Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-07-05 / 27. szám

Viszonválasz. — Nt. Kis Gábor és Vályi Lajos urak válaszára. — Az apróságok megírásával nem sérteni, de a rendetlenségek megszüntetésére törekedtem. Miután soraimra válasz két felől is érkezett, magam igazolásául legyen szabad azokra a következőkben felelni. Nt. Kis Gábor ur válaszából a jegyzőkönyv nyomatása körüli rendetlenségek felől még jobban felvilágosítva levén, tőle csak azt kérem, hogy a saját kényelme és közügy érdekében, újíttassa meg a kerületi közgyűlésen az általa is felhozott ama régi határozatot, hogy »a jegyzőknek a gyűlés helyét addig elhagyníok nem szabad, mig a jegyzőkönyvet teljesen el nem készítik. Igy könnyítve lesz az ő correctori munkáján is, meg talán mi is megkapjuk valamivel előbb a jegyzőkönyveket. Hanem azt még eddig nem tudtam, hogy a pápai főiskolai nyomdának a kerületi kiadványoknál »kedvezőbb vállalata is volna,« mert azt oly méreg drágán árulják, hogy ha nem a kerület által fentartott főiskoláé lenne is a nyomda, hanem árlejtes utján nyomatnék ki, sokkal, de sokkal kevesebbe kerülne az. Van oly egyházkerületi jegyzőkönyv, a melynek annyi krajcárocska az ára, a hány oldalból a jegyzőkönyv áll. Viszont azt is tudom, hogy egy egyházmegye egyházi adó fő- és kis könyveket akart nyomatni, s a beérkezett ajánlatok között a főiskolai nyomdáé volt a legdrágább s igy kénytelen volt azt Székes Fehérváron egy magán nyomdásznál állíttatni elő, holott van az egyházi jegyzőkönyvek s más ilyenekre nézve egy kerületi határozat, a mely kimondja, hogy azokat csupán annyiért köteles a nyomda kiállítani, a mennyibe az kerül. Talán az ez évi vizsgálat ezen határozatot érvényre fogja juttatni ? Főt. Vályi Lajos főjegyző ur válaszára azonban már más észrevételeim vannak. Az tehát bizonyos, hogy a hodosi lelkész D.-Szerdahelyen lakik, bár nagyon különösnek tűnik fel az, hogy egy oly népes egyházban, mint Hodos nincs alkalmas lakása a lelkésznek. Hogy mily sürgősen küldettek széjjel — eddig legalább— a kerületi kivonatok, egy ifjú atyánkfia esete teljesen útba igazít bennünket. Kérvénye volt a kerületen s az kedvezően intéztetett el, okmányai azonban a juniusi gyűlésből csak sürgetésére jutottak szeptember végén kezeihez. Hogy ki volt a hibás, azt nem tudom, de mindenesetre valamelyik jegyző késedelmeskedett. Hanem az nem argumentum, hogy a komáromi egyházmegye ügyei oly jó rendben folynak, hogy a kerületen nem alkalmatlankodik. Épen nem az ; ha figyelmesen megvizsgálunk egy mult évi lelkészjelölő bizottsági eljárást, azt kell mondanunk, hogy jó lenne el-el járogatni a perbetei nagy szérűs kertbe, nehogy a konkoly és burján annyira nőjön, hogy a babér asztagok mind azokból álljanak. Nagy frázisokkal nem lehet az elrejtett világosságot egy könnyen világosságra hozni. Lássuk csak az emiitett bizottság eljárását. Egy megüresült lelkészi allomásra, két pályázó jelentkezett csupán, az egyik a komaromi, a másik egy testvér egyházmegyéből, a ki mellékesen megjegyezve oda való volt és ugy számos rokonai, mint az egész egyház őt akarták megválasztani. És mi történt ? A lelkész választási egyházi törvények 192. §., világos rendelete ellenére a két pályázó közül csupán csak egy egyén^ jelöltetett ki, és a patriótáiba bizó, de más egyházmegyében szolgáló káplán kérvénye azon hátirattal küldetett vissza, hogy »mivel ugy is van kérvényezőnek üres egyháza saját egyházmegyéjében, nem jelöltetik ki.