Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-07-19 / 29. szám

nagyteritő ; 2) egy ezüstből való, dúsan aranyozott urvacsorai tányér e körirattal : „Korbai Károly és Kriszhéber G) ula ajándékozta 1883.« 3) egy ezüstből való, aranyozott díszes kehely e felirattal : „Isten dicsőítésére az ujsóvéi helv. hitv. egyháznak ajandékozta Korbai Károly és Kriszhaber G) ula 1883.® Mindezen három rendbeli értékes adományok megfelelő becses tokkal és záros tartóval vannak ellátva. Isten bőséges áldása legyen a kegyes adakozók nemes tettein! Erdős József, (Folyt, köv.) ev. reform, lelkipásztor. BELFÖLD. Egy nagybecsű lelet. Nem akarom a tisztelt olvasó közönséget valamely felásott kunhalom vagy amphitheatrum cserépd.irabjai, rozsdamart sarkantyúi, bronz baltái s talán koponya s lábszár darabjainak bemutatásával meglepni ; kapákra, ásókra sincs szükségünk, hogy egy kincses fazekat kiemeljünk valamely váromladék titkos üregéből s tartalmanak elosztása felett talán hajba kapjunk; egészen más természetű az én leletem s miatta túl sem kell lépnünk a leideni egyetem nagy kényelemmel berendezett irattárán ; hajba sem kell kapnunk elosztása felett, mert e kincs bár eloszthatatlan s mégis mindnyájunknak közös tulajdonát képezi. Nagy kincs ez, melyet a gondviselés e kis »békák országában« a különben rám nézve classicus szépségű Hollandiában megőrzött számunkra. De hogy ne fokozzam tovább a tisztelt olvasók kíváncsiságát, feltárom titkomat, hadd legyen másnak ís része abban az örömben, melyet leletem nekem okozott. Ki valaha irattárakban, történeti adatok után kutatott, tudni fogja, hogy mily nagy szerepet játszik az enemű kutatásoknál a véletlen, hogy úgyfejezzem ki magamat a »sors bona.« Sokszor egy eltévedt pillantás, egy önkéntelenül felütött levél, egy iratcsomagnak helyéből való elmozdítása elég arra, hogy oly dolgok nyitjára akadjon a kutató, melyeket tervszerű kutatás mellett talán évek alatt sem találhatna meg. Igy jártam én is. A leideni egyetemen magyar ifjak számára a múltban tett ösztöndijak után kutatva, a színehagyott bétabellák között egy sáppadtképii catalogus forma levél vonta magára figyelmemet. Ha már elém akadt — gondolám — nem sajnálok beletekinteni, kivált midőn sejteni kezdém, hogy valami kézirat-gyűjtemény lajstrom darabjával van szerencsém találkozni. S a mint szemeimmel a színehagyott sorokon végig-hosszig szaladozom: egyszerre megakad szemem egy adaton, mely így hangzik: »Historia Hungarorum Ecclesiastica.« Lehet gondolni menynyire megijedtem örömemben, az egyszerre, ezerféle alakban felvetődő »hátha?« kérdések felett!... A puszta címen kívül amaz eltévedt catalogus darabon sehol semmi útbaigazító adat se arról, hogy ki irta, sem hogy hol található meg e kézirat. Tépelődni kezdtem, hogy miként lehetne boldogulnom az iratok rengetegében, s végre azon szerencsés ötletem akadt, hogy átnézem az egyetemen egykor tanult magyar ifjak névsorát s a kit közülök leginkább gyanúsíthatok valami dissertatio fejében írott egyháztörténelmi mű atyaságával, reá fogom a név nélküli kézirat szerkesztését, hogy igy, talán a név alapján, az ábc rendbe szedett kéziratokról szóló catalogusban könnyebben boldogulhassak. Nem nagy munkába került az egyetem egykori növendékei között a Bod Péter nevére sütnöm az emiitett kézirat atyaságának bélyegét s a véletlen itt is segítségemre jött, mivel az egyetem kéziratainak katalógusa segélyével csakugyan ki is halásztam a sokféle holland s latin acták s dissertatiok közül egy vaskos kötetet, mely nem más, mint az általam alább ismertetendő nagybecsű műve a mult század egyik legnagyobb