Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-01-18 / 3. szám

A nagybajomi ref. egyház sérelme. II. »Quam miserum est id negare non posse quod sit turpissimum confiteri.® Cicero. Az egyetemes konvent — mint érintém — felfolyamodásunkat, alaki hiány miatt, az egyházkerületre visszatétetni rendelte. Kerületünknek m. é. jun. 30. Kaposvárott tartott tanácsszéki ülésén — hol személyesen jelen voltam — ügyünk felvétetvén kimondatott, miszerint: s

a konvent által, jelzett alaki hiány pótlásául az ügyiratok közgyiilésileg felterjesztendők, a mennyiben pedig Körmendy Sándor esperes ur ellen, hivatalos hatalommal visszaélésről tétetik panasz, a kérelemnek hely adatván, a vizsgálat megindításával ft. püspök ur megbizatik.« Mily nagy lőn azonban ámulásunk, midőn a nyomtatásban megjelent jegyzőkönyvből azt kelle megdöbbenve látnunk, hogy e határozat egészen kihagyatott, s helyette más két végzés, melyekről a kerületi gyűlés tartama alatt szó sem volt, lőn becsúsztatva. Hogy már e szembeszökő jegyzőkönyvi csereberének igazi nyitjára akadjunk, intéztük Vályi Lajos egyházkerületi főjegyző úrhoz — mint a ki a jegyzőkönyv összeállításáért s hitelességéért felelős — azon tiszteletteljes kérelmünket, jelölné ki, hogy az észlelt három végzés közül melyik a hiteles s bennünket kötelező érvényű ? És a t. főjegyző ur sima, merész tekergésű, itt-ott hamiskás és sántikáló feleletében, elég őszinte kijelenteni miszerint: »fentemiitett Consist. határozat csakugyan hozva volt s a fegyelmi rész, az illető ügyiratok kapcsában át is tétetett az elnökséghez, de a jegyzői karnak megállapodása folytán, mivel a Consist. ügyek csakis egyes egyének-, vagy testületekre tartoznak, hogy a jegyző, könyv terjedelmét ne nevelje, jegyzőkönyvbe nem nyomatott be.« Elmondja még t. főjegyző ur azt is, hogy bár föl folyamodásunk iskolai része „közgyűlésen tárgyalásban nem részesült; ő megfigyelve az ez ügyben hangoztatott véleményt, határozati alakba öntötte s jegyzőkönybe szúrta. Tehát a törvényszerűen hozott határozatot, hogy a jegyzőkönyv terjedelmét ne nevelje, kihagyta; a törvénytelen, maga gyártotta végzést pedig, hogy a jegyzőkönyv terjedelmesebb legyen, párosával is beigtatta. Patvarba is uram! ez egészen uj elmélet s eljárás! Eddig ugy tudtuk, hogy a jegyzők mindenütt és mindég a gyűléseknek — bocsánat a triviális kifejezés -ért — csak pennái, kik az elnök által kijelentett gyűlési megállapodásokat papirra teszik, illetve jegyzőkönyvbe vezetik. Igy tanitja ezt a gyakorlat, igy irja elő, ' ogy egyébbről ne szóljak, a zsinati törvény 16. §. b) pontja »a jegyzők teendői a közgyűlés határozatainak »ha tör vényszéknél működnek, azok Ítéleteinek, a többség megállapodása szerint, a mint azok az elnök által kijelentetnek, feljegyzése.« Es ime a dunántuli ref. egyházkerületben a többség megállapodásával szemben jegyzőkari megállapodás az irányadó, az elnök által kijelentett végzések helyett, a jegyzőség által egyesek magán véleményéből önkényüleg szerkesztett határozatok igtattatnak jegyzőkönybe. Legalább igy mondja V. L. főjegyző ur. Távol legyen azonban tőlem, hogy egyházkerületünk magas miveltségű, tiszta jellemű jegyzőkara többségéről, e rovásukra megkockáztatott állitásnak percig is is hitelt adjak. Körmendy S. barátunk is — mint szintén egyházkerületi jegyző — néhány nappal ez előtt történt beszélgetésünk alkalmával, határozottan kijelentette, hogy efféle jegyzői megállapodás a kerületen nem történt soha. És hogy nt. főjegyző ur mennyire a levegőből beszél, s egész védekezése nem egyébb mint bizonyos pennacsuszamodás meztelensége fedezgetésére összetákolt figefalevél takaró: azt V. L. urnák hivatalos leveléből és egyéb hozzávetésekből apróra meg fogom mutogatni. Elébb azonban egy kis epizódot kell elmondanom. Egyházmegyénknek m. é. augusztus végén tartott közgyűlésén, midőn tárgyalási sorrend szerint az egyházkerületi leiratok felolvasása következett, néhány jegyzőkönyvi kivonat felolvastatván, egyik lelkésztársunk B. igy szóllott: »hát csak ennyi van, hát a többi hol van*? »Több nincs, a mi leküldetett itt van" válaszolja esperesünk »több nincs« kontrázza főjegyzőnk. »Dehogy nincs! feleli B. hisz jelen voltam a kerületi gyűlésen s tudom, hogy esperes ur ellen is, két ügyben lett fegyelmi vizsgálat elrendelve és én vártam is, hogy jelen gyűlést ezzel fogja nagytiszteletűséged megnyitni : miután ellenem vizsgálat lett a kerületen elrendelve, addig mig ügyem eldől, kérem az egyházmegyét, hogy a kormányzatról gondoskodjék« stb. »Tagadom« vág vissza élesen Körmendy ur, »tagadom, hogy ellenem a kerületi gyűlésen bármi határozat hozatott volna«. E tagadást hallva egyik lelkésztársunk N. ki szinte jelen volt az egyházkerületi tárgyaláson, egyenesen V. L. úrhoz fordult, kérve az egyházmegyénkre le nem küldött Körmendy úrra vonatkozó jegyzőkönyv kivonatának megküldését. Mely kérelem folytán az igen tisztelt főjegyző ur következő levelet irt ez illetőhöz: »2G5

