Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-07-19 / 29. szám

egyház között már régebben megkezdett s f. évi május 28-kán a herceg által is aláirt, s igy teljes jogerejii adás-vevési szerződésnél nt. főesperes ur eljárását illetőleg, ezennel bizonyítjuk. Miután a n.-bolyi uradalom a szerdődésben az egy­ház általi tényleges birtokba-vételre első izben május i-ső napját tűzte ki, s mégis csak május 28-kán lett a her­ceg által végérvényesen kiállítva, miután a szerződésbe — ez ok miatti ujabb lemásolásánál — május i-ső napja helyett junius 1 ső napja igtattatott be: nehogy az adó­hivatal részéről egyházunkat büntetés érje — a szerződés aláírása után a bejelentésre kiszabott 8 nap régen elmúl­ván : ezen fontos okoknál fogva kértük nt. főesperes urat az adás-vevési szerződésnek ujabb aláírására, megerősíté­sére ; ki azt szívesen meg is tevé. Hogy azonban nt. főesperes ur a szerződésnek — melyet tehát nemesak hogy el nem rontott, mert a jel­zett ok miatt el nem ronthatott, sőt annak újbóli aláírá­sával az eladó és vevő közötti hitelességét erősité meg — másodszori aláirása alkalmával az egyháztól egy krt sem kért s nem nyert: ezt ugy a gondnoki számadási napló mint az esperesi május 9-ről szóló nyugta igazolja. E naplónak 64. igtató sz. alatti bejegyzése és a nyugta szerint az esperesi szokásos pecsétdij — két példánynak egyházhatóságilag történt megerősitéseért két-két frt, s igy összesen 4 frt: négy forint, a kérdéses ügyben elősször és utoljára — kiadatván. (Megjegyzendő, hogy midőn Szabó István előljáró s községi biró egyházunktól még a mult év novenber havában egy darab szőlőt vett: az erről szóló adás-vevési szerződés egy példányának egyház­hatóságilag történt megerősitéseért nt. főesperes urnák szinte két frt fizettetett pecsétdijul). Teljesen valótlan tehát, sőt rosszakaratú rágalma­zás bárki részéről annak állítása, mintha a herceg és a nagyfalui ref. egyház között történt adás-vevési szerző­dés aláirása alkalmából a nt. főespers ur egyházunk gondnokaitól két izben fogadott volna el pecsét-dijat. F. é. junius 21-kén tartott presbyteri gyűlésünk 53 sz. alatt hozott határozata értelmében s azzal egyezőleg. jó lelkiismerettel adtuk ki jelen bizonyítványunkat. Kelt Nagyfalu, 1885. junius hó 22-dik napján. — Somodi József, nagyfalu-tapolca-beremendi ev. ref. h. lel­kész-elnök. Váradi Gyula, egy. tanács jegyző. Bárdos János, gondnok. Csomor József, előljáró. Szabó István, elől­járó, Oláh Sándor, előljáró. Gétzi Imre, előljáró. * * * Üdvözítőnk ugyan azt mondja : amit a te jobb ke­zed tesz, nem tudja a te balkezed, de ne tűnjék fel sze­rénytelenségnek, ha ily kvalifikálhatlan megtámadással szemben 4 bizoyitványt kérek közleni, melyek feltünte­tik, mikép szoktam én az egyházakat zsarolni: Bizonyítvány. Melynek erejénél fogva én alólirott ezennel hitelesen és jó lelkiismerettel tanúsítom azt, hogy nagytiszteletű Kovács Antal f.-baranyai ref. esperes ur, midőn a nagy tót falui ref. egyház által munkába vett lelkészlak építése alkalmával 2 izben u. m. 1882. február és december hónapokban a nagy tótfalui ref. egyházban hivatalosan megjelent, napidijat soha sem vett, — nem különben, midőn egyházam a papilak építéskor szüksé­gelt kölcsönért a főtiszteletü egyházkerülethez 1881. ta­vaszán folyamodott, a kölcsönnyerhetés céljából szüksé­gelt több rendbeli mellékletek hitelesítéséért, s az egyház hatósági ajánlólevél kiállításáért nt. esperes