s legtermékenyebb s különösen reánk magyarországi reformátusokra nézve kútfői becsű műveket hátrahagyott Bod Péternek. Hogy Bod Péter számtalan egyháztörténeti művei között van egy, mely Bázelben 1760-ban nyomatott ki ily címmel: »Az isten vitézkedő anyaszentegyházának históriája« stb. jól tudtam, de hogy jelen kézirat, mely a Bod Péter sajátkezű irása, egészen más, terjedelmesebb s kizárólag magyar egyháztörténet; már első látásra átláttam. Fel is tettem magamban azonnal, hogy a munkát behatóbb tanulmány tárgyává téve legalább vázlatosan ismertetni fogom, s azt hiszem a szaktudósok el fogják nézni, ha ismertetésem csak nagyon is töredékes leend, különben is az lévén célom első sorban, hogy felköltsem a figyelmet s érdeklődést ez általam megbecsíilhetlen kincsnek vélt irat iránt s ha e tekintetben elérem célomat, úgy fáradságom bőven megleend jutalmazva azon tudat által, hogy kedves hazai protestáns egyházunk történetének megírásához én is járultam egy forrásra mutató porszemmel. Addig tehát mig most még csak távoli reményemnek s óhajomnak kifejezést adnék, szolgáljanak az alábbi sorok rövid tájékoztatás iránt. A kézirat teljes cime : »História Hungarorum Ecclesiastica, inde ab exordio novi testamenti ad nostra usque tempóra ex monumentis partim editis, partim vero ineditis fide dignis, collecta studio et Laboré Petri Bod de Felső-Tsernáton, V.D.Minístri M. Igeniensis, et synodi Generális Reformatorum in Transsylvania Notarii. MDCCLXVIII.« A címlap másik oldalára ez van irva: »Hic Codex scriptus est circa annum 1752, ab auctore in Transsylvania Magyar Igenini; mox submissus Gröningam ad Celeb. Gerdes. Fato Cedente Viro Clarissimo devenit ad manus Celeb. Ewaldi Hollebeck. Ita conseroatus est in hurc annum 1768, quo relatus in Bibliothecam 111. ac. Praep. Ordinum Hollandiae.« A kézirat legutolsó lapjain pedig ez van irva: Hujus Codicis pars a'tera, iam a tribus et quod excurrit annis Viennae in Austria apud spectabilem Dominum Sam. Tűri Reformatarum Transsylvania Ecclesiarum ibidem Agentem Ordinarium Aulicum, dilitescens, per aliquem patriae nostrae filium, lariumque suorum amantem, huc transportari huicque parti sociari cupit, 1768. 14. Aug.« Az egyetem irattárában általam felkutatott egykori »Catalogus librorum manuscriptorum«-ban ez áll e jegyzet után: »Huic desiderio nunquam satisfactum videtur. Pertinet autem hoc volumen od initium usque seculi XVIII. Specimen huius Históriáé edidit D. Gerdes in Scrinio Antiquario T. VII. p. 133 sqq.*) *) E mű teljes cime: >Scrinniuin Antiquarium sive Miscellanea Groningana nova ad históriám Reformationis Ecclesiasticam piaecipue. spectantia. etc. Groning. et Bremse. I7ü2.« A fennt jelzett lapokon egy Dissertatio vau Bod György által kiadva »De Reformationis Hungaricae Patronis* cimmel, melynek elő szavaiban ez mondatik: »Quam hic habes, benevole Lecior, Dissertationem depromlam scias ex Opere Majori, quod Históriám Ecclesiasticam Hungáriáé et Transsylvaniae complectitsur, quodque magnó cum labora ac industria prorsus singulari, scripto consignavit, ac innumeris documentis instruxit Vir. Plur. Venerandus atque doctissimus Petrus Bod. VD. Minister apud Ingenienses in Comitatu Alba Carolinensi, in Transsylvania, quodque etiam nunc Mss. in scriniis meis sereniorem, cujus in. dias luminis auras prodeat Lucinam expectans delitescit.« A Bod Péter általam feltalált művében ez a IL Liber 5-ik Caputjában van megirva a 222—250. lapokon. E dissertatio előszava a mellett különben is részletesen előmozdítja az általam feltalált kézirat történetét a lehető legutóbbi időig. Sz. K.