8

y

'188

+

sz. A komáromi ev. ref. egyházmegye esperesétől, hivatalból.® »Ugy a n.-bajomi mint Peti Lőrinc ur által beadott s az esperesi hivatalt, visszaélés miatt fegyelmi eljárás alá venni szándékozó vádiratokra hozott végzést, már két héttel ez előtt megküldöttem az esperesi hivatalhoz. A n.-bajomi ügynek két része volt u. m. iskolai és fegyelmi, ez utóbbi valamint Peti Lőrinc beadványa a kerület elnökségére bízatott, Perbete szept. I. 1884. Vályi/ E levélből tisztán látjuk a következőket: 1. Körmendy esperes ur ellen a kerületen, két ügyben is, fegyelmi vizsgálat lőn elrendelve, tehát 2. Körmendy esperes ur nem valót mondott az esperesi székben, midőn tagadá, hogy ellene a kerületen bármi határozat hozatott volna. 3. Körmendy esperes ur ellen hozott két kerületi határozat szept. 1 előtt két héttel kihirdetés végett, főjegyző ur által, az esperesi hivatalhoz leküldetett, tehát 4. Körmendy ur az esperesi székben nem valót mondott, állítván ennek ellenkezőjét. 5. Még szept. i-én a Consist. határozat jegyzőkönyvben állott, különben nem lehetett volna kivonatolni. 6. A 85 és 218. pontok még akkor nem léteztek, mert ha a magán jellemű consistorialis határozat, kihir. detés végett beküldetett, bizonyára ezeknek, mint közérdekűeknek közlése el nem maradt volna. Ezeket tudva menjünk már tovább. Biztos értesülésem van arról, hogy a vonatkozó vádiratok még mult nyáron át is tétettek Körmendy úrhoz, a célból, hogy védelemre készüljön, tehát a »vizsgálati eljárás« megkezdetett. És esperesünk tapogatódzott is jobbra balra igazolási adatokat gyűjtendő. Csak mikor belátta, hogy ez egyszer lépen ragadt, a vizsgálati iratokat visszaküldve, amaz elve szerént: túl kell az emberek eszén járni, az intrika fegyveréhez nyúlt s ugy lát-