ur egyházam­tól egy krajcárt sem vett, hanem mindezeket ingyen, minden díj nélkül a legszívesebb kézséggel teljesítette, és egyházam présbyteriumának tolmácsolt őszinte köszöne­tén kivül, mind e hivatalos ténykedéseiért pénzt sem nem kért, sem nem fogadott el. Kelt Nagy-Tótfalun, 1885. junius 20. — Dányi Gábor, nagy-tótfalui ref. lelkész. * * * Bizonyítvány. Alulírott jó lelkiismerettel bizonyítom, hogy nt. esperes Kovács Antal ur, a bissei ref. lelkész­lak építése alkalmával mint a bizottság elnöke több izben megjelenvén, se napi dijat, se — midőn a maga saját fogatán megjelent — fuvardijat nem követelt. Kelt Bissében, junius 18. 1885. — Nagy István, ref. lelkész. * * * Nyilatkozat. Mi alólírottak ezennel kinyilatkoztatjuk, miszerint egyházmegyénk esperese nt. Kovács Antal ur, egyházunkban — a presbyterium felkérése folytán — megjelent, hogy az özv. Engel Illésné és Bráda János kis­szt.-mártoni lakosok által az egyház részére iskola helyi­ségül leendő megvélelre felajánlott fundusokat s házakat a helyszinén megszemlélje, hogy egyik vagy másik hely megszerzésének az egyház részére előnyösebb voltáról meggyőződjék, s illetve az egyházhatóság nevében — a presbyterium által célbavett vételt helyben hagyja, esperes ur fent jelzett napon a megvételre felajánlott helyi­ségeket a legapróbb részletekig kiterjedő gonddal és figye­lemmel megtekintvén : a felajánlott helyiségek közül özv. Engel Illésné házának iskola helyiségül leendő megvételét, mint az egyházra nézve Bráda Jánosnénál sokkal előnyö­sebbet ajánlotta. Kinyilatkoztatjuk továbbá, hogy esperes ur megér­demlett napidiját — egyházunk pénztára javára elen­gedni kegyeskedett, s illetve azt a gondnoktól el nem fogadta. Kelt Kis-Szt.-Mártonban, 1885. junius 18-án. — Molnár István, ref. lelkész. Ballag János, gondnok. Jfj. Dómé Péter, gondnok. * * * Kivonat a visz/ói ev. ref. egyház 1885. junius 2-án tartott presbyteri gyűlésének jegyzökönyvéből. — 2. Lelkész előterjeszti, hogy nt. Kovács Antal esperes ur, ki már a viszlói egyháznak a mult évben is neki járó pecsétdij­jakat elengedett, ugy a mult hónapban ismét két rendbeli okmánya hitelesitéseért — tekintettel arra, hogy a visz­lói egyház építkezik — 14 forint pecsétdijt elengedni kegyeskedett, illetőleg az épités költségeinek fedezésére azt az egyháznak oda ajándékozta. Elöljáróság a nt. esperes urnák,ezen szíves adomá­nyáért, s egyházunk iránt már korábban is tanúsított atyai jó indulatáért jegyzőkönyvileg hálás köszönetét nyil­vánítja. K. m. f. jegyzette Somogyi Pál presb. és presb. jegyző. Ambrus József elnök. Illés János gondnok. Farkas Pál gondnok. Szabó Sámuel, Ollós Ferenc, Csomor Imre. Tésenyi Dávid presbyterek. A reform, egyháztanács gyűléseinek jkönyvéből Viszlón, 1885. junius 25. —Ambrus József, ev. ref. lelkész. A t. ur cikke végén magasra akarva felemelkedni kérdi : meddig fog ez igy menni ? O magasztos, tragicus érzelmekkel kesereg a baranyai Sionnak általa képzelt romjai felett, hogy büszke önérzettel elmondhassa: salvavi animam meam ! megmondtam, megjövendöltem ti nyomorultak nektek ! Látja t. ur itt ez egyházmegyében számosan vannak oly lelkészek — bár mint sértse is ön büszkeségét — de nyíltan kimondom, — kik mérhetlen magasságban állanak ön felett, s meg vannak elégedve velem, kit már haimad izben választottak el esperesnek, s ha valami bajuk van velem, elintézik azt szóval vagy levélben, s nem

Next

/
Thumbnails
Contents