« Meg vagyok győződve főt. főjegyző ur hangya szorgalmáról, mindig munkálkodni akaró, kifáradhatlan ügy buzgalmáról : de még is rosszul esik az a körül nem tekintő vigyázatlanság, a közügy első munkásainál. Különben ünnepélyesen kijelentem, hogy sérteni senkit nem akartam, az érdemet megtagadni még kevésbé. Ismerem főjegyző ur tapintatos ténykedését, s kivánom, hogy igénytelen felszólalásom után a dolgok csendes egymásutánban, de rendben folyjanak. Kéri Pál, ref. leik. IRODALOM. Lampel Róbert (Wodianer Fülöp) fővárosi kiadónál megjelent: Fizikai földrajz. A középiskolák III. osztálya számára szerkesztette dr. Schmidt Ágoston, kegyesrendi tanár. A szövegbe nyomott apró ábrákkal. Második kiadás. 90 lap ; ára 80 kr. — Számtan. A középiskolák I. II. és III. osztálya számára irta dr. Manik Ferenc. A 24. eredeti kiadás után a tanítás uj tervéhez alkalmazta dr. Schmidt Ágoston. 15 dik átdolgozott, a szerző által egyedül jogositott magyar kiadás. 240 lap ; ára 1 frt 20 krajcár. Kollár A. könyvkereskedésében Bajan megjelent „Centralismus4

a magyar ev. ref. egyházban cimű munka SzabadéIvű-tol. Mielőtt e munkának avatott tollból eredő ismertetését és bírálatát hoznók, tartalmát röviden a következőkben adjuk: A magyar egyház szervezete nem képviseleti, presbyterialis, de centralistikus. Ez állítás bizonyítását kezdi a gyülekezeteknél, hol a presbyterek a képviseleti rendszer alapján választattak ugyan, de az elnök a pap, nem a képviseleti rendszer alapján, hanem hivatalból elnök. Hasonlóan az egyházmegyén is, bár ott vannak a választott tanácsbirák, de ott vannak hivatalból a papok is. Igy viszi szerző bizonyítását fel egész a legfelsőbb hatóságig. Mint látható, a szerző kiindulási pontja téves, de művét annyi eredetiség, szellem jellemzik, hogy elolvasását ugy lelkészeink, mint jogászainknak melegen ajánljuk. Ára 80 kr. KÜLÖNFÉLÉK. * Esdőszózat. Nagy tűzvész dúlt junius hó 9-én, Lukán, Bodrogközön. Egy rosszlelkű asszony saját hajlékát gyujtá fel, s a rekkenő hőségben, rövid negyedóra alatt, 32 családot fosztott meg hajlékától. Leírhatlan a csapás, mely e lakosokat érte; a többnyire ósdi épületeknek csak fala áll fenn, mindent kipusztíta belőle a tűz, mi éghető vala. Az elemeknek minden neme meglátogatta e szegény községet. Az 1880-ik évi tisza-áradás mindenét viz alá temette ; e hó elején jégeső tette pusztává határát; most csaknem fele lett lángok martaléka. Valóban helyzete olyan, hogy ha könyörülő szivek nem segítenének rajta; semmivé kell lennie. Legnagyobb csapás érte azonban szeretett ifjú lelkésztársunkat, Fürj ész Tamást, ki otthon nem levén, — iskolalátogatási körében volt; — mindene a tűz martaléka lett. Nem maradt sem élelme, sem ruházatuk, sem könyve s iratai; mindenét a régi roszszerkezetű épület romjai alá temette. Szomszédja gyúlván meg, mentéséről szó sem lehetett. Midőn hazatért, csak kesergő családját, s a kezdet nehézségével beszerzett vagy onának hamvait találta. A különben is csekély jövedelmű egyház e veszteséget pótolni, a szerencsétlenségben felzaklatott keblet vigasztalni nem képes; egyedül résztvevő emberbarátok tehetik azt, kiket e