: »Kend orgyilkos! kend útonálló, kend becsület rabló, a ki conspirált ezzel a kamaszszal ellenünk.* »Igen« tóditja a vén esperes, »hogy minket compromittáljon, hogy csúffá tegyen. Kendet én kicsapatom. * Mit! kend csapat ki engem? Kend? Egy nyúzó? Kend egy Basa! Kend egy gyilkos! Csamangó!« »Kend tolvaj ! ellopta a rektor méhét!* »Kend zsaroló! a lukmát a tulajdon köcsög kalapjával méri és szedi, a mely pedig megmérettetvén, öt nyolcadosnak találtatott, holott pedig csak négy nyolcada dukál párjától.* »Kend a zsaroló, mert kétszer prédikál a halottak felett, hogy kétszeresen fizessenek.* »Kend gyújtogató ! tegnap este is rakétákat eregetett fel a kertjében.« »Kend részeges!« »Kend Polgárpárti spitzli.* »Kend meg szelespárti matador.« »Mit ! én Szeles párti? Hol a revolverem! Hol az inculpata tutelam ? Te csavajda ! ereszszétek el azokat a kutyákat! Harangozó! Hol vagy gazember ? Verd félre azt a harangot ! Vasvillára!« Harangozó nincs, de van conjugista deák; élete a toronyba — mászkálás. Szalad egyenesen a dombra, fel a toronyba. Kling! klang ! tin tin tin ! A diák örül, a nép gyülekszik, a két atya bricskára kap, és mindkét kezökben egy-egy inculpata tutela fedezete alatt a vasvillások között elrobognak. A következő vasárnapon megjelenik egy tract. deputatio valamely neutrális templomban, s kihirdet egy Ítéletet, mely szerint az a ki uram, előszámlált bűneiért ezennel kegyetlenül megdorgáltatik, és reversalis adásra köteleztetik.